Ez a kis könyv a maga 190 oldalával a hűségről, az összetartásról, a kitartásról, az elfogadásról, a küzdésről szól. Igen. Minden benne van, pedig milyen rövid! De épp oly zseniális! A franica írónő fantasztikusan bánik a szavakkal, oldalak kellenek csupán, hogy lelkileg megrázzon és összetörjön. A maga műfajában az egyik legjobb könyv, egyszerűen tökéletes, pedig nem egy hasonlót olvastam már, ráadásul hatással is voltak rám, de ez... sosem gondoltam volna. Tudtam, hogy nem egyszerű, könnyed olvasmány lesz, de a hossza miatt kicsit féltem tőle. Nem is igazán volt azok között a művek között, amiket azonnal olvasni akartam, aztan a molyos angyalkám ezzel lepett meg karácsonykor, és de jól is tette!
A történet a három Morlevent testvérről szól: az intellektuálisan koraérett Siméon-ról, az osztályelső Morgane-ről és a bájos ötéves kislányról, Venise-ről. Édesanyjuk öngyilkossága után árvaházba kerülnek, céljuk, hogy mielőbb ki is kerüljenek onnan, de együtt. Ugyanis megfogadták ezt. Mindent elterveztek, aztán a két potenciális szülőjelölt is feltűnik a színen, akik először nem akarják vállalni a gyerekek nevelését, aztán pedig mindketten. A testvéreknek meg kell küzdeniük az elválás gondolatával, és e mellett megannyi más nehézséggel is.
Annyi küzdelem van ebben a könyvben, annyi nehézség, és mégsem érezzük azt, hogy belefolytanak minket ezekbe. Szépen vannak adagolva, pont úgy, hogy mire feldolgoznánk az egyiket, jön a másik. És igazából ez valóság. Hányan voltunk már úgy, hogy tele a hócipőnk mindennel? Még a szeretett emberekkel és dolgokkal is. Az élet ilyen. Nem választhatod meg, mikor akarsz küzdeni, és mikor nincs hozzá kedved. Néha csak rossz lapokat oszt az élet, de hogy a legkedvencebb könyvemből idézzek: "aminek jönnie kell, jönni fog… És ha itt lesz, szembe kell néznie vele."
A Morlevent-hármas esetében nem éreztem úgy, hogy teljesen kidolgozott karakterek, fe hát igazából gyerekek. Lehet valaki koraérett, de akkor sem olyan kifejlett személyiség, mint egy felnőtt. Így ezt sem tudom felhozni negatívumként. Hármójuk közül talán Venise volt a kedvencem, de csak mert ő volt az aranyos a regényben. De persze a többiek is a szívemhez nőttek. Egyesek példát is vehetnének tőlük a kitartásuk és összetartásuk miatt.
Barthelémy egy szétszórt figura, aki közel sem áll készen arra, hogy három gyerek apja legyen, ám mégis egyre jobban vágyik erre. Kitartóan küzd, fejlődik, változik. És nem elég, hogy meg kell felelnie a szociális munkások által felállított elvárásoknak, még mássága miatt ért atrocitásokkal is meg kell bírkóznia. Ez a könyv még erre is tanít. Nem szabad, nem kellene elítélni senkit sem, mert nem olyan, mint mi. Sosem értettem ezeket, hiszen ez születés kérdése, nem tehetünk ellene semmit. És itt meg szeretném említeni, hogy nagyon jó érzéssel fogott el, hogy már az USA-ban is házasságot köthet két azonos nemű személy.
Összességében ezt a könyvet mindenkinek ajánlom. Tényleg. Jó példát mutatnak a gyerekek, Barthelémy, és maga az írónő azzal, hogy megírta az Oh, boy-t.
Szerző: Marie-Aude Murail
Cím: Oh, Boy! (Oh, Boy!)
Oldalak száma: 192
Megjelenés: 2014 (2000)
Kiadó: Könyvmolyképző
Borító: Egyszerű, kicsit fura, de nem rossz
Kedvenc szereplő: Venise
Legkevésbé kedvelt szereplő: --
Ami tetszett: Minden!
Ami nem tetszett: --
Kedvenc idézet: "Három szívet is rajzoltam neked a neveddel, mert kicsit szeretlek, meg nagyon, meg nagyon-nagyon!"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése