Bár Veronica Roth Divergent trilógiájának részeinek színvonala folyamatosan romlott, Négyes mindig is kedvenc maradt, így nagyon vágytam már, hogy az ő szemszögéből is olvashassak. Novelláival jobban megérthetjük egyes, már ismert események okait, beleláthatunk a háttérbe, újabb dolgokat ismerünk meg Négyes múltjából, ráadásul már maga a Tobias szemszög is eléggé izgatott. Mert hát érthető okokból kifolyólag mindig is jobban kedveltem őt, mint Trist.
Alpajaiban véve elég sok mindent megtudtunk Tobájösz még mindig rettenetesen irritál a kiejtése... beavatásáról, csoportválasztásáról, de azért teljesen más volt az ő szemszögéből is elolvasni A csoportváltó című novellában.
Annyira más volt, mint Tris! Menekült, mikor a bátrakat választott, legyőzte a félelmeit, hogy köztük maradhasson, ráadásul összesen is csak négy dologtól fél, amit persze már sokszor elmondtak az alap trilógia alatt, de persze muszáj itt is megemlítenem. Amart kifejezetten kedveltem, valahogy megragadó volt a jelleme, a kifejezésmódja; ellenben Erickel, akit már itt ki kellett volna nyírni. :) Nem vagyok agresszív, meg semmi hasonló, de gyűlöltem őt akkor, és most is.
Az egyik legnagyobb örömet számomra az adta, hogy a felavatás során Négyesnek is voltak problémái a küzdelmekkel. Nem ábrázolta úgy őt az írónő, mintha sérthetetlen lenne, és rögtön mindenkit padlóra küld, mert ő ilyen zseniális. Tobias karaktere pont azért zseniális, mert nem tökéletes. Vannak problémái, félelmei, amiket nem tud legyőzni.
"A széndarabok fölé tartva szétnyitom a tenyeremet. Olyan érzésem van, mintha a gyomromban égnének, csurig töltenék a bensőmet tűzzel és füsttel.
Szabad vagyok."
Több mellékszereplő többszöri felbukkanásának is nagyon örülten, ilyen például Zeke, illetve Shauna. Már a korábbi kötetkeb is kedveltem őket, egyediek, van véleményük, amit fel is vállalnak, erősek, bátrak, és nem a szó csoport értelmében. Továbbá ugyebár ott volt Tris is, akinek a A beavatott alatti személyisége tetszett leginkább, most végre újra erről olvashattam, még ha Négyes szemszögéből is.
Egy dolog lepett meg igazán a novellák történésiben, az pedig az anya-szál volt. Nem akarom kifejteni, oláne, ha valaki még csak az első könyvön van túl, de tényleg meglepett, hogy Tobias tudta, amit tudott. Már előbb is.
Mindenkinek muszáj elolvasnia, akinek kicsit is tetszett a Divergent sorozat, pláne akkor, ha oda van Négyesért. Vagy más szereplőkért. Vagy csak úgy. Unaloműzőnek.
Szerző: Veronica Roth
Cím: Négyes (Four)
Oldalak száma: 260
Megjelenés: 2014 (2014)
Kiadó: Ciceró
Borító: Nagyon tetszik!
Kedvenc szereplő: Négyes, Zeke
Legkevésbé kedvelt szereplő: Eric
Ami tetszett: a Négyes szemszög, plusz információk
Ami nem tetszett: Talán túl sokszor volt leírva, mi van Marcus és Négyes között
Kedvenc idézet: "A halál az esetek többségében csak úgy jön, akár elbúcsúztál a szeretteidtől, akár nem."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése