Colleen Hoovert a Hopeless során ismertem meg, és mivel azt imádtam, egyértelmű volt, hogy újabb műveit akarom olvasni. Így esett a választás a Slammed-re aminek amúgy szerintem borzalmas a magyar címe. Ez a könyv csodálatos volt. Annyi érzelem váltotta egymást, egyszer boldog voltam, megnevettetett, aztán azon kaptam magam, hogy zokogok. Mindezt mondjuk három perc alatt.
A regény legnagyobb érdekessége számomra a slam volt, ugyanis sosem hallottam róla. Nem tudtam mire is számítsak. Kicsit tartottam is tőle, mert a versek nem állnak túl közel hozzám. Ennek ellenére nagy hatással voltak rám a slam-ek, átlagban megsirattak, mosolyogtam rajtuk. A kedvenc részeim mind a slam-eseteken történtek. De azért nem csak az előadások miatt. ;)
A történet elég kemény, mindent átérzel, amit Layken is az események alakulása miatt. Megnevettet, megsirat, összetör. De mégsem a szokásos témával hozakodik elő, nem csak a szomorú háttértörténet a fontos a két szereplő esetében. Mert itt nem az a fontos, hogy Will és a testvére miért él egyedül, Layken apja meghalt, hanem az egymással való megismerkedésük, a kitartásuk, a problémák megoldása.
Layken többségében éretten viselkedett, azonban néha gyerekes döntéseket hozott. De amit érzékeltem, hogy a Will iránti érzelmei megváltoztatták, éretté tették, és ugyan ezt a hatást hozta magával az édesanyja is. Ezt a részt talán sejtettem, de túlságosan nem erőltettem meg magam, hogy összerakjam a képet.
Will egy újabb könyves álompasi. Egyedül neveli az öccsét, ami elég furcsa, de nagyon érett. Igyekszik példakép lenni testvére számára, pedig ez nem könnyű. Főleg ilyen fiatalon. Példakép, de közben próbálja élni egy átlag 21 éves életét, ám ez nem ilyen egyszerű. Ekkor ráadásul Lake is megjelenik az életében, így újabb nehézségekkel kell szembenézni. De azt hiszem, remekül helyt áll.
Kedvenc szereplőim Will és Lake öccsei lettek. Imádtam őket, megnevettettek. Főleg, mikor megöltek egy hóembert. Az csak hab volt a tortán, hogy kiderült, az írónő fiai is megtették ezt, így adva ihletet a jelenethez. A második kedvencem pedig a jelmezük volt, illetve az, mikor Layken "kiosztotta" az igazgatónőt.
Ezek mellett pedig igazából az egész cselekmény tetszett, illetve a többi szereplő is. Nem éreztem úgy, hogy szükség van a folytatásra, de már azon is túl vagyok értékelés később, és az is tetszett! :)
Szerző: Colleen Hoover
Cím: Szívcsapás (Slammed)
Oldalak száma: 294
Megjelenés: 2014 (2012)
Kiadó: Könyvmolyképző
Borító: A színe nagyon tetszik
Kedvenc szereplő: A két testvér
Legkevésbé kedvelt szereplő: az igazgató :D
Ami tetszett: A slam-esteket imádtam
Ami nem tetszett: --
Kedvenc idézet: http://moly.hu/idezetek/471592
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése