Colleen Hoover művei, mint azt már többször is említettem, nagy hatással voltak rám, különösen a Szívcsapás (értékelés itt), aminek kiderült, van további része, és nem is egy, hanem mindjárt kettő. Nagyon megijedtem, mikor ezt láttam, mert nem éreztem szükségét ezeknek a köteteknek, ugyanis a Slammed egy kerek, lezárt történet. De mivel CoHo-ról van szó, megvettem a második részt, elolvastam, bármennyire is féltem tőle, és végül ezt is imádtam. Nem múlja felül az előzőt, de csodálatosra sikeredett, még úgy is, hogy néha a falat tudtam volna kaparni a történések miatt.
Az eslő dolog, aminek nagyon örültem, hogy ezúttal Will szemszögéből lehettünk tanúi az eseményeknek, amelyek rengeteg fejtörést okoznak a szereplőknek. Újabb és újabb nehézségekkel kell szembenézniük, Layken nem érzi elég erősnek kapcsolatukat Willel, míg a fiú nem tudja, hogyan tudná még jobban kifejezni az érzelmeit, még jobban meggyőzni róluk a lányt. Mikor azt hinnék, minden megoldódott, jön a következő csapás. Ami sokkol. És kicsit felesleges is volt, előtte is le lehetett volna zárni, de hát akkor hol marad a döbbenet? :D Meg az izgalom.
Továbbra is a kedvenc részeim maradtak a slamek. Egyszerűen hihetetlen, hogy én, aki nem szereti túlságosan a verseket, a költészetet, nem lát át a képeken, ennyire imádom ezeket. Hasonlóan az előző részhez, itt is megsirattam egy-két helyen na jó, kb. a könyv felét...:D, a legjobbnak egyrészt Will előadását tartottam a nagy fordulat előtt, aztán pedig Kiersten és Caulder slam-jeit. Lenyűgöző, milyen éretten viselkednek, gondlkodnak. Nekik sem jutott egyszerű élet, egyáltalán nem, és akkor ezt fogalmazták meg. Zseniálisan.
Az eddigi szereplőket továbbra is ugyan úgy szeretem, ami meg plusz pont, hogy az eltel idővel a két könyv között ők is megváltoztak, megértek a feladatokhoz, a problémákhoz, a kitartásuk is csak egyre erősebb lett. Lake viselkedését néhol gyerekesnek találtam, de egyszerűbb lett volna, ha az ő szemszögéből is olvashatunk fejezeteket, így jobban megértve tetteit. Caulder és Kel is csak egyre érettebb lett, olyan mértékben, mint sok felnőtt sem. De érthető. Olyan dolgokat kellett átélniük, amit csak keveseknek. Ott volt továbbra is Eddie és Gavin, akiknek szintén akadt némi bonyodalom a kapcsolatukban. De próbálkoztak, ahogy mindenki.
"Az életben néha történnek váratlan dolgok. Most csak annyit tehetsz, hogy megrázod magad, és új tervet készítesz."
Az egyik nagy erőssége a könyvnek az összetartás. Hogy megmutatja, nem kell vérrokonságban állni valakivel ahhoz, hogy támogasson, bármi is történjen. Segít túllépni, ellát tanácsokkal, még akkor is, ha úgy éreznék, semmi értelmük, később mindig csak a javukra váltak ezek. Ezt a részt erősítette Sherry és Kiersten megjelenése is. Sherry anyjuk helyett volt anyjuk Willnek és Lake-nek is, még ha nem is volt mindig szembetűnő. Kiersten lett az újabb kedvenc szereplőm, főleg a szókimondósága miatt. Rengeteg mosolyt csalt az arcomra.
Utolsóként pedig Layken anyjának üzeneteit említeném meg. Csodás ötelt volt, hogy ha már nem tud ott lenni velük, és személyesen osztogatni a tanácsait, megtette máshogy. És mindig beletalált. Nem egyszer könnyeztem meg ezeket a pár sorokat, amik az élet igazságait hordozták magukban.
Azt hiszem, ugyan úgy kedvenc lett, mint a Szívcsapás, még ha picivel rosszabb is volt nála. Negatívumként igazság szerint a veszekedésük okát nevezném meg, ugyanis Will is elég ostoba volt akkor, de Lake is viselkedhetett volna normálisabban. De ez minden. Érdemes elolvasni.
Szerző: Colleen Hoover
Cím: Visszavonuló (Point of Retreat)
Oldalak száma: 280
Megjelenés: 2014 (2012)
Kiadó: Könyvmolyképző
Borító: Tetszik, hogy rajta van a pillangó, illetve hogy már azon is sejteni lehet a szemszöget
Kedvenc szereplő: Kiersten, Caulder, Kel
Legkevésbé kedvelt szereplő: Az a csaj, akinek nem jut eszembe a neve:D
Ami tetszett: Julia tanácsai, a slam-ek
Ami nem tetszett: A veszekedés oka, a folytonos visszavonuló
Kedvenc idézet: „Az élet kemény. Különösen akkor, ha hülye vagy.” – John Wayne
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése