Azt hiszem már mindenki találkozott azzal az érzéssel, amikor egy mellékszereplő személyisége, múltja, története annyira felkelti az érdeklődésünket, hogy többet szeretnénk. Egy regényt, vagy legalább egy szösszenetet. Nos számomra ilyen volt Dawson a Luxen sorozatból, annak ellenére, hogy, nagyon sok minden derül ki/történik meg az öt kötet alatt, de azért az mégsem ugyan az, mint egy saját könyv. Szerencsére az írónő is így gondolkodott, és 2012-ben megszületett a Shadows, magyar nevén az Árnyak. Kétszáz oldalnyi Dawsonnal és Beth-szel gazdagodtak a rajongók, és azt hiszem elmondható, hogy nagy sikert arattak.
Nem szeretném túlságosan részletezni a történetet, túl sok mindent lőnék le, ha egy mondatnál többet szeretnék írni a cselekményről, és nem szeretném senkinek sem elrontani az első olvasás élményét. Most mondhatja bárki, hogy de hát ismerjük a múltat, elmesélték, de azért ez így nem száz százalékosan igaz, nyilván vannak dolgok, amik újak voltak. Bármennyire is szerettem volna közelebbről megismerni a harmadik Black ikert, kicsit tartottam is ettől a regénytől (vagy ez még novella? Fogalmam sincs.), hiszen alapjaiban véve nagyon hasonló Deamon és Katy története. Féltem, hogy esetleg csak ismétlés lesz, ugyan azt kapom majd még egyszer, csak más nevekkel, de szerencsére pozitívan kellett csalódnom, mert Dawson egyáltalán nem olyan, mint a testvére. És Beth sem egy Katy.