Valószínűleg soha nem olvasom el Lana Millan Átkozott Hannah Brown című regényének a fülszövegét sem, ha az Athenaeum kiadó nem ajánlja fel recenzióként, úgy gondolván ez nekem tetszene. Nyilvánvalóan elfogadtam az ajánlatot, hiszen itt vagyok, és ezúton is köszönöm a kiadónak a lehetőséget! A címkék, a vélemények és a történet alapján egy könnyed és vicces olvasmányra számítottam, mégsem ezt kaptam, csak részben. Eleinte nehezen haladtam vele, majd belerázódtam, elkezdett érdekelni, voltak nagyon jó pillanatai, olykor mosolyt is csalt az arcomra, de egyáltalán nem vagyok elégedett. Mondjuk úgy, egy közepesre szerepelt, ha valaki kedveli a műfajt, vagy csak kikapcsolódásra vágyik és semmi másra, semmi nagy dologra, annak mindenképpen ajánlanám. Egy próbát megér, és léteznek ennél sokkal-sokkal rosszabb könyvek is, csupán nekem ez most nem igazán jött be.
Hannah Brown a médiában dolgozik, egyik napról a másikra pedig műsorvezetőként kell megállnia a helyét. Hannah Brown makacs, szarkasztikus, csípős, kíméletlen és mégis jószívű, és ha akar, még kedves is tud lenni. Többnyire elégedetlen magával, hajszolja a boldogságot, a szerelmet, bár igencsak nehezen akaródzik elérni ezeket. Aztán jön Clive az erkélyén keresztül, megjelenik Dolores, aki szerint a lányon átok ül, és Hannah élete fenekestül felfordul, a körülmények hatására elindul a változás útján, igyekszik pozitívabb és életvidámabb, na meg kedvesebb lenni. Ez a könyv olykor keserű, máskor vicces, a mindennapok nehézségeit mutatja be, ami bárkivel megtörténhet. Vagy legalábbis egy része biztosan.
"Női táskák, átok van mindegyiken. Ha valamit keresek, tuti, hogy nem találom meg. A tárgyak egy láthatatlan féreglyukon keresztül a párhuzamos dimenzióba siklanak, és csak akkor kerülnek elő, ha már nincs rájuk szükségem."