2016. október 23., vasárnap

Könyvmoly Párbaj VII.

By    10/23/2016 // No comments

Az előző fordulóról
Mikor jelentkeztem az első Párbajomra, nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy teljesíteni is fogom. Nos, ez mégis megtörtént, sőt, közönségdíjas is lettem, ami miatt nagyon boldog vagyok. El sem tudjátok képzelni, mennyire jól esett. :) Most szeretném nektek kicsit összefoglalni, hogyan is sikerült teljesítenem. Az A listáról nyolc könyvet olvastam el, a B listáról pedig a Párbaj ideje alatt hatot. Ezek közül egy kivételvel mindről született bejegyzés is, ezeket a Könyvmoly Párbaj 2015-2016 címke alatt találhatjátok meg, de mindjárt be is linkelem őket. És akkor lássuk, miket sikerült elolvasnom, a képeken ezeket a könyveket piros csillaggal jelöltem.

A lista
B lista

A lista:
Anna Todd: Before
Colleen Hoover - Tarryn Fisher: Never Never

B lista: 
Katie McGarry: Crash Into You - Szívkarambol
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik
George Orwell: 1984
Gayle Forman: Hová tűntél?

Az új forduló:

Mit is kell tudni a Párbajról?
Jelentkezéskor össze kell állítani magunknak egy listát azokból a könyvekből, amelyeket el szeretnénk olvasni az esemény időtartama alatt, és ezekről olvasás után írnunk is kell. Lehetőség van egy hét könyves és tizenegy könyves listára, illetve megmaradt a tavalyi újdonság, a 'Moly Menü', ami a book tagek mintájára készült el, így a meghatározások alapján kell olvasnivalót választani. Az A lista mellett készíthető B lista is, amiről korlátlan számú elemet át lehet emelni az A listára, ha onnan valamelyik könyvet nem tudjuk kivégezni. Idén is három lehetőség közül lehetett választani, és én idén is a tizenegyes verzió mellett döntöttem, erről lentebb részletesen is írok, természetesen. 

Fontos időpontok:
Jelentkezési határidő: 2016. november 7. 23:59 (eddig TILOS elkezdeni a listás könyvek olvasását)
Kezdés: 2016. november 8. 00:00
Vég: 2017. október 01. 23:59

Ha szeretnétek megtudni még több részletet, látogassatok el a Párbaj oldalára!

A lista:
Idén is elég gyorsan összeállt mindkét listám, ugyanis a nagy részét még idén el kéne olvasnom. És ha ez sikerül, akkor elég nagy a valószínűsége, hogy egy év múlva bejegyzés is készült róluk. Persze ezt az "el kell olvasnom" részt ne úgy értsétek, hogy bárki is kényszerít rá, mindenképpen szeretném elolvasni őket, csak néhány kihívás miatt jó lenne, ha erre még idén sor kerülne. Persze nem omlok össze, ha nem sikerül, de megpróbálni ér. :D Szóval magáról a listáról. Az A listás elemek mindegyike saját. Szeretném kicsit növelni a magánykönyvtáram olvasottsági százalékát, egyébként is rossz, hogy mennyi ideig várakoznak néhányan a polcomon. Elég sok, szám szerint öt folytatás is felkerült, a Végzet Ereklyéi sorozatot nagyon szeretném már befejezni, nagyon kíváncsi vagyok, mit tartogat a következő három kötet. Jennifer E. Smith nagy kevencem, így egyértelműen bérelt helye volt, a WOW kiadóra szintén nagyon kíváncsi vagyok, így két könyve is felkerült. A többi pedig... nos régóta várósok ők is.


1. Jennifer E. Smith: Ilyen a boldogság
2. Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár...
3. Nicole Williams: Crash - Zuhanás
4. Tavi Kata: Ballépések
5. Cassandra Clare: Bukott angyalok városa
6. Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa
7. Cassandra Clare: Mennyei tűz városa
8. Lauren Morrill: Vakrandi a végzettel
9. Penelope Douglas: Szívatás
10. Calia Read: Szétcsúszva

B lista:
Talán ez egy kicsit nehezebben állt össze, főleg a második öt könyv, de végül azért csak meglett. Mint észrevehettétek, felkerült az a két könyv, amit az előző forduló alatt nem sikerült elolvasnom az A listáról. Idén sajnos csak B listára fértek bele, de persze ettől függetlenül minél hamarabb szeretné végre elolvasni őket. Aztán van itt három folytatás, az egyiket egyszer már félbehagytam, előtte valószínű újra kéne olvasnom az első részt, valószínű, jobban bele tudnám élni magam a történetbe, ha rémlene valami az előzményből... Bár egyik legkedvencebb írónőm az A listáról kiszorult, a B listán három könyvvel is képviselteti magát, mert hát CoHo-ból sosem elég. A maradék három pedig szintén saját példány, kíváncsi vagyok rájuk, szóval helyük volt. 


1. David Levithan: Nap nap után
2. Anna Todd: Before
3. Tavi Kata: Táncvarázs
4. Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
5. Colleen Hoover: Maybe Not
6. Rick Riordan: A titán átka
7. Colleen Hoover - Tarryn Fisher: Never Never
8. Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis
9. Nathan Filer: The Shock of the Fall
10. Colleen Hoover: It ends with us

(Az új forduló bejegyzéseit a Könyvmoly Párbaj 2016-2017 címke alatt tudjátok majd követni.)

2016. október 22., szombat

Cover Reveal - Stephanie Perkins: Isla és a hepiend

By    10/22/2016 // No comments
A könyv adatai:
Eredeti cím: Isla and the Happily Ever After
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633993743
Oldalszám: 344
Fordító: Komáromy Rudolf

A borító:

Fülszöveg:
A városban, amely sosem alszik, fellángol a románc, de vajon kiállja a szerelem az idő próbáját?
A reménytelenül romantikus Isla azóta van belezúgva a zárkózott művész Joshba, mióta csak megkezdték első évüket a Párizsi Amerikai Gimnáziumban. Egy véletlen nyári találkozás után Manhattanben románcuk nem is tűnik olyan lehetetlennek, mint Isla hitte. Ám ahogy Franciaországban megkezdik végzős évüket, Islának és Joshnak komoly kihívásokkal kell szembenézniük: meg kell birkózniuk a családi drámával, bizonytalan egyetemi jövőjükkel, és azzal az igencsak valószínű lehetőséggel is, hogy talán el kell válniuk egymástól.
A rajongók kedvencei, Anna, Étienne, Lola és Cricket mind felbukkannak ebben az igaz szerelemről szóló, bűbájos és elragadó történetben, Stephanie Perkins népszerű sorozatának lezárásában.
Mindehhez New York, Párizs és Barcelona szolgáltatja a bámulatos hátteret.

„Varázslatos... tényleg visszaadja, milyen érzés szerelmesnek lenni.”
– CASSANDRA CLARE méltatása az Anna és a francia csókról


Rendeld meg!
http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/stephanie-perkins-isla-and-the-happily-ever-after-isla-es-a-hepiend-7184

Tedd kívánság-/várólistára Molyon!
https://moly.hu/konyvek/stephanie-perkins-isla-es-a-hepiend


A szerzőről:
Stephanie Perkins New York Times bestseller szerző, és már számtalanszor elvarázsolta a romantikus lelkű tiniket és felnőtteket. 
Észak-Karolinában született, Arizonában nőtt fel, és Kaliforniában és Georgiában járt egyetemre.
Mindig is könyvekkel dolgozott: először könyvesbolti eladó volt, majd könyvtáros, végül pedig maga is regényíró és szerkesztő lett.A legjobb barátjának, férjét, Jarrodot tartja, akivel egy Mr. Tumnus nevű macskával élnek Észak-Karolinában. Egy házban, amiben minden szoba a szivárvány egy-egy színében pompázik.

2016. október 9., vasárnap

Kelly Oram: Cinder és Ella

By    10/09/2016 // No comments
Az első LOL könyven a Segítség Youtube-sztár lettem volt, így abban a hitben voltam, hogy mindegyik LOL könyv könnyed olvasmány. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. A Cinder és Ella már az első néhány oldalon földhöz vágja az olvasót. És mégis egy csodálatos regény kerekedik ki az egész, borzasztó alaphelyzetből. Lenyűgöző volt, kedvencet avattam. Kelly Oram ezen könyve is azok közé tartozik, amire a molyok hatására esett a választásom. Csupa jó értékeléssel találtam magam szemben, így mikor idén év elején rendelésre esett a sor, bekerült a kosaramba, szerencsére a másik Kelly Oram művel együtt, ugyanis amint befejeztem ezt, jöhetett is a másik, annyira jól ír Kelly. 

"Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés… 
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képest a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?"

"A tündérmesékkel az a gond, hogy rendszerint valamilyen rettenetes nagy bajjal kezdődnek."
Mint már a bejegyzés elején írtam, egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyire a kemény valósággal fogom szembetalálni magamat. Mondhatjátok, hogy de hát a fülszöveg is ezt sugallja, csakhogy mire eljutok egy-egy könyv olvasásáig, általában fogalmam sincs miről fog szólni. És én ezt imádom, így semmit sem apró spoiler nem marad meg, minden fordulat meglepetés marad. A történet egyébként nem tartogat túl sok fordulatot, a vége kifejezetten kiszámítható, és mégis minden sora vonzza az olvasót, lehetetlen letenni. Imádtam, ahogy Hamupipőke történetét átültette az írónő a jelenbe, a modern világba úgy, hogy mégis egyedit alkotott. Valami különlegeset. 


Volt néhány részlete a regénynek, amit utáltam. Nem olyan értelemben, hogy idegesített, vagy hogy rosszul volt megírva, hanem hogy egyszerűen a valóságot ábrázolta. Utáltam, hogyan Ella osztálytársai bántak a lánnyal, piszkálták, sértegették, fizikailag és mentálisan is bántalmazták, mert szegény nem olyan, mint a ők. Mert bottal tud járni, mert sok a heg rajta. Az már persze senkit nem érdekel, hogy mennyi rossz dolgon kellett átmennie Ellamarának, vagy mi lenne, ha velük csinálnákn ezt. Az emberek észjárása eddig nem terjed ki. Bár nem is tudom, miért nevezem észjárásnak, aki így viselkedik, az szimplán gonosz. A gonoszság az, ami leginkább irányítja az eseményeket, sok mindent okoz, és még a következmények sem nyitják fel az emberek nagy részének a szemét. Mint már írtam: ez a valóság.

Ellát mind a négyszáz oldal alatt csodáltam. Rettenetesen sok erő és kitartás kellett ahhoz, hogy eljusson odáig, ahová a könyv végén volt. Ez az erő és kitartás kellett, hogy elfogadja a helyzetét, megbékéljen vele, majd túltegye magát mindenféle zaklatáson, minden nehézségen, és csak előre tekintsen. Számomra lenyűgöző volt, hogy minden nehézség ellenére megtalálta a boldog befejezés felé tartó utat. Már az is szuper, ha az ő kitartásának csak a töredéke is lakozik bennünk. Már akkor sok mindent elérhetünk, és Ella megtanítja, mindegy ki mit gondol, amíg van melletted néhány olyan ember, akik feltétel nélkül szeretnek, minden rendben lesz. A Cinder és Ella megmutatja, hogy olykor el kell ismernünk, hogy segítségre van szükségünk, és el kell fogadnunk a segítséget. Olykor padlóra kerülünk, de mindig megéri felkelni. És bár nem mindig tűnik így, minden rosszban lesz valami jó is.

"(…) az igazi szépség belülről fakad. Ha szépnek érzed magad, akkor a külsődtől függetlenül szépnek fognak látni."
Ella mellett a másik főszereplőt, Cindert is megszerettem, Mit szerettem, egyenesen imádtam! Brian hozta el a legviccesebb pillanatokat a nehézségek közepette a hatalmas egójával. Nagyon jó megszólalásai voltak, és imádtam az Ellával való civakodásait is. Valamiért könyvekben mindig jók a nagy egóval rendelkező férfi karakterek, míg ha a való életben találkoznék ilyen emberrel, tuti rövid távon megszabadulnék tőle. De hát a könyvekben minden más. Cinderen kívül még megszerettem Viviant és a végére Juliette-t is. Utóbbinál ott alakult át a véleményem, mikor megmondta Ellának, hogy mit gondol róla és a viselkedéséről, és szép lassan mindketten elkezdtek nyitni a másik felé. Tetszett, ahogy elkezdett felépülni a kapcsolat közöttük, és az is, hogy nem lettek egyik pillanatról a másikra kebelbarátnők.

Összességében azt hiszem elég nyilvánvaló, hogy mennyire szerettem Kelly Oram regényét. Annyira, hogy mindenképpen olvasni akartam tőle mást is, és rögtön a Cinder és Ella után meg is tettem. Kelly fantasztikusan ír, könnyed és kevésbé könnyed történeteket is. És hogy ezt most kinek ajánlanám? Azoknak, akik olvastak már az írónőtől, akik szeretik a nehéz sorsú föszereplőket, a mesefledolgozásokat... és lényegében mindenki másnak is. Úgy érzem, ezt a könyvet olvasni kell, át kell érezni, olykor ejteni rajta egy-két könnycseppet, máskor felnevetni. De ha egyszer elkezditek, legyetek benne biztosak, hogy van elég szabadidőtök, mert nagyon nehéz letenni. Akik pedig már ovlasták, azokank üzenem, ha lemaradtak volna róla, hogy érkezik a folytatás. Bár kicsit szkeptikus vagyok, nagyon várom is, remélem nem kell majd csalódnom benne. 

Szerző: Kelly Oram
Cím: Cinder és Ella (Cinder & Ella)
Oldalak száma: 400
Megjelenés: 2015 (2014)
Kiadó: Móra
Borító: Semmi különleges, nem rossz, de nem is jó
Kedvenc szereplő: Ella és Cinder
Legkevésbé kedvelt szereplő: Anastasia
Ami tetszett: A Hamupipőke párhuzamok, és igazából majdnem minden
Ami nem tetszett: Ahogy az emberek Ellával bántak
Kedvenc idézet: "Mégiscsak az apró dolgok szépítik meg az életet."

2016. október 1., szombat

Ez történt - 2016. szeptember

By    10/01/2016 // No comments

Amilyen gyorsan elérkezett, olyan gyorsan el is telt az ősz első hónapja. Számomra még mindig felfoghatatlanul gyorsan telik ez az év, amit mutat az is, hogy majdnem mindegyik Ez történt bejegyzésben megemlítettem. Sorry. :D Az augusztusi zárásban szeptemberre kitűztem célul, hogy beérjem magam olvasmányok szempotnjából, de a filmeket és a sorozatokat se hanyagoljam el. Nos, sikerrel jártam, szeptemberben nem is egy, hanem végre több könyvet is elolvastam, úgy érzem, kicsit visszatértem, újuét erővel vetettem bele magam a regények világába az augusztusi kihagyás után. Ezek mellett még a blogon is több bejegyzés született, mint ami idén eddig jellemző volt, ennek is örülök nagyon. Az viszont szinte biztos, hogy hétfőtől megint kevesebb időm lesz ilyenekre, ugyanis végre kezdődik a következő félév.

Mint már írtam, szeptemberben végre megint volt kedvem olvasni, elsősorban még a hónap elején gyorsan bejefeztem az Üvegvárost, majd kézbe vettem az új Harry Potter-t, ami bár nem volt annyira rossz, mint vártam, jónak sem igazán nevezném. Most, hogy elolvastam, már ténylegesen kijelenthetem, hogy ez nem a canon része, és nem is lesz. De erről bővebben majd egy külön bejegyzésben. Most romantikus és/vagy fantasy könyveket olvastam, szám szerint hat regény került a kezeim közé, ebből az utolsót (Oblivion) még jelenleg is olvasom.

Sorban az olvasások:
Cassandra Clare: Üvegváros
J. K. Rowling - Jack Thorne - John Tiffany: Harry Potter and the Cursed Child
Katie McGarry: Szívkarambol
Charlotte Bronte: Jane Eyre
Rick Riordan: A szörnyek tengere
Jennifer L. Armentrout: Oblivion - Feledés


A blog:
Mint már írtam, ezúttal több bejegyzés született az átlagnál, most többször jött meg a kedvem. Nyilván, különben nem írok bejegyzést... :D Ráadásul sok félét is olvashattatok, kezdve például egy sorozat értékelésével. Ezen kívül volt még egy értékelés, két Book Tag, két Cover Reveal, és két naplós bejegyzés is. Ami a rendszert illeti... Terveim szerint szerdán és vasárnap lesznek új bejegyzések (kivéve az Ez történ bejegyzések és a Cover Reveal-ek), de ne vegyétek biztosra. Ez egy terv, de mint tudjuk, nem igazán vagyok jó az ilyen tervek megvalósításában...


Ezeket néztem:
Először annyit megemlítenék, hogy a rövidfilmeket már nem fogom megemlíteni, mint a múlt hónapban, mert nem tudnék érdemben írni róluk annyit, hogy megérje beilleszeteni őket a bejegyzésbe.

Once Upon A Time (Egyszer volt, hol nem volt)
Elindult a hatodik évad!!! Oké, még csak egy részt adtak le, de képes voltam azt hétfőn este tízkor megnézni, mert nem akartam még egy napig halasztani, de a felirat csak addigra lett kész. Persze nem is lett volna muszáj megvárnom a feliratot, de vannak sorozatok, aminél szeretek biztosra menni, hogy mindent, minden egyes szót érteni fogok. Az évadkezdés egyébként nekem bejött, nagyon érdekel Emma elmondatlan törtlóénete, na meg a Gonosz Királynővel rossz nem lehet a folytatás. Legalábbis remélem.

Faking It (Simlis spinkék)
Szerintem díjat kéne kapnom, amiért végig bírtam nézni... Karma egy rettentő idegesítő, idióta liba, aki addig érzi jól magát, amíg ő áll a középpontban, mindenki vele törődik. Egyszerűen tönkreteszi az egész sorozatot. A többiekben akadt egy-két jó dolog, Laurent és Shane-t kifejezetten szerettem, igazából miattuk tartottam ki, mert érdekelt, velük mi lesz. De egyébként nem ajánlom senkinek, hacsak nem vagytok mazochisták.

How to Get Away with Murder (Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?)
Újabb kedvenc sorozatom tért vissza az új évadával!! Talán az egyik legnagyobb kedvencem, végig izgalmas, fordulatos, és ez szeremcsére az új évadban sem változott. Jó, igen, itt is még csak egy részt láttam, a másodiknál még várom a feliratot, mert sok a jogi szöveg, azt meg még magyarul sem biztos, hogy értem. :D De ha valaki szereti a bűnügyi sorozatokat, mindenképp nézze meg. Meg igazából az is, aki nem bírja, zseniális sorozat.

The Carrie Diaries (Carrie naplója)
Ha az első évad megnézése nem kellen egy snittes kihívás teljesítéséhez, már a harmadik résznél abbahagytam volna. Tele van klisékkel, az egész valahogy nem áll össze. Rengeteg hasonlót láttam már, és ez már nem tudott megfogni. A folyamatos szenvedés Carrie-vel és Sebastiannal idegesít, Egér szintén idegesítő, egyszerűen ez nálam nem jött be, a második évadot már tuti nem nézem meg.

Csizmás, a kandúr
Csizmás Kandúrtól sokkal többet vártam. A Shrekben nagyon szerettem, főszereplőként viszont nem volt az igazi. A cselekmény unalmas volt, alig történt valami, különösebb rákoncentrálás nélkül simán követhető az egész. Persze értem én, hogy a célközönség a gyerekek, de azért ennél jobban össze lehetett volna hozni. Cicust viszont bírtam, igazi badass csaj főszereplő. 

Szerelmünk lapjai
Azt hiszem megkaphatja a hónap csalódása címet... Annyian dícsérik, hogy ennyire, meg annyira jó, mennyit sírtak rajta, én pedig vártam a nagy hatást, ami elmaradt. Persze szép volt, romantikus, de semmi extra. Feleslegesen el van nyújtva, olykor kifejezetten untam. A vége valóban megható volt, de nem annyira, hogy sírjak rajta. Várható volt, hogy ez így lesz, és egyik felet sem szerettem meg, hogy tényleg, igazán meghasson a végkifejlet. Sajnálom, hogy csalódás lett, pedig én nagyon akartam szeretni.

Óz, a hatalmas
Leginkább a látványvilága tetszett a filmnek. Bejöttek az élénk színek, az egész gyönyörű volt. Ezzel szemben a történet nem akkora nagy szám, időnként feleslegesen el volt nyújtva, máskor viszont nagyon élveztem. Ami kifejezetten nem tetszett, az az eleje volt, től hosszú volt, túl sok volt az előzmény, viszont szerencsére a többi részre azért összekapta magát annyira a sztori, hogy ne szenvedjem végig. Sőt, összességében azért tetszett is, és nem kizárt, hogy előveszem máskor is majd.

Tükröm, tükröm
Nem fűztem túl sok reményt a filmhez, nem voltak nagyok az elvárásaim, és szerintem épp ezért élveztem. Tetszett, ahogy átdolgozták a történetet, a végén az almás rész és az öregasszony beépítése is szuper volt. A törpök zseniálisak voltak, tetszett, amilyenek lettek. 
Főleg a vígjáték műfaj miatt nem voltam benne biztos, hogy ez jó lehet. Féltem, hogy túl erőltetett lesz, és nem lesz vicces, bármennyire is akarják. Szerencsére jó poénok voltak benne, jó beszólások is akadtak, egyedül az ölebszerelem volt talán kicsit sok, de a maga abszurditásával az sem volt vészes. Egyébként van egy kicsi paródia hangulata is, de akkor, mikor néztem, pont ilyenre volt szükségem, úgyhogy ez nálam betalált, nem kizárt, hogy újranézős lesz.

Elpuskázva
Biztos, hogy nem ez a legjobb film, amit valaha láttam, de egyszer, kikapcsolódáshoz tökéletes. Az alapötlet képtelen, de pont ezért érdekes volt. Végig bennem volt, hogy ezt mégis hogy sikerült összehozni. :D Tetszett, hogy David szép lassan kezd el nyitni a gyerekei felé, nem egyik pillanatról a másikra lesz minden tökéletes. Tetszett az is, ahogy David megváltozott, igyekezett jobb ember lenni a gyerekeiért, segíteni nekik, amennyire csak lehetett, pedig 500 gyereknek nem igazán tud egyszerre az életük része lenni.

Csillagok háborúja I. - Baljós árnyak
Tudni kell rólam, hogy eddig egyetlen egy Star Wars filmet sem láttam, ez volt az első. És ha nem dicsérnék ennyire a régi trilógiát, valószínűleg soha nem folytatnám ez után, így viszont még nincs kizárva, hogy egyszer mindegyik részt megnézem. Számomra rettenetesen unalmas volt, és nem igazán tudom, miről is szólt ez. Mi volt a lényege. Persze lehet szerepet játszik az is, hogy sokszor még csak rá sem tudtam koncentrálni, annyira nem keltette fel az érdeklődésem. Uppsz. :D 
A szereplők közül talán Anakint sikerült megkedvelnem, meg talán Padmét. Jar Jar megszólalásainál és viselkedésénél csak a fejemet fogtam, de igazából annyira szenvedtem a filmen, hogy ezeket olykor még viccesnek is találtam. :D Mint írtam, nem kizárt, hogy folytatom majd, de újra soha többet nem szeretném látni.

A hűséges
Már egy ideje megnéztem, de még mindig nem tudom, mit írjak róla. A második rész esetében jót tett a filmnek a sok változtatást, viszont ott még az alapot is fel lehetett ismerni. Itt már azt sem, teljesen más volt az egész, és baromira nem csodálkozom azon, hogy nem hozott annyit, hogy az utolsó filmet is moziba mutassák majd be... Sőt, én annak örülnék, ha lemondanának róla, jobb lenne, ha már meg se próbálnák, úgysem fog sikerülni. Pedig eleinte még bennem volt, hogy talán jót is tesz majd a könyvnek, ha változtatnak rajta. Nem tett jót. Bővebben majd egy külön bejegyzésben akarom kifejteni. :)

A hónap zenéje:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)