Éreztétek már azt, hogy egy
könyvet/könyvsorozatot annyira jó olvasni, hogy képtelenek vagytok letenni?
Csak egyre faljátok a sorokat, és mikor befejezitek, megmarad valami bennetek a
szereplők jelleméből, a korszakból, valamint különböző érzések kavarognak
bennetek (legyen az együttérzés, elismerés, szomorúság, boldogság… stb.),
amikor befejezitek az adott könyvet. Én most az Éhezők Viadalával jártam így.
Suzanne Collins egy fantasztikusan kidolgozott, ám annál rettentőbb és
elszomorító, kegyetlen világot ír le Az éhezők viadala-trilógián keresztül. A
könyvben lévő világban vannak elnyomók (Kapitólium) és elnyomottak (Panem) is.
