2016. december 31., szombat

Ez történt - 2016. december


Tudom, tudom, egyenesen botrányos, amit ebben a hónapban blogolás szintján űztem. De sajnos tanulás mellett blogolni már nem volt hangulatom, karácsonykor, mikor lett volna időm, nem volt nálam laptop. Így alakult, nincs mit tenni, és januárra sem ígérem, hogy jobb lesz a helyzet. Tudjátok, a viszgaidőszak senkit nem kímél, ha máskor nem, majd februárban találkozunk. :D Na jó, azért egy-két bejegyzésre csak futja majd a tanulás mellett is. Egyébként pedig sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán megírjam e ezt a bejegyzést, mert itt az ideje a szoksáos év végi összegzésnek, de mint olvashatjátok, mindkettő meglesz. Mert hát mégiscsak különböznek. 

Olvasás szempontjából szerencsére jobb a helyzet, mondhatni átlagos hónapot zártam. Összesen hat könyv fordult meg a kezem között devemberben. Először is befejeztem a még novemberben elkezdett Vörös betűkkel, sőt, már írtam is róla. Majd egy kis megszakítással jött három angol könyv, két jobb, egy rosszabb, és két molyos kihívás teljesítése miatt egy Kemény Zsófi verseskötetet is elolvastam. Majd elkezdtem a Bukott angyalok városát, szerettem volna még ezt, meg még egy könyvet, elolvasni, de sajnos nem jött össze. Na jó, össze nem omlottam azért.

Sorban az olvasások:
Anne Bishop: Vörös betűkkel
Krista Ritchie - Becca Ritchie: Addicted to You
Kemény Zsófi: Nyílt láng használata
Joey Graceffa: Children of Eden
Lex Martin: Shameless
Cassandra Clare: Bukott angyalok városa

Beszerzések:
Khm... tudjátok, az úgy volt... Minden a karácsonnyal kezdősött. Gondolom senki nem lepődött meg, hogy a karácsony miatt megnőtt a polclakóim száma. Na meg az is segített, hogy Magyarországon is jártam. Először a molyos karácsonyi ajándékozás keretein belül érkezett hozzám két (!!) könyv, majd anyáéktól kaptam meg az egyik legszebb könyvet, amit valaha láttam, nevezetesen: a Fantastic Beasts and Where to Find Them forgatókönyvét. Majd volt egy kis Libris megállónk, tesómtól megkaptam a Harry Potter színezőt, majd barátnőm nyújtott kihagyhatatlan ajánlatot, és végül az Alexandrában zártam az éves könyves vásárlásaimat. De akkor nézzük cím szerint:
J. K. Rowling: Fantastic Beasts and Where to Find Them: The Original Screenplay
J. L. Armentrout: Oblivion - Feledés 2.
J. L. Armentrout: Obsession - Függőség
Harry Potter színezőkönyv
J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája (illusztrált kiadás)
Stephanie Perkins: Isla és a hepiend ennek a magyar címétől még mindig ráz a hideg...
Katie McGarry: Take Me On - Kísérj el!
Anna Todd: Nothing More

A blog:
Hát igen, itt már nem tudok sokat felmutatni, és már írtam is, miért nem. Mindössze egy értékelés és egy Book Tag került fel. A Book Tag is azért, hogy ne csak egy bejegyzés legyen a hónapban. Igazábül azt is napokig tartott megírni, annyira nem volt időm és energiám. Sajnálom, hogy így alakult, de tudjátok, hogy nálam még mindig nem a blog az első a fontossági sorrendben, még mindig csak hobbi. :)

Ezeket néztem:

Once Upon a Time (Egyszer volt, hol nem volt)
Na jó, csak egy rész volt decemberben, aztán szünetre volnult a sorozat. Egy, mindig utálom ezeket, mert heti egy rész amúgy sem sok, aztán meg még bedobnak egy több hónapnyi szünetet... Kettő, én vagyok az egyetlen, akit zavar, hogy a tizedik résszel felezték a 22 részes évadot? :D Egyébként a félévadzáró nagyon tetszett, imádtam a Pilottal való párhuzamokat, Reginát mindig bírom, és bár a kívánság világ először kicsit fura volt, de bírtam. A vége meg... Ütött rendesen, kíváncsi vagyok. De persze majd márciusban folytatódik...

Teen Wolf (Farkasbőrben)
Hát nem ez is két hét szünetre ment öt rész után? Épphogy elkezdődött november közepén, de legalább jövő héten már folytatódik. Szerencsére az évadot is imádom, minden résszel egyre jobban és jobban, az ötödik részben újra itt volt Stiles, nagyon érdekes az egész, és már kezdenek haladni a megoldás felé, de még úgyis lesz sok bonyodalom. Erre is nagyon kíváncsi vagyok, alig várom a többi részt. De kicsit mégsem, mert ez az utolsó évad. :(

This Is Us
Sajnos most sem sikerült még beérnem, csak egy részre volt időm, de az is jól esett minden komolysága és szomorúsága ellenére. Nagyon erős sorozat, ha más nem februárban mindenképp bedarálom a hátralévő, és a még ki nem jött részeket is.

Gyilkosság az Orient expresszen
Valamiért nem vártam túl sokat a filmtől, sokáig tologattam is, mert a könyvet még nem olvastam. Ezek után biztos el fogom, még úgy is, hogy tudom a végkifejletet. Amiből még mindig nem tértem észhez teljesen. Imádtam a megoldást, a szereplőket és a színészek is jók voltak, mindenképp pozitív csalódás lett.

Reszkessetek, betörők 4
Miért? Mondja meg nekem valaki, miért volt erre szükség. Már a harmadik sem volt az igazi Kevin nélkül, itt meg Kevin megvolt, csak nem Macaulay Culkinnal. Na meg Marv... Meg a többiek... Az egész tönkreteszi az első két részt, amin sokadszorra is ugyan úgy tudok szórakozni. Az már csak hab a tortán, hogy próbálják elhitetni, hogy Kevin még mindig csak nyolc éves, mint az első részben. Kellemetlen, hogy már a másodikban is tíz volt, és azóta is eltelt közben tíz év... És tudtátok, hogy 2012-ben készült ötödik rész is? Na annyira, még nem voltam mazochista, hogy azt is megnézzem.

Büszkeség és balítélet
Nagy elvárásokkal indultam neki a filmnek, és az elején még kicsit aggódtam, de szerencsére aztán nem kellett csalódnom. Nehezen szoktam meg a színészeket, nyilván máshogy éltek a képzeletemben, de végül mégis nagyon tetszett a film. Mindenképp többször nézős lesz, de előbb még a minisorozatot kéne megnézni.

Hosszú álom
Csak az idei filmes kihívás miatt néztem meg, és ahhoz képest, hogy magamtól sosem választottam volna, és nem a műfajom, meg egyebek, nem volt olyan rossz. Valószínű jobban tudtam volna élvezni, követni, ha enm körömfestéshez teszem be háttérzajként, de ez van. Mindenesetre volt benne egy-két zseniális megszólalás, és érdekes is volt.

Whiplash
Szintén filmes kihívás. És nem is tudom mit gondoljak róla. Egy részről zseniális, a két főszereplőt játszó színész fantasztikusan alakított, a zseni része is teljesen átjött, de... untam, és valami hiányzott belőle. És én erre az emberre nem tudok tanárként tekinteni, olyan emberként, aki támogatni és segíteni akar. Akkor sem, ha ő azt mondja, mindent ennek az érdekében csinált.

A könyvtolvaj
Ez is olyan is-is film. Alapjaiban véve tetszene, tetszett a történet, a látvány, a díszlet, a végét meg is sírattam kicsit. De szerintem túl van nyújtva. Nem kellett volna ezt több, mint két órában megcsinálni, így néhol untam, és nem érdekelt, pedig lehetett volna kedvenc is. De azért rossz sem volt, szóval egy próbát mindenképp megér.

A hónap dala:


2016. december 11., vasárnap

The Christmas Song Book Tag

Forrás

Elég régen jelentkeztem utoljára Book Taggel, így éppen ideje volt egy újnak. És persze milyen más témában is lehetne, mint a karácsony? A Christmas Song Book Tag-et a fandomsontherun.wordpress.com oldalon találtam, a fordítás pedig saját. Nem is húzom tovább a szót, kezdjünk is neki!


1. "You're a Mean One Mr. Grinch" - Nevezz meg egy gonosz karaktert, aki szerettél!
Hát általában nem szoktam megszeretni a gonoszokat, maximum elismerem, hogy jól van megírva a karaktere, de kifejezetten kedvelni szerintem még senkit nem kedveltem. Akire viszont rámondanám, hogy a gonoszsságát figyelembe véve nagyon jó szereplő, az Bellatrix a Harry Potterből.


2. "All I Want for Christmas Is You" - Melyik könyvet szeretnéd leginkább a karácsonyfád alatt találni?
Nehéz kérdés, elég sok mindent szeretnék, a Könyvmolyképző például úgy gondolta, hogy jó poén az összes, általam nagyon várt könyvet kb. egymás után megjelentetni. Hát nem az. :D Viszont, aminek elképesztően örülnék, az a Harry Potter és a Titkok Kamrája illusztrált kiadása. Az első rész is gyönyörű, nagyon szeretném így is összegyűjteni a sorozatot.


3. "Rudolph the Red Nosed Reindeer" - Nevezz meg egy szereplőt, aki legyőzi az összes akadályt, és elkezd hinni magában!
Mondjuk majdnem minden főszereplő? Az általam olvasott könyvek szerintem legalább 90 százalékában megtörténik ez, de akit most mondanák az Ella a Cinder és Ellából. Nem volt neki egyszerű eljutnia odáig, ahol a végén tart, de megtette, és sokat fejlődött abban, és imádtam olvasni az útját. 


4. "Santa Claus Is Coming to Town" - a) Melyik szereplő lenne a rossz lista élén? 
b) Melyik szereplő lenne a jó lista élén?
A rossz lista élén nagyon el tudom képzelni Umbridge-t. Ki nem állhatom azt a nőt. :D A jó lista élére pedig, csak hogy változatos legyek, Hermione-t gondolnám. Egyszerűen úgy minden tulajdonsága miatt simán ott a helye. 


5. "Frosty the Snowman" - Melyik könyv olvasztja meg a szíved?
Nehéz kérdés, elég sok olyat olvastam, ami egyszerűen csak jól esik. Például a már sokszor emlegetett Harry Potter. De Colleen Hoover is el szokta ezt érni annak ellenére, hogy mindnig össze is tör. De Csillagainkban a hiba is ilyen. Látjátok, elég hosszúra nyúlhatna ez a lista.


6. "Feliz Navidad" - Válassz egy könyvet, ami nem a saját országodban játszódik!
Nem egy nehéz kérdés, nekünk, magyaroknak. És most nem fogom ismételni magam, ha már a lehetőségek sora határtalan. Legyen a Milyen is a boldogság? Jennifer E. Smithtől, imádtam a történetet, szívmelengető, csak jól esik olvasni. Lehet újra is kéne olvasni.


7. "It's the Most Wonderful Time of the Year" - Melyik ünnepi témájú könyvvel terjesztednéd a karácsonyi hangulatot?
Ami azt illeti, egyikkel sem. Nincs olyan könyv, amit kifejezetten ilyenkor olvasnék, sőt, karácsonyi témájú könyvek közül is csak a Karácsonyi éneket olvastam. És először azt is nyár közepén...


8. "Sleigh Ride" - Melyik kitalált karakterrel töltenéd az ünnepeket?
Fogalmam sincs. De tényleg. Annyi karakterrel találkoznék szívesen, hogy nehéz lenne csak egyet választani. Azt viszont tudom, hol tölteném nagyon szívesen a karácsonyt. A Roxfortban a Nagyteremben lévő 12 karácsonyfával. *-*


9. "Baby It's Cold Outside" - Melyik "nemszeretem" könyvet áldoznád fel a hidegben felmelegítő tűzhöz?
Hát a kötelező olvasmányok nagy részét mindenképp, kezdve a Légy jó mindhaláliggal. Mai napig az egyik legrosszabb olvasásélményem. Úúú vagy esetleg a Szigeti veszedelmet. De ezt inkább hozzávágtam a sulikönyvtárhoz ballagás után. :D


10. "Do You Hear What I Hear" - Szerinted melyik könyvet kellene mindenkinek elolvasnia?
Hatalmas rajongóként nem is mondhatok mást, mint a Harry Pottert. Mindenkinek a kezébe nyomnám, nagyon-nagyon régóta jelen van az életemben, számtalanszor olvastam már, és tudom, még rengetegszer fogom kézbe venni. Egyszerűen imádom minden betűjét, kár lenne valakinek is kihagyni ezt az élményt.

2016. december 3., szombat

Anne Bishop: Vörös betűkkel (A Mások 1.)

Vannak olyan könyvek, nem is kevés, amik külső behatás nélkül valüszínűleg sosem jutottak volna el hozzám. Így volt ez Anne Bishop regényével is, ha a Twister Media kiadó nem keres meg, lehet soha nem veszem kézbe a Vörös betűkkel című regényt, és kár lett volna érte. Egyszerűen fantasztikus volt a regény midnen értelemben, az írónő elképesztő világot tár az olvasó elé, olyat, amilyennel még nem találkoztam. Olvasás alatt egyszer sem éreztem azt, hogy ezt már olvastam valahol. Azt azért nem mondom, hogy tökéletes volt, mert nem. De nem is baj, jól esett, élveztem, izgultam, nevettem. Felülmúlta az elvárásaimat, még úgy is, hogy csupa jót olvastam róla. 

Meggie Corbyn vérpróféta, másnéven cassandra sangue, ha a bőrén vágást ejtenek, látja a jövőt. A lányt ezt inkább átoknak tartja, mint áldásnak ezt egyébként a történet ismeretében nem csodálom. Nem szabad ember, a Vezért rendelkezik a testével, egészen addig, míg Meggie-nek sikerül megszüknie. Az egyetlen biztonságos hely számára az Udvar, amit a Mások működtetnek. Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Összekötői állásra jelentkező idegent, úgy érzi, valamit rejteget, ráadásul nincs prédaszaga sem. Valami mégis azt súgja neki, alkalmazza a lányt, és az Udvar élete felfordul.

"A terra indigene lények nem szeretni akarták az embert, hanem megenni. Miért olyan nehéz ezt megérteni az embereknek?"
Már a fülszöveg is elég érdekesen hangzott (nyilván, különben mindek olvasnám el?), de, azt hiszem szerencsére, elég kevés részét takarja be a történetnek. Ennél sokkal összetettebb az a világ, amiben a regény játszódik. Kicsit vonakodtam az alakváltó szó láttán, ám félretettem a vérfarkasokkal és vámpírokkal való előítéleteimet. Jól is tettem, mert egyáltalán nem hasonlítanak azokhoz, akikről eddig olvastam. Nem csillognak, nem feltétlenül barátságosak, az ember számukra csak hús. Nem lesznek beléjük egyik pillanatról a másikra szerelmesek, éppen csak néhányat tűrnek meg maguk körül, egyébként pedig igyekeznek tartózkodni tőlük, ha nem étkezésről van szó. És itt jön Meggie, aki felforgat mindent, átírja a szabályokat, és szép lassan megbarátkozik a Másokkal. A Farkassal, a Vámpírral, a Hollókkal, az Elementálisokkal, mindenkivel.


Nem azt mondom, hogy ez a legizgalmasabb könyv, amit életemben olvastam, mert minden fantasy szála ellenére sem annyira izgalmas, mint lehetne. Közben pedig kicsit mégis. Végig szurkoltam, hogy Maggie túléljen minden apró veszekedést is, de a vége volt igazán "körömrágósan" izgalmas. Ott aztán tényleg beindult minden, nem tudtam letenni, csak olvastam és olvastam, sajnálatomra pont a legizgalmasabb részek előtt kellett suliba mennem, de hát mikor máskor?! Az előtte lévő részt is nagyon szerettem, remélem senki nem vette úgy, hogy nem, mert tényleg jól sikerült megírni azt is. Tetszett, ahogy Maggie ismerkedett mindennel, az élet olyan dolgaival, amik mindenki másnak teljesen egyértelműek. Tetszett, ahogy mindenki próbálkozott nyitni a másik felé, és az is, hogy csak szép lassan jutottunk el odáig, hogy barátokként tekintettek egymásra. Hitelesen sikerült előadni, nem lett minden szuper egyik pillanatról a másikra.

"Kedves naplóm! Ma nem ettek meg."
Elős hallásra apróságnak, lényegtelennek tűnhet, de ami számomra még nagyot dobott a könyvön, hogy az elején kaptunk térképeket, és egy rövid "történelmi" hátteret is. Ugyan még így is nehéz volt az elején követni, hogy ki kicsoda, micsoda, és mi hol van, de a térképek nagyon jó támpontot adtak, sokkal jobban magam elé tudtam képzelni az Udvart, mint ahogy egyébként sikerült volna. A háttértörténet is nagyon jó volt, az olvasó tudja, hogyan jutottunk el ahhoz, ahol a történet indul, hogyan alakult ki a rendszer, ki milyen szerepet tölt be, és nagyon jól bele lehet rázódni az egészbe, hogy már teljesen beleélve kezdhessünk neki a cselekmény megismerésébe.

A szereplőket szinte mind megkedveltem, egy olyan állandó szereplő volt, aki rettenetesen tudott idegesíteni. De róla később, kezdjük inkább a pozitív résszel. Meggie már-már kedvenc szereplő lett. Azért nem mondom, hogy egyértelműen az, mert nagyon kiemelni senkit nem tudok, szinte egyformán szerettem mindenkit. Szerettem olvasni, mint ahogy már egyszer említettem, Meggie hogyan bírkózik meg a világgal, a Mások világával. Simon-t is nagyon bírtam, pedig eleinte nem voltam oda a morcos Farkasért. Aztán ő is elkezdett nyitni Meggie felé, változott, és a szívemhez nőtt. És remélem, hogy ők ketten összejönnek, mert úgy érzem, szuper páros lennének. 

Aztán ott volt Sam, aki sok-sok cukiságot hozott a sorok közé, aranyos volt, az ő változása, fejlődése volt talán a legszembetűnőbb nyilvánvaló okokból. De persze ezt a nyilvánvaló okot most nem részletezném, nincs spoiler. :) Tess-t is lehetetlen volt nem megkedvelni, végig érdekelt, hogy ő vajon micsoda, és nagyon meglepődtem, mikor kiderült. És van egy olyan érzésem, ez még fontos része lesz a cselekménynek a sorozat következő részeiben. Legalábbis remélem, mert nagyon jó alapanyag. 

És akkor most jöhet az a karakter, akit utáltam. Ő nem más, mint Asia Crane. El nem tudom mondani, mennyire irritált időnként azzal, hogy mindent valamiért csinált. Valami nagyobbért. Idegesítően próbált mézesmázos lenni, el akarta csábítani Simont, Meggie bizalmába akart férkőzni. Őszíntén szólva nagyon örülök, hogy meghalt, így nem kell a további részekben is elviselnem. És annak is örülök, hogy pont Tess ölte meg, teljesen megérdemelte. Sam-ért, Meggiért, meg őszintén szólva minden másért is, mert már az is zavart, ha levegőt vett. Átvitt értelemben persze, de gondolom mindenki érti mire akarok kilyukadni.

Az egyetlen dolog, ami zavart, az az, hogy több, mint egy hétbe telt elolvasni. Nem jutott rá annyi időm, mint amennyit szerettem volna, legszívesebben egyszerre elolvastam volna a több, mint ötszáz oldalas könyvet. Aki szereti a fantasy-t, az mindenképp adjon neki egy esélyt, kicsit, ahogy már írtam, kicsit visszavett a vámpírokkal és vérfarkasokkal kapcsolatos előítéletemből, és nagyon-nagyon remélem, hogy a kiadó folytatni fogja a sorozatot, mert kár lenne érte. Elolvasnán persze angolul is, ha kellene, de azért... értitek. :D

A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm a Twister Media kiadónak!

Szerző: Anne Bishop
Cím: Vörös betűkkel (Written in Red)
Oldalszám: 512
Megjelenés: 2016 (2013)
Kiadó: Twister Media
Borító: Egyszerűen első látásra beleszerettem
Kedvenc szereplő: Meggie, Sam, Simon
Legkevésbé kedvelt szereplő: Asia
Ami tetszett: A világ, a szereplők többsége
Ami nem tetszett: Kicsit több fordulatot elbírt volna, különösen a könyv első fele, de így sem volt rossz
Kedvenc idézet: "FIZESD KI A KÖNYVEKET, MIELŐTT ÁTMÉSZ A KIS HARAPÁS HELYISÉGÉBE, KÜLÖNBEN NEM KICSIT HARAPUNK BELÉD! 
A másik oldalon is volt felirat: 
PERSZE, ÁTVIHETED A BÖGRÉT. LETÉTI DÍJKÉNT ITT TARTJUK A KEZEDET."

2016. december 1., csütörtök

Ez történt - 2016. november


Elérkezett a november vége is, és ami azt illeti ebben a hónapban sem voltam túl aktív. Beütött a ZH-időszak (nálunk mondjuk nem így hívják, de így egyszerűbb:D), és nem igazán volt időm normális, minőségi bejegyzésekre, így inkább nem is próbáltam. Rossz, összecsapott bejegyzést nem akarok közétenni csak azért, hogy legyen, de azért így sem tűntem el teljesen, de erről majd később, ahogy az lenni szokott. Olvasás szempontjából is megakadtam kicsit, nem éppen a megfelelő könyvet kezdtem el ebben az időszakban, így inkább sorozatot és filmet néztem, de abból sem sokat. A YouTube viszont végig a barátom maradt, kikapcsolódásként általában ott kötöttem ki. Azt azért nem részletezném, kiket nézek, nem igazán ez a blog célja, de persze ha szeretnétek, sikítsatok, és írok róla. :)

Mint már írtam, november sem az olvasás hónapja volt. Még a hónap elején befejeztem a Girl Online-t, nagyon jó kis könnyed, kikapcsolós történet, nem tökéletes, de a célnak megfelelt. Aztán elkövettem egy hibát. Elkezdtem az 1984-et. Ne értsetek félre, addig, amíg eddig eljutottam kb. 100 oldal, addig tetszett, de nem voltam éppen abban az agyi állapotban, hogy megfelelően belemélyülhessek, így leginkább csak vár. Ha előbb nem, a téli szünetben tuti befejezem. Közben elkezdtem azért mást, mégpedig a Vörös betűkkel című regényt a Twister Media kiadótól, recenziós példányként kaptam (amiért nagyon hálás vagyok, mert szuper kis könyv), így legkésőbb jövő héten olvashattok is róla. 

Beszerzések:
Ebben a hónapban sem túloztam el, csupán egy könyvvel gyarapodott a magánkönyvtáram, és azt is kaptam. A bátyám vette meg magának az új Harry Pottert, elolvasta, majd odaadta nekem, mert hogy nekem még nem volt meg, és magyarul még nem olvastam. Bár maga a történet nem nyerte el annyira a tetszésem, azért jó érzés ezen a nyelven is a polcomon tudni, és kíváncsi vagyok a fordításra is, mert mégis eredetileg is TTB-vel ismertem meg a HP-t. :)

A blog:
Bár, mint már írtam, novemberben sem jutott túl sok időm a blogra, ennek ellenére azért nem maradtatok bejegyzés nélkül. Sőt, több is született, mint oktüberben, már-már sikerült hoznom az átlagot. Igaz, hogy nem sikerült ezeket eloszlatnom a hónapban, de ház ez van, aki olvas, az úgyis tudja, hogy tőlem ezt lehet várni. :D Szóval született két értékelés, volt egy Cover Reveal, írtam a Maxim őszi-téli megjelenéseiről, és megemlítettem a kidó nyereményjátékát is.

Ezeket néztem:

Once Upon A Time (Egyszer volt, hol nem volt)
Még mindig a hatodik évad. És a legutóbbi résznél már igencsak bajban voltam. Úgy érzem, az írók nem tudnk mit kezdeni már egy olyan évaddal, amelyik történetileg nincs kettészedve. Hol történik valami, hol nem. Belle és Rumple kapcsolata mostanság csak idegesít, Rumple különösen, pedig egészen bírtam a gonoszságot benne, de most hiába gonosz, nem ugyan olyan. Néhány már csak dísznek vannak. De azért még akad jó is benne, még mindig nagyon szeretem a sorozatot, jövő héten jön a félévadzáró, kíváncsi vagyok mit hoznak ki belőle.

How to Get Away with Murder (Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot)
Mindössze három rész volt novemberben, de azok fantasztikusak voltak. A félévadzáró okozta sokkból még mindig nem jöttem ki teljesen, mind-blowing volt nagyon. Annyira jól játszottak velünk, nézőkkel, hogy minden elismerésem. Bírom, hogy meg merték lépni, és el nem tudom mondani mennyire várom már a januárt, hogy folytatódjon!

Teen Wolf (Farkasbőrben)
A hónap elején gyorsan bedaráltam a még hátra lévő részeimet, majd egy hetet (szerencsére csak annyit) vártam a hatodik évadra. És erre bármennyit megérte volna várni. Elképesztően jól kezdett az évad, és bár a legutóbbi részt még nem láttam (a bejegyzés megírása után jön az is), az első kettő is szuper volt. Úgy érzem, nagyon jó utolsó évad lesz. De persze csak halkan jegyzem ezt meg, nehogy még elszóljam magam.

This Is Us
Októberben már írtam, milyen jól kezdett a sorozat, ám lemaradtam. Azóta sajnos csak három részre volt időm és energiám, négy még mindig hátra van ahhoz, hogy beérjem, de igyekszem. Mindenesetre azt a három részt is imádtam, szívmelebgető azzal együtt, hogy szívszorító. Még mindig azt modnom, ha szeretitek a drámát, mindenképp adjatok neki egy esélyt.

Gilmore Girls: A Year in the Life
Ez is eljött. Elkezdtem a Netflixes próbaidőszakomat, hogy azonnal, szinte éledben nézhessem. Pénteken öttől nagyjából éjfélig szinte felállás nélkül néztem végig. Ééés... egszen tetszett, néhol viszont csalódott is vagyok. Ahogy ülepedett az elmúlt egy hét alatt, ráeszméltem egy-két olyan dologra, ami nem tetszett, első nézésre szinte csak az volt bennem, hogy "jajj de jó, végre itt vannak újra", de a vége nagyon felhúzott. Kegyetlen zárás volt, szükségem lenne még ugyan ennyi részre legalább. Emily változását pedig imádtam. Mindenképp tervezek írni róla egy bejegyzést is, így egyelőre legyen elég ennyi.

Misfits (Kívülállók)
Sajnos eddig csak két részre futotta, de látok benne potenciált. Nem éppen az a stílusú sorozat, amit általában nézek, de nem egy kedvencem született már ilyenből. Kíváncsi vagyok, mit hoznak majd még, amint tudok, szakítok rá időt, mert sajnálom, hogy függőben van.

Hogyan lopjunk felhőkarcolót?
Jobb volt, mint amire számítottam. Nem kifejezetten jó, de egyszer-kétszer nézhető, és időnként még vicces is. A cselekménye elég képtelen, de a kivitelezése egészen jól sikerült. Egy-két jelenetet (főleg a végén az autóval) nagyon bírtam. Ha az ember megfelelően fáradt, akkor jól szórakozhat rajta. Nem lett kedvenc, az se biztos, hogy megnézném mégegyszer, de egynek mindenképp jó volt.

A százéves ember, aki kimászott az ablakon, és eltűnt
Ez is azon filmek egyike, amire azért figyeltem fel, mert mindenhol ott volt. Na meg azért a címe is elég figyelemfelkeltő. Már akkor úgy éreztem, hogy kéne adni neki egy esélyt, de elég sokáig tolódott így is. Végül kihívás miatt néztem meg, és jó választás volt. Ugyan voltak részek, amik untattak, vagy nem tetszettek, de összességében nem volt rossz film. A humora megnyert magának, időnként fogtam a fejem, egy-egy megszólaláson. Na meg a cselekmény… Az ember végig azt mondogatja magában, hogy ilyen nincs… De itt most igen, és jól elszórakoztatott. Örülök, hogy végül csak megnéztem. :)

Betörő az albérlőm
Soha nem néztem volna meg, ha nem azt nézzük az egyik órámon. Ahhoz képest, hogy ’55-ös sokkal viccesebb volt, mint némelyik mai vígjáték. A nénit nagyon bírtam, meg igazából a többieket is. A végkifejlet zseniális. Na meg az öreg nők, mikor átmennek, és nem hagyják békén a többieket. :D Áhh kár is ragozni, jó flm volt, jól esett, meg minden. :D

Pinokkió
Gyerekként kimaradt az életemből és lehet jobb is volt úgy. Nem hiszem, hogy azért nem szórakoztam igazán jól rajta, mert már kinőttem belőle. Sőt, biztos nem, mert mondjuk az Aranyhaj meg A Szépség és a szörnyeteg még mindig nagy kedvenc. Valahogy ez nem volt az igazi. Időnként aranyos volt, de igazság szerint túl sok jót nem találni benne. Persze, tanulságos valamilyen módon, de van ennél jobb is.

Karácsonyi lidércnyomás
A hónap csalódása. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, nagy reményeket fűztem hozzá, annyian dícsérik és imádják, szerintem viszont olyan semmilyen volt. Nem volt vicces, sem ijesztő, egyszerűen unalmas volt, alig vártam, hogy vége legyen. Valószínűleg soha többet. :(

Időhurok
Irodalmon néztük meg, egyébként tuti nem látom. Eléggé mind-blowing volt, annak ellenére, hogy olvastam az alapul szolgáló novellát. (Szintén irodalomra kellett. :D) Kicsit sok is volt a vége, nehezen tudom befogadni, de összességében nem volt rossz film.

Mulan
Gyerekként ez is kimaradt, de szerencsére nagyon élveztem. Pont erre volt szükségem, izgalmas volt, na meg egy badass főhősnővel nálam már jól indul egy film. Biztosan elő fog még kerülni, ha mesés kedvem lesz. 

Idegpálya
Az idei év talán legjobban várt filmje nálam, mióta láttam az első előzetest. És szerencsére nem kellett csalódnom. Nem azt mondom, hogy életem legjobb filmje, de élveztem, az alapsztorija meg kicsit ijesztő a mai világra nézve. A végét én kicsit megváltoztatnám (de ahogy olvastam elég sokan). Ennek ellenére tetszett és nem kizárt, hogy újra meg fogom majd nézni.

A hónap dala: