2017. április 29., szombat

Könyvfesztivál 2017 + A szépség és a szörnyeteg

Tudom, tudom az utóbbi két hónapban, de inkább ebben az évben nagyon eltűntem. Valahogy mostanság nem sikerült úgy az időmet beosztani, és a blog mindig háttérbe szorult, bevallom őszintén, sokszor eszembe se jutott, de mégis hiányzik azért. Most, bár már egy hete volt, meghozom nektek az élménybeszámolómat a 2017-es Könyvfesztiválról. Szám szerint ez volt a harmadik, amire eljutottam, és szerencsére ezúttal is fantasztikusan éreztem magam. És most nem kellett azon sem aggódnom, hogy sietnem kell, mert megy a vonat, ugyanis csak másnap jöttünk haza.

Elég korai kezdéssel indultunk meg Pest felé, hogy pontosabbak legyünk, hajnali öt előtt pár perccel ültünk be a kocsiba, hogy 500 kilométerrel és öt órával később megérkezzünk a szállodához. Szerencsére a szobákat el tudtuk már akkor foglalni, onnan pedig egyenesen a Millenáris felé vettük az irányt. Tíz perc séta múlva a kajás fesztivál közepén találtuk magunkat. Megmondom őszintén, annyira nem voltam boldog tőle, mert túl sok helyet elfoglalt, alig lehetett kint is leülni, szívni egy kis friss levegőt, és szerintem a tömeg is nagyobb volt, még a megszokotthoz képest is. (És pont ezért szerintem ingyenessé sem kellett volna tenni, de hát így volt.)

Az egyetlen kép, amit a Millenárison csináltam

Szóval, a főbejáraton mentük be, de a D épületen csak keresztülvágtunk, elsődlegesen nem volt ott semmi, amit akartam. Vagyis azt hittem, de erről kicsit később. Első állomásom a Könyvmolyképző volt, mint mindig. Négy könyvvel távoztam tőlük, Colleen Hoover Maybe Someday-ját muszáj volt megvenni a gyűjteményemhez, ugyanúgy az Oblivion 3. is jött velem, ezen kívül a Never, never (újabb CoHo, ki is gondolta volna? :D), és végül Marie-Aude Murail új regényét, a Tartós hullámot is megvettem.

Ezután hamarosan gyors léptekkel távoztam az épületből. Már délelőtt hatalmas volt a tömeg, meleg volt és levegőtlenség, a rosszullét kerülgetett. Kint leültem kicsit, addig anyáék visszamentek vásárolni. Ne kérdezzétek, mit vettek, pontosan azt nem tudom. :D Eddigre már dél körül jártunk, épp ideje volt ebédelni, én a KFC-ben ettem gyorsan, mert egykor már volt egy megbeszélt találkozóm egy mollyal. Sikeresen lebonyolítottuk a cserét, így került hozzám Cassandra Clare-től Az angyal, A herceg és az Árnyvadász Akadémia is. Ekkor valakihez hozzácsapódtam, akinek molyos nevére sajnos nem emlékszek, ha magadra ismersz: örültem a találkozásnak! :)

Eltelt fél óra, még egy gyors csere, így bővültem az Amikor búcsúzunk című könyvvel. Már ekkor éreztem, hogy a cipeléssel gondok lesznek, de hát még csak a töredékét vettem meg annak, amit akartam. Úgyhogy az irány a Gabo és Ciceró közös standja. Szintén a szokásos, eddig mindegyik Könyvfesztemen könnyítettem a pénztárcámon náluk. Sok gondolkozás után három friss megjelenéssel távoztam, ezek lennének: Gayle Forman: Engedj el, Julie Buxbaum: Három dolgot mondj, Lisa Heathfield: Papírpillangók. (Mellesleg mindegyiknek gyönyörű borítója van*-*)

A szerzeményeim

Na ezen ponton indultam meg a Fumax felé. Vagyis indultam volna, ha tudtam volna, hol a standjuk. Nyilvánvalóan ennek nem néztem utána, Magyarországon pedig nincs mobilnetem, de gondoltam, csak meglesz. Először természetesen a rossz épületrészben kerestem őket, majd át a B-be, ahol szintén többször körbejértam, mert a standon lévő feliratot csak a Főnix Könyvműhelyig értelmeztem, a per Fumax kiesett. De meglett, így megint költhettem egy kicsikét, végül Sarah Andersen két képregényével (Felnőni kiábrándító és Puha Boldog Puffancs) gazdagodtam.

Ekkor már a hátam rettenetesen fájt, de nem adhattam fel, mert Papp Dóra dedikálásra mindenképp menni akartam. Korán érkeztem, és harmadik lettem a sorban, gyorsan odajutottam, és így végre mindkét Tükörlelkek részem alá van firkantva. És még ajándék dalt is kaptam, lejjebb hallgatható. Ez után viszont számomra véget ért a feszt, fájt a hátam és a lábam is, mint utólag kiderült gyalogoltam tíz kilométert egész nap, ami nem semmi. :D Visszafele szüleimmel bementünk a Mammutba, ahol megvettem estére a mozijegyem. Külön kaland volt... Én a hat órás A szépség és a szörnyetegre kértem egy jegyet. Nos, először a Halálos iramban-ra kaptam jegyet, majd a 15:30-as Szépség és a szörnyetegre (mindezt majdnem négy órakor...), majd kettőt kaptam, végül a 3D-s szemüvegre is nekem kellett rákérdeznem, szóval a pénztáros lány nem állt éppen a helyzet magaslatán, de csak meglett.


És akkor a film. Azóta vártam már az élőszereplős A szépség és a szörnyetegre, mióta bejelentették, hogy jön. És rettenetesen utáltam, hogy nem tudtam azonnal megnézni, mikor kijött. Németül nem akartam, mert elveszett volna nekem a varázsa, mert ez egy olyan dolog, amit szinkronnal ismer meg az ember, és úgy adja vissza a hangulatot is. Már a Disney kastély alatt mosolyogtam ezerrel, és már akkor elfogott egy egyfajta "hazaértem" érzés, és tudtam, nem fogok csalódni. A történetbeli változtatások nagyon tetszettek, kicsit kerekebbé tették az egészet. A látvány, a díszlet, a jelmezek mind-mind lenyűgözőek. Luke Evans született Gaston, és Emma Watson is szuper Belle volt. 

A szinkronon sem akadtam ki, sőt szerintem az egyik legjobb, amivel mostanában találkoztam. Az első pár percben ugyan furcsa volt, egyrészt mert elég jól ismerem a színészek eredeti hangját, másrészt mert Emmát nem Szabó Luca szinkronizálta, mint a Harry Potterben, de azt hiszem jobb is volt így. Mindenképpen meg fogom nézni azért eredetiben is, de így is élmény volt, és elképesztően boldog vagyok, hogy nem kellett csalódnom. És azért az sem egy utolsó dolog, hogy a Mammutban az új moziban bőrkanapék vannak, így életem talán legkényelmesebb mozizása volt.

A mozival véget ért a nap, másnap meg már csak a hazaút várt minket, így a bejegyzést is zárom. Remélem tetszett, elég részletesre sikerült, én nagyon jól éreztem magam, és remélem még sokszor eljutok a Könyvfesztiválra. Kinek mit sikerült beszereznie? :)

2017. március 1., szerda

Ez történt - 2017. február


Február hónap hozott jót és rosszat is, nem fogom részletezni, de e miatt sem feltétlenül kerültem blog közelébe annyit, amennyit akartam. Másrészt pedig a vizsgaidőszakot pihentem ki, olvastam, sorozatoztam, szóval a szokásos. Ebben a hónapban sem voltam túl aktív, de egy kicsit jobban, mint januárban. Megfogadtam azonban, hogy nem ígérgetek, sosem jön be. :D Jövök, amikor jövök, meglepetés lesz, mikor új bejegyzés kerül fel. Ma egyébként nálunk is elkezdődött a félév, bár van olyan órám, aminél még nem tudom a tanárt. A vizsgáim szerencsére egész jól lettek, ilyen szempontból nem volt rossz a február. Ja, és azt hiszem mostantól már nem számítok tininek. :(

Olvasás szempontjából egészen jó a helyzet, hat különböző könyv fordult meg a kezem között, kezdve a My Lucky Day-jel, amit még január végén kezdtem el. Nagyon-nagyon imádtam, sajnos írni nem tudok róla a blogon, de mindenképpen ajánlom, ha valaki szereti a romantikus, new adult regényeket. Ezen kívül volt még két angol nyelvű könyv, és két Harry Potter is, abból egyik igazán jót tett a lelkemnek. A végén pedig megkoronáztam ezt az egészet egy LOL könyvvel.

Sorban az olvasások:
S. D. Hendrickson: My Lucky Days
B. T. Gottfred: The Nerdy and the Dirty
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
S. L. Jennings: Born Sinner
J. K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Lauren Morrill: Vakrandi a végzettel

Beszerzések:
Egyetlen egy árva könyvet sem szereztem be, pedig megtehettem volna. Igazán büszek vagyok magamra, hogy sikerült úgy kijönnöm a Libriből, hogy nem vettem könyvet. Kicsit rossz és furcsa érzés volt, de a magánkönyvtáram olvasottsága már 75%-on áll, robogok a 80%-os cél felé.

A blog:
Előző hónapban három bejegyzés született. Elsőként megírtam az előző Ez történt bejegyzésben ígért recenziót. Majd pedig részt vettem a Molyon megszervezett Valentin-napi projekthétben, aminek keretein belül két bejegyzést írtam meg, egy Tag-et és egy filmajánlót. Többet terveztem, sajnos azonban ez most így alakult, majd legközelebb jobban igyekszem. :)
Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek
Valentin-napi projekthét #1
Valentin-napi projekthét #2

Ezeket néztem:

Teen Wolf (Farkasbőrben)
És megvolt a félévadzáró. Nagyon sajnálom, hogy most nyárig várni kell, ugyanakkor még van időm felkészíteni magam, hogy tíz rész múlva vége. Nagyon tetszett a tizedik rész is, izgalmas volt, feszültséggel teli, sok mindent megkaptunk, amit vártunk. A végét megkönnyeztem, teljesen vége hangulata volt, és ha így lett volna is elégedett lettem volna. Remélem legalább ilyen jó, de inkább még jobb lesz az utolsó tíz rész is.

Misfits (Kívülállók)
A harmadik évad végével kaszáltam a sorozatot. Az első két évadot továbbra is imádom, és a harmadik is itt-ott egészen jó volt. Sajnálom, hogy innentől változott a szereplőgárda, és az újakra már nem voltam kíváncsi. Sok jót sem hallottam a maradék két évadról, nem akartam elrontani az eddigi élményt. De ezeket a részeket szerintem valamikor újra fogom nézni.

The 100 (A visszatérők)
És csak elérkeztünk a negyedik évadhoz is. Egyelőre ez is tetszik, bár azért még mindig az első évad volt a legjobb. Egyelőre nagyon érdekes a történet, kíváncsi vagyok mit fognak kihozni belőle, hogyan oldják meg ezt az egészet. A szereplőknek azért most is vannak idióta döntéseik, kiabálok, felhúzom magam, de hát ezért élbezem. Sajnos viszont van egy olyan érzésem, hogy még egy évados berendelést nem fog kapni, nagyon csökkent a nézettsége. :(

Awkward (Kínos)
Szerintem nem egészséges milyen gyorsan ledaráltam a sorozatot. Viszont pont egy ilyenre volt szükségem. Semmi komoly, húsz perces. Nem vártam tőle sokat, és szerintem ezért élveztem annyira, amennyire. Sokszor ugyan felidegesített, főleg a harmadik évados Jenna, na meg az utolsó rész, de összességében bírtam a szereplőket. Főleg Sadie-t, aki hiába bunkó, valahogy kedvenc szereplő lett.

How to Get Away with Murder (Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?)
Folytatódott, majd véget is ért a harmadik évad. Hát sok részt sajnos sosem kapunk, pedig el tudnám nézni még egy darabig. (És szerencsére még legalább egy évadig lesz is rá lehetőségem.) Imádtam ezt is, a végét még mindig nehezen tudom felfogni. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ez lesz majd, hogy ő(k) lesz(nek) a háttérben. Viola Davis pedig továbbra is zseniális.

This Is Us (Rólunk szól)
Lassan ennek is véget ér az első évada, de, nem meglepő módon, berendeltek még két (!!) évadot belőle. Egyszerűen imádom, hogy nincs benne felesleges drámázás, akció és hasonlók, mégis minden héten talán a legjobban várt sorozatom. Szeretem a hangulatát, sokszor meghat, kitépi a szívem és hasonlók, de csak mert minden karakter a szívemhez nőtt. Mindegyik, ami hihetetlen. Ahogy az is, hogy hogyan lehet valami ennyire jó.

Scream Queens (Gyilkos történet)
Ez az a sorozat, ami annyira rossz, hogy már jó. Tényleg kicsit gagyi, paródia az egész, remélem annak is indult. Az első évadot nagyon bírtam, a gyilkos kilétét is imádtam, a színészek közül Emma Roberts, Lea Michele és Jamie Lee Curtis igazán fantasztikusak. A második évadon viszont szenvedtem. A történet szinte ugyan az volt, csak a közeg más, néhány szereplő meg már nem is szerepelt. Őszintén szólva remélem nem rendelik be a harmadik évadot, mert a már említett három színésznő miatt képes leszek megnézni...

Magyar vándor
Ez nálam egy hatalmas nem. Rettenetesen szenvedtem, háromszor olyan hosszúnak éreztem, mint amilyen eredetileg, és fogalmam sincs, hogy ez miért jó és vicces... Újabb oka annak, hogy nem nagyon szoktam magyar filmeket nézni. Unalmas is volt, most már szerencsére sokra nem is emlékszem belőle. Remélem életem végéig elkerül a továbbiakban.

Szeretném, ha szeretnél
16 éves film, és én imádtam. Na jó, nem volt tökéletes, de a mai filmek elég nagy részét felülmúlja. Igazából semmi extra, ha a történetet nézzük, de bírom a romantikus filmeket. A színészek is jók voltak, jó kikapcsolódás volt, és biztosan nem most látom utoljára.

Limonádé
Igen, Disney film. Mondhat bárki bármit, időnként csakis ilyen filmekre van szüksége az embernek. Korábban elkerült, de most kifejezetten élveztem. A zenék nagyon tetszettek, nekem nem volt High School Musical utóérzetem sem, pedig valamilyen szinten arra számítottam. Nem kizárt, hogy ezt is megnézem majd máskor is, ha úgy lesz kedvem.

Glee: Koncertfilm
Mióta ledaráltam a Glee-t, azóta meg akartam nézni a koncertfilmet is. Sajnos valamilyen szinten csalódtam benne. Engem csak a koncert érdekelt, rajongók megszólalásai és történetei nem. Számomra csak töletlékrészel voltak, a koncertet viszont még elnéztem volna, a zenét még mindig szeretem.

Legendás állatok és megfigyelésük
Nagy bánatom, hogy nem tudtam moziban megnézni, és így jóval később láttam csak a filmet. De szerencsére nem kellett csalódnom benne, nem volt egyáltalán az az érzésem, hogy nyomatni akarják, hogy ez egy új Harry Potter film, de mégis megvolt az a hangulata, amit a franchise magában hordoz. Tetszett a történet is, a legendás állatok, a látvány, a színészek, kíváncsi vagyok, mit hoznak majd ki a többi filmből.

A hónap dala:


2017. február 14., kedd

10 romantikus film Valentin napra (Valentin-napi projekthét #2)


Nem éppen így képzeltem a Projekthetet, ennél több bejegyzést szerettem volan megírni, de az igazság az, hogy helyette bedaráltam a Kínost. És jól esett. De mindenképp szerettem volna még egy bejegyzést összehozni nektek, úgy döntöttem, ajánlok tíz romantikus vígjátékot, amit megnézhettek még ma este, akár egyedül vagytok, akár a párotokkal, akár háziállattal. Én személyesen mindegyiket szerettem (különben minek ajánlanám?), legalább nyolc csillagot kapott mindegyik a tízből. Remélem, ha valamelyik mellett döntötök, ti is élvezni fogjátok, és nyugodtan írhattok véleményt is róluk, kíváncsi vagyok! :) De nem is húzom tovább, lássuk a listát.

1. Ahol a szivárvány véget ér
"Rosie és Alex már 5 éves koruk óta a legjobb barátok, ezért biztos, hogy nem egymásnak lettek teremtve. Vagy mégis? Amikor szerelemről, az életről vagy a helyes döntésekről van szó, ez a kettő önmaguk legnagyobb ellenségei. Egy kínos fordulat 18 évesen, egy elszalasztott lehetőség, és az élet teljesen más irányba sodorja őket. De mégis, azt a köteléket, amely összeköti őket térben, időben és különböző kontinenseken át, nem lehet tönkretenni a katasztrofális szerelmi ügyek, házasság, hűtlenség és a válás ellenére sem. Vajon megtalálják az egymáshoz visszavezető utat? Vagy akkor már túl késő lesz?"


2. Levelek Júliának
"Az újságírói álmokat dédelgető Sophie a munkamániás szakáccsal, Victorral él. A férfit jobban izgatja az étterme megnyitása, mint a menyasszonya. A pár Veronába utazik egy romantikus kirándulásra. Sophie bánatára Victor nem vele, hanem a helyi ételekkel és italokkal van elfoglalva. Egyedül indul hát a város felfedezésére. Júlia házánál egy ötven éve írt levélre bukkan, melynek írója az ifjúkori olasz udvarlója után kutat. Sophie válaszol neki, mire meglepetésére előkerül a levél írója. A lány csatlakozik Claire-hez és az öntelt unokájához, együtt indulnak a rég elvesztett kedves után."


3. Sztárom a párom
"A könyvkereskedő William Thacker csendesen éli az elvált, csalódott férfi életét, míg a világhírnév be nem toppan ajtaján. Anna Scott, a híres amerikai színésznő nem csak a mozivásznon csodás. William el sem hiszi szerencséjét, amikor véletlenül másodszor is találkoznak. Ezt már nem szabad annyiban hagyni! Lassan megismerik egymás életét, amely meglehetősen szokatlan a másik fél számára. Mivel Annát mindenhova szenzációhajhász újságírók hada kíséri, kapcsolatuk nem sokáig marad titokban. Hamarosan feltűnik a színen a színésznő barátja, korántsem barátságos szándékkal."


4. A szerelem hálójában
"Kathleen Kelly a világ talán legszebb gyermekkönyvboltjának a tulajdonosa. Egy nap azonban az utca túloldalán Joe Fox megnyitja könyváruházát, ami korántsem olyan meghitt, viszont sokkal nagyobb, mint Kathleené. A két magányos üzletvezető és harcias ellenfél éjszakánként NY152 és Shopgirl álnév alatt ismerkedik és hamarosan egymásra is találnak a hálón. Álnéven egymásnak tanácsokat adnak és még egymásba is szeretnek. De eljön a nap, amikor fény derül kilétükre."


5. Barátság extrákkal
"Jamie munkaügyis fejvadász New Yorkban, Dylan nagymenő szerkesztő Los Angelesben. Mindketten fiatalok, sikeresek, de szerencsétlenek a szerelemben, miközben családi gondokkal küszködnek. Egy jó munka ígéretével Jamie a Nagy Almába csábítja Dylant, sőt, a munkáltató mellett maga is rákattan a srácra. Az érzés kölcsönös, ám mindketten félnek egy esetleges újabb csalódástól. A helyzet tisztázása érdekében megállapodnak, hogy a kapcsolatuk szerelemtől és más kötöttségektől mentes, pusztán szexuális célzatú lesz. Ám más dolog ígérni valamit, és más betartani."


6. Szeretném, ha szeretnél
"Mary Fiore esküvőszervező, okos és gyönyörű, ám rendkívül magányos, mert egyszerűen fogalma sincs, hol keresse a nagy Őt. A megoldás sorsszerűen, egy elszabadult szemetes konténer képében érkezik, amely elgázolná Maryt, ha a jóképű gyermekorvos, Steve nem menti meg az utolsó pillanatban. A találkozás varázsütésként éri, fülig beleszeret megmentőjébe. Ám hamarosan kiderül, hogy épp Steve esküvőjét szervezi, aki a dúsgazdag és szépséges Frant készül elvenni."


7. Nász-ajánlat
"A bevándorlási hivatal ki akarja toloncolni az országból az illegális bevándorló Margaretet. A nő azt állítja, hogy házasodni készül, így nem küldhetik vissza a hazájába. A gond, hogy a vőlegénye, a gyanútlan asszisztense mit sem tud erről. Szerencsére Andrew, akit évek óta gyötört a munkahelyén, bizonyos feltételek mellett hajlandó belemenni a játékba. Erre azért van szükség, mert a hivatal embereit sem ejtették a fejük lágyára: bizonyságot akarnak. Nincs mit tenni, a páros a vőlegény családjához utazik Alaszkába. Az események nem egészen az elképzeléseik szerint alakulnak."


8. Páros mellékhatás
"A Vince Vaughn eredeti ötletéből készült fergeteges vígjátékban négy középnyugati férj és feleség egy trópusi szigeti üdülőparadicsomba utazik az egyik pár ötlete nyomán, akik a házasságukat szeretnék rendbe hozni ezen a vakáción. A másik három kettős kapva kap a remek alkalmon, és alig várják, hogy kedvükre fürdőzzenek, jet skizzenek, és elmerüljenek az édeni örömökben. Csakhogy hamarosan rá kell döbbenniük, hogy az üdülő terápiás foglalkozásai nem fakultatívak. Kiderül, hogy az eleinte kedvezőnek tűnő nyaralásnak ára van: szembe kell nézniük a problémáikkal."


9. A boldogító talán
"Tom és Claire lassan 10 éve jó barátok és egyikük sem hajlandó tudomást venni a köztük kialakult vonzódásról. Csak amikor Claire-t eljegyzik és Tomot kérik fel tanúnak, döbben rá a férfi, hogy éppenséggel az arával szeretné leélni az életét. Épp ezért őrült ámokfutásba kezd, hogy megakadályozza az esküvőt…"


10. Őrült, dilis szerelem
"A negyvenes Cal ideális élete összeomlik, amikor a felesége, Emily váratlanul bejelenti, hogy van valakije, és válni akar. Hirtelenjében nagyon egyedül találja magát, de a legrosszabb, hogy elfelejtette, hogy kell randizni. A környékbeli bárban próbálkozik, ahol találkozik a nőfaló Jacobbal, aki átérezve a helyzet súlyosságát, elhatározza, hogy férfit farag belőle. Közben lánya, Hannah szerelmes lesz, ami újabb megpróbáltatások elé állítja Calt."

2017. február 8., szerda

Valentin Book Tag (Valentin-napi projekthét #1)


Már a Halloween-i és a karácsonyi projekthetet is szerettem követni, így, bár a Valentin-napot nagyon nem bírom, úgy döntöttem, én is beszállok. A következő majdnem egy hétben igyekszem minél több, a naphoz köthető bejegyzéssel jelentkezni. A mai nap a tagok által összeállított Book Tag-et töltöm ki, tovább nem is húzom az időt, kezdjünk is neki!

1. ANITIGER: Melyik az a könyves pasi / csaj, akit legszívesebben kirángatnál a könyvéből, hogy vele töltsd február 14-ét? 

Mindjárt bele a közepéde... Nagyon nehéz egyet választani, kész kínzás, először Daemon jutott eszembe a Luxen sorozatból, ki más? Viszont azt hiszem, nem ő a végleges válaszom. Legyen inkább Willem a Csak egy nap/Csak egy évből. Remélem úgy tervezi, hogy a napunkat Hollandiában töljük. Semmi extra. ;)

2. DORKA: Melyik a kedvenc romantikus történet az, amit mindenkinek ajánlanál, hogy olvassa el Valentin-nap alkalmából? :) 
Elég sok romantikus történetet olvastam, de azt hiszem az Anna és a francia csók lenne az, amit mindenképp ajánlanék. Nincsenek benne vámpírok és hasonlók, nem közeledik a világvége, csak egy young adult romantikus, amit jól esik olvasni

3. GOTHIC01: Szerinted melyik könyves párosnál kellene békítőt játszania egy harmadik karakternek a történetükből, mert még a szerelem ünnepekor is képesek lennének egymás torkának ugrani? 
Egyből Hardin és Tess jutott eszembe az After (Miután) sorozatból. Kb. végiveszekszik mind a négy részt némi szünettel, persze ettől még mindig imádom a könyveket, de róluk simán el tudom képzelni, hogy Valentin-napon is egymásnak esnek. Minden értelemben mondjuk... :D

4. K_A_HIKARI: Virágot, csokit, plüssöt, vagy valami teljesen más ajándékot veszel/kapsz szívesen Valentin napra? (Akár elő, akár könyvkaraktertől) 
Soha semmit nem kaptam még Valentin napra, és ha valaki szeretné kimutatni nekem, hogy szeret, akkor inkább az év többi napján tegye. :D De azt hiszem azért egy csokor virágot sosem utasítanék vissza. Na jó, csokit sem...

5. ALICE BERTRAND: Melyik az a könyves pár, akinek szerinted sokat jelent a Valentin-nap és kik azok akik nem is tartják? 
Hát szerintem majdnem az összes romantikus NA és YA regény főszereplőjének sokat jelentene a Valentin-nap és ünnepelnék is valamilyen formában. Akiről viszont nem tudnám elképzelni az például Ron és Hermione. Egyikük sem tűnik éppen olyannak, akik belevetnék magukat a sok rószaszín dolog közé, na meg Harry-nek sem igazán jött be a dolog az ötödik könyvben... 

6. SOL: Mi a legaranyosabb sztori az életedben, ami a Valentin naphoz köthető? 
Öhmm... az egyetlen Valentin napi emlékem, hogy akkor mentem másodszor írásbeli nyelvvizsgázni 2015-ben, azt hiszem a kérdés nem egészen ilyenre vonatkozott. :D

7. LEXA: A te véleményed szerint melyik lenne az a könyves páros, személyek akik bojkotállnák ezt a napot és inkább egy anti Valentin napi partit szerveznének? 
Egyből Kinga jutott eszembe az SzJG-ből. Ő pont olyannak tűnik, aki nem támogatja ezt a napot, talán mintha lett is volna említve ez a könyvekben, de erre annyira már nem emlékszem. 

8. VALETINE WIGGIN: A szerelmi háromszögektől általában a falra lehet mászni. Akad olyan, amelyiket ennek ellenére érdekesnek találsz, és ha igen, melyik? 
Egy sem jut eszembe, amit szerettem volna, mindig megvan, kinek szurkolok, bár mondjuk a Maybe Someday-ben nehéz volt dönteni, hogy kinek szurkoljak, Sydney-nek, akinek lényegében kellene, vagy Maggie-nek, akit egyszerűen nem lehet nem szeretni.

9. CSOKITORTA: Melyik a legromantikusabb/leggiccsesebb könyvborító, amivel eddig találkoztál? 
Erre egyből beugrott egy igazán giccses könyborító, méghozzá ez: 


Valószínű persze van ennél csúnyább is, de ez nekem nagyon nem jött be, főleg, hogy bár az eredeti is hasonló, sokkal kevesebb minden van rajta és így jobban is néz ki, mint ez.

10. HONEYBEE: 1. Ha valamelyik könyves karaktertől kaphatnál egy doboz bonbont Valentin napra, kitől fogadnád el? 
Soroljam? Például a már említett Willemtől és Daemontól. Vagy Willtől a Slammed sorozatból. Vagy esetleg Brian Olivertől a Cinder és Ellától. Mondjuk az sem lenne rossz, ha ezt a doboz bonbont velük kéne elfogyasztani..

11. PERPETUA: Mi a kedvenc romantikus gesztusod, amit valamelyik könyvszereplő tett párja felé? 
Gáz ha így hirtelen egy sem jut eszembe? Annyi romantikust olvastam, hogy ezek már nem mindig maradnak meg sajnos. Bár mondjuk mikor Cortet kiállt az ablakba, hogy világgá kürtölje Renivel való kapcsolatát örökre megmaradt. Azért félig idióta dolog is volt, de attól még mindig az egyik kedvenc jelenetem az SzJG-ből.

12. VIRÁG: Valentin napi túlélőkészlet?
Mivel szünet van, valószínűleg el is fogom felejteni, milyen nap van, meg amúgy sem szokott meghatni a nap. De ha már a kérdés, sorozatot fogok nézni, feltehetőleg még a Kínost, még csak most kezdtem a harmadik évadot, csak nem nézem végig még a héten... Aztán olvasni is akarok, szóval a szokásos. Meg meg akarom írni a két beadandómat, de igen, semmi kifejezett túlélőcsomag vagy hasonlók. 

2017. február 6., hétfő

Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

Tizenöt nap. Ennyi ideje fejeztem be a Tengerbe veszett könnyeket, és még mindig küszködök az értékelés megírásával. Nem tudom, hol kezdjem, aztán hol folytassam. Úgy érzem, nincs elég szó arra, amit ki szeretnék fejezni. Mondatokat kéne formálni, olyanokat, amik visszaadják azokat az érzéseket, amik eltöltöttek a könyv olvasásakor. Lehetetlen feladatnak tűnik, de már ennyi is sokat mond. És azért mégis megpróbálom, mint mindig. Ruta Sepetys Árnyalatnyi regény című művéről írt bejegyzésemet is hasonlóan kezdtem (ITT elolvashatjátok), azt hiszem, ez lesz nálam az írónő jellegzetessége, és ez így is van jól. Imádom, amilyen érzelmeket kivált belőlem, ahogy vegyíti a történelmi eseményeket a fikcióval. Fantasztikusat alkotott most is, kedvencet avattam.

A második világháború Kelet-Poroszországban a végéhez közeledik. Több ezer menekült próbál kiszakadni, eljutni a szabadsághoz túllépve minden megpróbáltatáson. Megannyi különböző nemzetiség, életkor, múlt és titkok. Most mégis többen együtt próbálnak meg túlélni. Joana, a litván nővér, Florian, a porosz restaurátor és Emilia, a lengyel fiatal lány útja is keresztezi egymást, kialakítva olyan kapcsolatokat, amikre nem számítottak. Közös úticéljuk a Wilhelm Gustloff hajó, ami civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. Mikor úgy tűnik, egyszer minden jóra fordul, megtörténik a tragédia. Minden embernek, nemtől, nemzetiségtől és kortól függetlenül együtt kell küzdenie a túlélésért. 

"Vajon a történelem eltűnhet, ha vérrel írják?"
A második világháború borzalmairól, a munkatáborokról mindenki hallott már, tanult róla, a Wilhelm Gustloff katasztrófája azonban kevésbé ismert. A könyv olvasása előtt én sem tudtam róla, ami hihetetlen, hiszen több, mint kilencezer ember halt meg a hajó elsüllyedésekor. Ez nagyjából hatszor annyi, amennyi életet a Titanic követelt. Úgy érzem, ez a könyv emléket is állít mindazoknak, akik akkor vesztették életüket. Annak a rengeteg embernek, akik reménykedtek, akik azt hitték, sikerült, majd a soros közbe szólt. Egészen a katsztrófáig jól bírtam az olvasást, persze előtte is megviselt már, de akkor tört el bennem valami. Jobb, ha az ember olyankor olvassa a könyvet, amikor semmit nem kell csinálnia, és nem vizsgaidőszakban.

A Wilhelm Gustloff

Annak ellenére, hogy a katasztrófa tört össze leginkább, meglepően kicsi része csak a történetnek. A hajóig vezető út sokkal nagyobb részt takar le. És ezek sem kevésbé megrázóak és szívszorítóak. És most nem feltétlenül az esetleges halálokra gondolok, azok, akik nem bírták tovább, vagy azok, akiktől elvették az életüket. Nem. A csellengő kisfiú jelenlétével még inkább szíven ütött a valóság. Hogy ez igenis megtörtént, nem számított semmi. Ki vagy, ki voltál, mennyi idős vagy. Az, hogy hol születtél viszont nagyon is. Ebbe viszont nem szeretnék most belemenni, úgyis mindenki tudja a részleteket.

"Nem lehetünk eléggé óvatosak, Hannelore. Attól, hogy valaki kopog az ajtón, még nem muszáj kinyitni. Édes kicsi lány, néha farkasok vannak az ajtónál. Ha nem vigyázunk, felfalnak."
Minden szomorú és borzasztó dolog mellett csodáltam a szereplők kitartást. Azt az erőt, ami kellett, hogy minden reggel felkeljenek, és továbbmenjek. Ne adják fel, ne válasszák a könnyebbik utat. És az összetartásukat is csodáltam. Támogatták egymást, mégha csak arra az időre is, amíg együtt voltak, utána természetesen fontosabb lett a saját biztonságuk. A főszereplők közül mind a hárman a szívemhez nőttek, nagyon megszerettem mindegyiküket, talán azért is fájt sokszor olvasni a sok megpróbáltatásról, amit át kellett élniük. Szerettem Joanát, és hogy mindenkinek megpróbált segíteni kérdés nélkül. Szerettem Emiliát, akinek ilyen fiatalon került olyan helyzetbe, amilyenbe. És Floriant is nehéz nem megszeretni a sajátos bosszúja ellenére sem. Vagy éppen a miatt is kedveli meg az ember. Ki tudja?

Ragozhatnám még tovább, de azt hiszem ennyi is elég, ennyi is átadja valamennyire, hogy mennyire fantasztikus élmény volt. Tartom magam ahhoz, amit az Árnyalatnyi reménynél is írtam. Ezt tenném kötelezővé. Sokkal többet meg lehet tanulni Ruta Sepetys két regényéből, mint a száraz tananyagból. Sokkal jobban meg lehet érteni, át lehet érezni. Azt is imádtam, hogy az írónő mennyi kutatómunkát végzett a regény érdekében, meg is látszott rendesen, e nélkül biztos nem lett volna ilyen jó. Ja, igen, plusz pont Lina megemlítéséért, de ez már tényleg csak a hab volt a tortán.

Szerző: Ruta Sepetys
Cím: Tengerbe veszett könnyek (Salt to the Sea)
Megjelenés: 2016 (2016)
Oldalak száma: 384
Kiadó: Maxim
Borító: Nagyon tetszik, igazán kifejező
Ami tetszett: Minden!!
Ami nem tetszett: --
Kedvenc szereplő: Ha muszáj választani, akkor Joana és Florian, de majdnem mindenkit megszerettem
Legkevésbé kedvelt szereplő: Alfred, róla nem írtam, de ő tényleg idegesített
Kedvenc idézet: "Amikor azt hinnéd, hogy ez a háború elvett tőled mindent, amit szerettél, találkozol valakivel, és rájössz, hogy még tudsz valamit adni."

A recenziós példányért hálás köszönetem a Maxim kiadónak!

2017. február 1., szerda

Ez történt - 2017. január


Emlékeztek, hogy a decemberi összefoglalóban azt írtam, hogy januárban sem lesz majd sok időm, így legkésőbb februárban találkozunk? Hát azért ennyire nem gondoltam komolyan. :D Nagyon sajnálom, hogy egy bejegyzésre sem futotta, de tudjátok mit mondok erről. Februárban mindenképp igyekszem beírni magamat, minél több bejegyzést megírni előre is. Vannak más terveim is, Valentin-hét, rovatok, stb., remélem előbb, mint utóbb sikerül is megvalósítani. Olvasás terén még a vizsgaidőszak mellett is meglepően eredményes hónapot zártam. Filmes/sorozatos téren most kicsit kevesebb volt, de inkább nyilván tanultam. Tegnap megvolt az utolsó vizsgám is, így vagy úgy, végeztem a félévre. Mindössze egy tárgyamnak tudom csak a jegyét. :D

Mint már írtam, olvasás terén jól alakult a január, összesen nyolc különböző regény fordult meg a kezeim között. Az év első napjaiban befejeztem a Bukott angyalok városát, és így végre elolvastam az első Párbajos könyvemet is. Aztán volt itt újraolvasás, recenzió, hosszabb-rövidebb és jobb-rosszabb is, de ami biztos: a Maxim kiadó uralta a hónapomat, az elolvasott könyvek fele Dream válogatás. A magánkönyvtáram olvasottságát is siekrült már 3%-kal feljebb tornázni, haladok a 80%-os cél felé!!

Sorban az olvasások:
Cassandra Clare: Bukott angyalok városa
J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája (illusztrált)
Jennifer E. Smith: Ilyen a boldogság
Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár...
David Levithan: Nap nap után
Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
S. D. Hendrickson: My Lucky Days (ezt csak épp elkedztem tegnap este)

Beszerzések:
Elég eseménytelen volt a január ezen a téren is, mindössze egyetlen könyvvel gazdagodott a magánkönyvtáram. A Maxim kiadótól kaptam meg recenziós példányként a Tengerbe veszett könnyeket, már el is olvastam, a héten még szeretném hozni az értékelését is. Elöljáróban annyit, hogy most sem csalódtam az írónőben, fantasztikus élmény volt a regény, megrázó, de fantasztikus, újabb kedvencet avattam.

A blog:
Hát igen, az év végi összegzős bejegyzésen kívül semmi nem került ki a blogra. Sajnálom, hogy ennyire nem volt időm és energiám, de ezen változtatni már nem lehet. Mint már írtam, februárban igyekszem bepótolni mindent, újult erővel vágok bele a blogolásba. Lehet kinézetet is cserélek, rovatokon gondolkodok, rengeteg könyvértékeléssel vagyok elmaradva, és nyilván a Párbaj miatt is ezekkel mindenképp szeretnék haladni. Na meg mivel ez a blog témája... Értitek azért ugye? :D

Ezeket néztem:

Doctor Who (Ki vagy, Doki?)
Egy év alatt mindössze egyetlen részt kaptunk. Egyet. Elég rossz ennyit várni, bár én kicsit később értem be a sorozatot, mint ahogy a kilencedik évad utolsó részét leadták, de azért na. Ez a karácsonyi epizód nagyon jól esett a lelkemnek. Egyrészt, mert végre visszacsöppenhettem a Doktor és a Tardis világába, másrészt egyébként is jól sikerült. Nem a valaha volt legjobb rész, de nagyon jó megszólalások voltak benne és bírtam Grantet és Lucy-t is. Egyedül az a sipítozós játék ment az idegeimre. :D Capadli-val is végre tudtak mit kezdeni, itt mondtam rá, hogy igen, ő a Doktor, erre a tizedik évad lesz az utolsója. :(

Teen Wolf (Farkasbőrben)
Tartom, hogy a hatodik évad talán az eddigi legjobb. Fantasztikus, izgalmas, a látvány, meg úgy minden. Egyedül Stiles hiányát nem szeretem, mégiscsak kedvenc szereplő, de hát ugyebár pont ez az évad lényege. Egyébként a januári részekkel újabb kedvenc részt avattam, a rész a Ghost Town-nal nagyon creepy, de király volt. Aztán meg átmentek a készítők még kegyetlenebbe, és sorra viszik el az embereket... A kilencedik rész gyilkos volt az emlékekkel, és a tizedik a winter finale. :(

This Is Us (Rólunk szól)
Januárban végre behoztam a lemaradásomat, és beértem a sorozatot. Ez is fantasztikus, részről részre csak egyre jobb, és szerencsére már a második és a harmadik (!!) évadot is berendelték. Imádom követni minden szereplő életét, nehézségiet. Imádom a különböző idősíkok váltakozását. Kimondottan feel good sorozat minden szomorúsága és keserűsége ellenére is. Mindneképp ajánlom. 

Misfits (Kívülállók)
Két hónap után, de végre ezt is folytattam. Az első két évadot egyenesen imádtam minden gusztustalansága, furcsasága és idiótasága ellenére is. Rengeteg jó poén van benne, jók voltak a karakterek. A hamradik évaddal már bajban vagyok. Távozott az a szereplő, aki leginkább életet lehelt a sorozatba, hozták az ő 2.0-ás verzióját, de nem sok sikerrel, és sok minden változott amúgy is. Persze vannak jó pillanatai, vannak, akiket imádok, de nem kizárt, hogy a harmadik évad után kaszálom a sorozatot. 

How to Get Away with Murder (Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?)
Most jött vissza a sorozat a harmadik évad második felével, egy rész ment le, én pedig még mindig ugyan úgy imádom. Viola Davis még mindig fantasztikus, mindent elképesztően jól hoz, bármit kell eljátszani, ő megcsinálja. A múlt-jelen összevágása megint szuper, a nyomozás is megindult, kíváncsi vagyok, mi lesz a megoldás, mert tuti nem az, amit most próbálnak elhitetni. Ez nem az a sorozat. :D

Káosz karácsonyra
Hát ez nem az én filmem. Egy könnyed vígjátékra számítottam az előzetes alapján, de nagyon nem volt az. Nem fogott meg, sokszor nem is tudtam követni, ki kicsoda, ki kivel van, kinek mi a baja. Jó poénok sem voltak, teljesen más stílusú az egész, mint amit várna az ember. 

A hónap dala:


2017. január 1., vasárnap

New year, new ... - avagy 2016-os évösszegzés


Itt vagyunk megint, elérkezett az idő, hogy egy újabb évet búcsúztassunk el. 2016-ban nem érzem úgy, hogy túl sok minden történt volna velem. A legfontosabb, hogy márciusban végre elkezdtem az Anglisztika szakot, amit nagyon szeretek. Ezen kívül azért akadt egy-két "első" is, jóval kevesebb, mint az előző években, de erről majd később. Ha a blogot nézzük, akkor, mint észrevehettétek, valamivel (vagy inkább jóval) kevesebb bejegyzés született, időnként eltűntem, de annyira azért nem volt vészes sem. Összesen 64 bejegyzést írtam meg, amiből 25 könyv- és 2 sorozatértékelés. 2017-ben is szeretném legalább ezt a szintet tartani, de inkább minél többet foglalkozni még mindig a bloggal, mert szeretem csinálni. Természetesen most sem maradhat el a statisztika, vágjunk is bele!

Idén elolvasott könyvek száma: 50 darab (ez nyolccal kevesebb, mint tavaly, de szép kerek szám:D)
Ezek közül ennyiről írtam a blogon: 18 db
És ennyiről tervezek még: 11 db
Idén elolvasott oldalak száma: 19336 oldal (sajnos a 20000 idén sem lett meg, ami viszont érdekes, hogy kb. csak 300 oldallal lett kevesebb, mint tavaly, szóval elmondható, idén hosszabb könyvek kerültek a kezembe)
Átlag napi elolvasott oldalak száma: ~53 oldal

Félbehagyott könyv: "Hivatalosan" idén is csak egy (Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis), valamint az 1984-et kicsit félretettem, és majd a viszgaidőszak után visszatérek hozzá
Újraolvasás: 13 db
Angolul olvastam: 7 db (ez elég kevés, pláne egy Anglisztika szakosnak, szóval ezt mindenképp növelni szeretném)
Áthoztam 2017-re: 1 db, méghozzá a Bukott angyalok városát Cassandra Clare-től

Ennyi könyvet szereztem be idén: 35 db (jóval kevesebb, mint tavaly \o/)

Női írótól olvastam: 43+1 db, ebből magyar 11 db (éljen a Szent Johanna gimi újraolvasás!)
Férfi írótól olvastam: 6+1, ebből magyar idén nem volt (remélem jövőre ennél jobb lesz a helyzet)

Top 5+1 könyv 2016-ban, az újraolvasásokat nem nézve, nem feltétlenül sorrendben:
1. Rick Riordan: A villámtolvaj
2. Papp Dóra: Tükörlelkek
3. Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
4. Kelly Oram: Cinder és Ella
5. Colleen Hoover: November 9
+1. Charlotte Bronte: Jane Eyre

Az év legnagyobb csalódása: Gayle Forman: Hová tűntél?
Az év legnagyobb meglepetése: Rick Riordan: A villámtolvaj

Legrövidebb könyv, amit 2016-ban olvastam: Kemény Zsófi: Nyílt láng használata (88 oldal)
Leghosszabb könyv, amit 2016-ban olvastam: Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. - Örökké (744 oldal)
A legszebb borító:


Az év filmadaptációja: Itt sajnos nem tudok 2016-os megjelenést mondani, nem voltam idén moziba, amit láttam, nem nevezném az év adaptációjának, úgyhogy régebbit választok: A nyomorultak (2012)

Tavaly sem maradhatott el az ötös könyves fogadalom, lássuk hogy sikerült teljesteni:
1. Teljesítem a Könyvmoly Párbajt
Egyértelműen sikeresen teljesítettem a fogadalmat, nemcsak hogy végére értem a Párbajnak, de közönségdíjas is lettem. Természetesen a következő fordulón is indultam, erről bejegyzést is írtam, és bár olvasás szempontjából sehol sem vagyok még messze van még a vége. :D

2. Továbbra is sokat foglalkozok a bloggal
Lényegében sokat foglalkoztam a bloggal, valamivel kevesebb időm volt rá, mint tavaly, főleg ősztől, de, mint már írtam, 64 bejegyzést mégis megírtam, szóval én ezt sikernek könyvelem el.

3. Igyekszem teljesíteni a Várólista csökkentést
Én igyekeztem. Tényleg. :D 12 könyvből nyolcat sikerült elolvasnom, egyet pedig elkezdtem. Nálam ez nagy szó, sosem sikerül elolvasnom azokat a könyveket, amiket előre kiválasztok. De idén is indultam, ezúttal készült alternatív lista is, és az összes hasonló kihívásra választott könyveim között kb. 90%-os átfedés van, így minent vagy semmit alapon jelentkeztem a kihívásokra. :D

4. Folytatom a megkezdett sorozataimat (legalább 10 olvasás)
Pont meglett a 10 könyv, de ha beleszámolom olyan sorozat folytatását, amit idén kezdtem el, akkor egyel több lett, ennek nagyon örülök. Plusz ott van a Harry Potter and the Cursed Child, de nálam ez nem számít folytatásnak.

5. Legalább 25 olvasatlan magánkönyvtári könyvet elolvasok
Beleszámítva az idén vett és idén el is olvasott könyveket (mert hát azok is olvasatlan magánkönyvtáriak voltak), akkor sikeresen teljesítettem ezt is. Így 28 magánykönyvtári könyvet olvastam el, ezt 2017-ben csak tovább szeretném növelni.

Lényegében mindegyik fogadalmamat teljesítettem, így jövőre is teszek öt könyves fogadalmat:
1. Magánkönyvtár olvasottsága 80% (most 71%-on áll, remélem sikerül)
2. Legalább 10 könyvet elolvasok angolul (többet még nem merek bevállalni, nagyon ütné a magánkönyvtáras fogadalmamat:D)
3. Teljesítem a 2016/2017-es TVK kihívást
4. Elolvasok legalább öt nem romantikus-ifjúsági-fantasy könyvet (tehát kilépek a konfortzónámból)
5. Beérem magam az értékelésekkel a blogon, és nem hagyom, hogy nagyon elmaradjak

Már írtam, hogy kevesebb első volt idén, de azért összegyüjtöttem ezeket is:

Idén először:
-Lett német B2-papírom nem hivatalos nyelvvizsga
-Rendletem külföldre könyvet
-Jártam Könyvhéten
-Dedikáltattam Tavi Katával
-Jártam Velencében
-Jártam a Minimundusban télen
-Lettem Anglisztika szakos
-Töltöttem a karácsonyt szállodában
-Lett designer táskám
-Jártam a Bled-i tónál
-Kóstoltam szushit
-Maradtam otthon teljesen egyedül egy hétig

Ezzel végére is értünk a 2016-os év összegzésének, legalább ilyet, de inkább jobbat 2017-re! Sokat gondolkodtam, hogy beleírjam e a filmes összesítést is, de így is elég hosszú lett a bejegyzés, de ha szeretnétek, sikítsatok, és megírom. :)
Mindenkinek kívánok nagyon boldog, sikerekben gazdag új évet, és remélem 2017-ben is velem tartotok! 

2016. december 31., szombat

Ez történt - 2016. december


Tudom, tudom, egyenesen botrányos, amit ebben a hónapban blogolás szintján űztem. De sajnos tanulás mellett blogolni már nem volt hangulatom, karácsonykor, mikor lett volna időm, nem volt nálam laptop. Így alakult, nincs mit tenni, és januárra sem ígérem, hogy jobb lesz a helyzet. Tudjátok, a viszgaidőszak senkit nem kímél, ha máskor nem, majd februárban találkozunk. :D Na jó, azért egy-két bejegyzésre csak futja majd a tanulás mellett is. Egyébként pedig sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán megírjam e ezt a bejegyzést, mert itt az ideje a szoksáos év végi összegzésnek, de mint olvashatjátok, mindkettő meglesz. Mert hát mégiscsak különböznek. 

Olvasás szempontjából szerencsére jobb a helyzet, mondhatni átlagos hónapot zártam. Összesen hat könyv fordult meg a kezem között devemberben. Először is befejeztem a még novemberben elkezdett Vörös betűkkel, sőt, már írtam is róla. Majd egy kis megszakítással jött három angol könyv, két jobb, egy rosszabb, és két molyos kihívás teljesítése miatt egy Kemény Zsófi verseskötetet is elolvastam. Majd elkezdtem a Bukott angyalok városát, szerettem volna még ezt, meg még egy könyvet, elolvasni, de sajnos nem jött össze. Na jó, össze nem omlottam azért.

Sorban az olvasások:
Anne Bishop: Vörös betűkkel
Krista Ritchie - Becca Ritchie: Addicted to You
Kemény Zsófi: Nyílt láng használata
Joey Graceffa: Children of Eden
Lex Martin: Shameless
Cassandra Clare: Bukott angyalok városa

Beszerzések:
Khm... tudjátok, az úgy volt... Minden a karácsonnyal kezdősött. Gondolom senki nem lepődött meg, hogy a karácsony miatt megnőtt a polclakóim száma. Na meg az is segített, hogy Magyarországon is jártam. Először a molyos karácsonyi ajándékozás keretein belül érkezett hozzám két (!!) könyv, majd anyáéktól kaptam meg az egyik legszebb könyvet, amit valaha láttam, nevezetesen: a Fantastic Beasts and Where to Find Them forgatókönyvét. Majd volt egy kis Libris megállónk, tesómtól megkaptam a Harry Potter színezőt, majd barátnőm nyújtott kihagyhatatlan ajánlatot, és végül az Alexandrában zártam az éves könyves vásárlásaimat. De akkor nézzük cím szerint:
J. K. Rowling: Fantastic Beasts and Where to Find Them: The Original Screenplay
J. L. Armentrout: Oblivion - Feledés 2.
J. L. Armentrout: Obsession - Függőség
Harry Potter színezőkönyv
J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája (illusztrált kiadás)
Stephanie Perkins: Isla és a hepiend ennek a magyar címétől még mindig ráz a hideg...
Katie McGarry: Take Me On - Kísérj el!
Anna Todd: Nothing More

A blog:
Hát igen, itt már nem tudok sokat felmutatni, és már írtam is, miért nem. Mindössze egy értékelés és egy Book Tag került fel. A Book Tag is azért, hogy ne csak egy bejegyzés legyen a hónapban. Igazábül azt is napokig tartott megírni, annyira nem volt időm és energiám. Sajnálom, hogy így alakult, de tudjátok, hogy nálam még mindig nem a blog az első a fontossági sorrendben, még mindig csak hobbi. :)

Ezeket néztem:

Once Upon a Time (Egyszer volt, hol nem volt)
Na jó, csak egy rész volt decemberben, aztán szünetre volnult a sorozat. Egy, mindig utálom ezeket, mert heti egy rész amúgy sem sok, aztán meg még bedobnak egy több hónapnyi szünetet... Kettő, én vagyok az egyetlen, akit zavar, hogy a tizedik résszel felezték a 22 részes évadot? :D Egyébként a félévadzáró nagyon tetszett, imádtam a Pilottal való párhuzamokat, Reginát mindig bírom, és bár a kívánság világ először kicsit fura volt, de bírtam. A vége meg... Ütött rendesen, kíváncsi vagyok. De persze majd márciusban folytatódik...

Teen Wolf (Farkasbőrben)
Hát nem ez is két hét szünetre ment öt rész után? Épphogy elkezdődött november közepén, de legalább jövő héten már folytatódik. Szerencsére az évadot is imádom, minden résszel egyre jobban és jobban, az ötödik részben újra itt volt Stiles, nagyon érdekes az egész, és már kezdenek haladni a megoldás felé, de még úgyis lesz sok bonyodalom. Erre is nagyon kíváncsi vagyok, alig várom a többi részt. De kicsit mégsem, mert ez az utolsó évad. :(

This Is Us
Sajnos most sem sikerült még beérnem, csak egy részre volt időm, de az is jól esett minden komolysága és szomorúsága ellenére. Nagyon erős sorozat, ha más nem februárban mindenképp bedarálom a hátralévő, és a még ki nem jött részeket is.

Gyilkosság az Orient expresszen
Valamiért nem vártam túl sokat a filmtől, sokáig tologattam is, mert a könyvet még nem olvastam. Ezek után biztos el fogom, még úgy is, hogy tudom a végkifejletet. Amiből még mindig nem tértem észhez teljesen. Imádtam a megoldást, a szereplőket és a színészek is jók voltak, mindenképp pozitív csalódás lett.

Reszkessetek, betörők 4
Miért? Mondja meg nekem valaki, miért volt erre szükség. Már a harmadik sem volt az igazi Kevin nélkül, itt meg Kevin megvolt, csak nem Macaulay Culkinnal. Na meg Marv... Meg a többiek... Az egész tönkreteszi az első két részt, amin sokadszorra is ugyan úgy tudok szórakozni. Az már csak hab a tortán, hogy próbálják elhitetni, hogy Kevin még mindig csak nyolc éves, mint az első részben. Kellemetlen, hogy már a másodikban is tíz volt, és azóta is eltelt közben tíz év... És tudtátok, hogy 2012-ben készült ötödik rész is? Na annyira, még nem voltam mazochista, hogy azt is megnézzem.

Büszkeség és balítélet
Nagy elvárásokkal indultam neki a filmnek, és az elején még kicsit aggódtam, de szerencsére aztán nem kellett csalódnom. Nehezen szoktam meg a színészeket, nyilván máshogy éltek a képzeletemben, de végül mégis nagyon tetszett a film. Mindenképp többször nézős lesz, de előbb még a minisorozatot kéne megnézni.

Hosszú álom
Csak az idei filmes kihívás miatt néztem meg, és ahhoz képest, hogy magamtól sosem választottam volna, és nem a műfajom, meg egyebek, nem volt olyan rossz. Valószínű jobban tudtam volna élvezni, követni, ha enm körömfestéshez teszem be háttérzajként, de ez van. Mindenesetre volt benne egy-két zseniális megszólalás, és érdekes is volt.

Whiplash
Szintén filmes kihívás. És nem is tudom mit gondoljak róla. Egy részről zseniális, a két főszereplőt játszó színész fantasztikusan alakított, a zseni része is teljesen átjött, de... untam, és valami hiányzott belőle. És én erre az emberre nem tudok tanárként tekinteni, olyan emberként, aki támogatni és segíteni akar. Akkor sem, ha ő azt mondja, mindent ennek az érdekében csinált.

A könyvtolvaj
Ez is olyan is-is film. Alapjaiban véve tetszene, tetszett a történet, a látvány, a díszlet, a végét meg is sírattam kicsit. De szerintem túl van nyújtva. Nem kellett volna ezt több, mint két órában megcsinálni, így néhol untam, és nem érdekelt, pedig lehetett volna kedvenc is. De azért rossz sem volt, szóval egy próbát mindenképp megér.

A hónap dala: