Nem szeretném túlságosan részletezni a történetet, túl sok mindent lőnék le, ha egy mondatnál többet szeretnék írni a cselekményről, és nem szeretném senkinek sem elrontani az első olvasás élményét. Most mondhatja bárki, hogy de hát ismerjük a múltat, elmesélték, de azért ez így nem száz százalékosan igaz, nyilván vannak dolgok, amik újak voltak. Bármennyire is szerettem volna közelebbről megismerni a harmadik Black ikert, kicsit tartottam is ettől a regénytől (vagy ez még novella? Fogalmam sincs.), hiszen alapjaiban véve nagyon hasonló Deamon és Katy története. Féltem, hogy esetleg csak ismétlés lesz, ugyan azt kapom majd még egyszer, csak más nevekkel, de szerencsére pozitívan kellett csalódnom, mert Dawson egyáltalán nem olyan, mint a testvére. És Beth sem egy Katy.
Valamilyen szinten úgy érzem, most kaptam meg azt a kerek egészt, amire vágytam. Mindig volt egy kicsi hiányérzetem ezzel a szállal kapcsolatban annak ellenére, hogy mozgatórugója volt az alap részek cselekményének, egyszerűen nyilvánvalóan voltak részletek, amiket Dawson vagy éppen Beth nem adott át, nem mondtak el mindent, az érzelmek egyértelműen jobban megnyilvánulnak, ha ők állnak a középpontban. Ebből a szempontból egyébként tipikus tini regény, első pillantásra egymásba szeretnek, nem lehetnek együtt, küzdenek kicsit, aztán végül mégis összejönnek. Csak a szokásos, de azért a luxen alap itt is sokat dobott a helyzeten, ráadásul a vége kegyetlen függővég. De hát miért is vártam volna mást? Feledik rész, a többit meg már ismertük. Azért csak szíven ütött a befejezés.
Magukat a szereplőket is mind-mind ismertem már, jóval az Árnyak olvasása előtt eldőlt, kit kedvelek és kit nem. Dawson a szívemhez nőtt, igazán megszerettem, de Deamont nem tudta lekörözni, egyszerűen ő a kedvenc ebben a sorozatban, és ezt más senki nem veheti el tőle. Beth-szel sosem volt különösebb bajom, de nem is mondanám rá, hogy imádom, kicsit semleges volt, talán itt most egy kicsit azért mégis jobban megkedveltem, azért látszott rajta, hogy még nem történtek meg vele a borzalmas dolgok, amik megváltozatták. Mert megtették, és örültem, hogy ez érződött is. Ha ez nincs, nagyot csalódtam volna, de JLA most is hozta a formáját.
Ha valaki olvasta a Luxen sorozatot, annak ezt is el kell. Szuper kiegészítés (bár nem mondanám, hogy tökéletes), jó, hogy ezt is kiadták magyarul, na nem mintha nem küzdöttem volna át magam rajta angolul, ha úgy alakul. És zárásnak még szeretnék egy kicsit írni a sorrendről, több helyen láttam már, hogy kérdezik, milyen sorrendben érdemes olvasni a köteteket. Nos szerintem az igazán jó élményhez az első három részen legalább jó túllenni (Obszidián, Ónix, Opál), és utána nyugodtan jöhet a Shadows. Na meg persze a többi.
Szerző: Jennifer L. Armentrout
Cím: Árnyak (Shadows)
Oldalak száma: 202
Megjelenés: 2015 (2012)
Kiadó: Könyvmolyképző
Borító: Nincs vele bajom, bár a sárga cím szerintem kicsit túl erőteljes, de annyire nem rossz
Kedvenc szereplő: Deamon
Legkevésbé kedvelt szereplő: Ash
Ami tetszett: Hogy közelebb kerültünk Dawsonhoz és Beth-hez
Ami nem tetszett: A függővége:D
Kedvenc idézet: "A következő kérdése Daemonre vonatkozott de őt leírni nagyjából annyira volt könnyű, mint elkerülni a taposóaknákat egy csata közben, a fronton."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése