2014. január 29., szerda

Búcsú a Szent Johanna gimitől


Talán az egyik legnehezebb feladat elé állítottam saját magamat azzal, hogy megpróbálok egy összegző értékelést írni A Szent Johanna gimi sorozatról, egyfajta módon elbúcsúzni tőle. 

Mikor én elkezdtem, már mindenki erről beszélt, állandóan szembe jött vele, végül nyáron a kíváncsiság győzött, nekivágtam az olvasásnak, és beszippantott. Hihetetlen, mikor egy könyv ilyen szélsőséges érzelmeket tud kiváltani belőlem, vagy akárki másból. Örömet, bánatot, együttérzést, vidámságot... stb. Egy-egy unalmasabb, vagy éppen rosszabb napomat mindig feldobta, sikerült megnevettetnie. Olykor azonban a lapokat is alig láttam a könnyeimtől, márpedig ritkán tud megsiratni egy könyv. 

2014. január 20., hétfő

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi - Kalauz


Ismét újra együtt. Én és A Szent Johanna gimi sorozat. Két héttel a nyolcadik rész befejezése után sikerült végre a Kalauzt is elolvasnom, de már nem érzetem ugyan azt. Nem hozta azt az egyszerre vidám és szomorú érzést, mint az eddigiek, nem hozta már el azt az igazi Szent Johanna életérzést. Ez már csak tényleg arról szólt, hogy hogyan húzzunk le még több bőrt a sikeres sorozatról. Azért annyira nem volt rossz, mint az előbbi pár mondatból sejteni lehetne, de akkor is csalódtam.
És akkor utoljára, egy igazi SzJG-s értékelés tőlem:

2014. január 13., hétfő

Scott Westerfeld: Szépek

SPOILER!


Még karácsonykor olvastam a könyvet, hát elég régen volt, de nem igazán éreztem hangulatot az értékelés írásához. Nehéz lesz most bepótolnom a lemaradást, de igyekszem. :)

Akkor kezdjük az elejéről. Nagyon jó volt Szépújhelyről tényleg bőven, részletesen olvasni, nagyon érdekes világ az egész, de nekem nem tetszik. Erről kicsit később. Tetszett, hogy viszonylag hamar előkerült az a bizonyos első részben írt levél az igazsággal, és, hogy Tally hitt is benne. A Pengék csapatát imádtam, annyira mások voltak, nekik sikerült az egyforma eberek közül is kitűnniük, legbelül önmaguk maradniuk.