Újra összegzünk - avagy mi is történt 2015-ben

Eltelt egy újabb év, így ismét itt vagyok az összegzős bejegyzésemmel. 2015-ben nagyon sok minden történt velem, melyek közül a két legfontosabb az volt, hogy leérettségiztem, majd Ausztriába költöztem. Mindegyik hatalmas öröm volt, sok volt a változás, néha nehéz volt, de összességében szuper évem volt, amihez nagyban hozzájárult az is, hogy idén nyáron újult erővel vágtam bele a blogolásba. Az érettségi végeztével ok lett a szabadidőm, rájöttem, van egy blogom, amivel érdemes lenne többet foglalkozni. Elkezdtem behozni magam a bejegyzésekkel, sokat fejlődtem, és igazán megszerettem az egészet. Bár decemberben nem született annyi bejegyzés, mint előtte, vagy mint szerettem volna, mert egyszerűen nem volt hangulatom, mégis 91 bejegyzés született meg, ami számomra rengeteg. Jövőre is szeretnék minél többet írni, kicsit fellendíteni a facebookot, tovább fejlődni. Remélem velem tartotok majd 2016-ban is.

Idén sem maradhat el a statisztika, úgyhogy vágjunk is bele!

Idén elolvasott könyvek száma: 58 darab (ez néggyel több, mint tavaly, nagyon örülök, hogy ennyit sikerült a rengeteg tanulás és egyebek mellett is)

Ezek közül ennyiről írtam a blogon: 30 db

És ennyiről tervezek még: 5 db

Idén elolvasott oldalak száma: 19694 oldal (Sajálom, hogy a 20000 nem lett meg, de így is jóval több, mint tavaly)

Read More

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Vannak olyan könyvek, amik nagyon megérintenek minket, így nehéz róluk beszélni. Nem találjuk a szavakat, nem tudjuk, mi az, amivel pontosan ki tudnánk fejezni az érzelmeinket. Annyi minden kavarog bennünk: boldogság, szomorúság, düh, fájdalom. Sosem egyszerű megmondani, miért tetszik valami, miért volt ránk akkora hatással, ám most, mint mindig ezen a blogon, ismét megpróbálkozok ezzel a nehéz feladattal. Ezer éve vágytam már az Elakadó lélegzetre, mikor egy 1+1-es akcióban kihagyhatatlannak bizonyult. Mikor elkezdtem olvasni, tudtam, hogy nem lesz egyszerű könyv, de nem sejtettem, hogy ennyire. Hihetetlen erős érzelmeket váltott ki belőlem, örülök, hogy végre elolvastam.

"Olyan szorosan elzársz magadba mindent, hogy attól félek, egy napon felrobbansz."

Emma Thomas kívülről kissé furcsa lánynak tűnik. Mindössze egyetlen barátja van, nem beszél senkivel, úgy öltözködik, hogy senki ne láthassa a rajta lévő zúzódásokat, igyekszik elrejteni, hogy az élete koránt sem tökéletes. Egy napon azonban felborul az addigra megszokottá vált rendszer, mikor Evan személyében beköszönt a szerelem. Emma kénytelen szembenézni a valósággal, ami magával hozhatja, hogy kiderül az oly gondosan és kétségbeesetten takargatott titka. "Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről."

Read More

Thursday Tag - A karácsony öröme Book Tag

Alig nyolc nap van szentestéig, hihetetlen milyen gyorsan eltelt ez az év (is). Már nagyjából október óta van karácsonyi hangulatom, rengeteg karácsonyi filmet néztünk meg már anyával (volt, ami nagyon jó volt, volt, amit minden évben megnézünk, és volt olyan is, amin kifejezetten szenvedtünk..), a szokásos karácsonyi zenék szólnak, és már a mézeskalács is elkészült, ami mellesleg több, mint száz darab lett. (Csak hárman vagyunk rá...:D) Szóval az ünnepi hangulatot belecsempészem egy Book Tag bejegyzésbe is, amit AniTiger oldalán találtam.

1. Várakozás: A Karácsony igazi izgalma! - Melyik könyv megjelenését várod a legjobban?
Nos azt kell mondjam, idén már kifejezetten egyiket sem, mert amit akartam, már megrendeltem. Az Oblivion volt az idei utolsó rendelésem (és tényleg az is marad... legalábbis jelenleg így áll:D), az pont ma jelent meg, remélem minél előbb szállítják is! Aztán a Shadows jött ki mostanában, az már a bátyámnál vár rám, valamint a Beforet rendeltem meg, valamikor az is érkezik, de még december 8-án jelent meg. Szóval ja: már különösebben nem várok semmit, becsukom a szemem, hogy véletlenül se fussak bele semmi jóba, amit nagyon muszáj megvenni...

Read More

James Dashner: Halálkúra (Az útvesztő 3.)

Mindig van néhány könyv, sorozat, ami az adott időszakban nagy népszerűségnek örvend, mindenhonnan az folyik, általában a belőle készülő film miatt. Na pont így találkoztam Az útvesztővel. Úgy tűnt, mintha mindenki ezt olvasnám, mindenki imádta (kis túlzással persze), majd a barátnőim is beálltak a sorba, így én sem hagyhattam ki. Teljesen beszippantott az első rész, majd jött a második, ami már nem volt ugyan olyan jó, mint az első, de tetszett. Aztán ott van a Halálkúra. Nagyon-nagyon féltem a könyvtől, sokaktól hallottam, hogy mekkora csalódás volt, bátyám a mai napig nem ért a végére amiben közrejátszik, hogy elég régóta nálam van:D, végül egy molyos kihívás miatt kezdtem el olvasni. Kifejezetten olvastatta magát, izgalmasabb volt, mint a Tűzpróba, viszont Az útvesztő nyomába sem ér.

A regény úgy kezdődik, mint az előző kötet, a Tisztársak azt hiszik, az őrült, életveszélyes hajszának vége, megmenekültek. Persze ez nem igaz, hiszen akkor mi értelme lenne ennek a könyvnek? Thomas úgy érzi, nem bízhat a VESZETT-ben, túl sok mindenre emlékszik már, ám emlékeit nem akarja visszakapni, mikor lehetőséget kap rá. Rajta kívül csupán ketten mondanak még nemet, végül a kis csapat egy újabb gyilkos kalandra vállalkozik, melynek során szembe kell nézniük néhány tomboló Buggyanttal, pár fejvadásszal, majd egy titkos szervezet csap le rájuk. Túlélheti-e bárki a Halálkúrát? Hát nem mindenki, az biztos...

"Nem találgathatjuk folyton, vajon mit akarhattak. Néha azért csinálnak valamit, hogy én pont az ellenkezőjét tegyem annak, amiről azt hiszik, hogy én azt hiszem, hogy ők azt hiszik, hogy tenni fogom. "

Read More

Tracey Garvis Graves: Kötelék

Ha jól rémlik, 2013 nyarán figyeltem fel először a Kötelékre az Alexandra nagy nyári akciója keretén belül, ám akkor visszatettem a polcra. Egy évvel később megvettem, majd újabb egy évvel később végre el is olvastam. Nagyon jó értékeléseket olvastam róla, ám ettől függetlenül kicsit tartottam tőle, nem tudtam mire számítsak igazán, féltem, hogy esetleg túlságosan egysíkú lesz, hiszen mégis csak egy lakatlan szigeten vannak, csak ketten, ám valami mégis megfogott olvasáskor, nagyon tetszett a regény, örülök, hogy végül elolvastam.

A történet középpontjában a harmincéves tanárnő Anna és a tizenhét éves, a rákból éppen kigyógyult T.J. áll. T.J. szülei nyári munkát ajánlanak Annának, felkérik, hogy tanítsa fiúkat a Maldív-szigeteken. A két főszereplő együtt utazik hidroplánon a cél felé, mikor pilótájuk végzetes szívrohamot kap, így az oceánba zuhannak. Szerencséjükre kisodorja őket a víz egy szigetre, ám az lakatlan, sőt, még ivóvíz, élelem, vagy menedék sincs rajta. Annának és T.J.-nek küzdenie kell a túlélésért, rögtönözniük kell, használniuk kell az eszüket, közben várják, hogy megmentésk őket. Napok telnek el, majd hónapok és évek... Mi lesz ennek a vége? Természetesen a könyvből kiderül. ;)

Read More

Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek

Cecelia Ahern könyveitől rengeteget vártam, nagyon jó értékelések kerültek elém, ám azt kell mondjam, eddig egyik általam olvasott könyve sem érte el az elvárt szintet. Három művén vagyok túl, ebből kettő, az Ui.: Szeretlek és az Ahol a szivárvány véget ér kifejezetten tetszett, viszont egyik sem volt tökéletes, nem adták meg kifejezetten azt a Hűha! érzést. Aztán ott volt a harmadik, A szerelem kézikönyve, amit nem szerettem, sok negatívumot fedeztem fel, ami mellett eltörpültek a jó dolgok. Az Ui.: Szeretlekkel a film ismertetett meg, nagyon kíváncsi voltam, miért szereteik az emberek, így megnéztem, imádtam, tudtam, hogy a könyv is kell. Viszont azt kell mondjam, összességében a film jobban elnyerte a tetszésemet.

Vannak azok a regények, amiknek világába bele akarunk csöppeni, azt kívánjunk, bárcsak abban születtünk volna meg, bárcsak mi élhetnénk át azokat a dolgokat, amikről olvasunk. Aztán ott vannak azok a történetek is, amiket szerettünk, ám nem akarjuk átélni. Nos ilyen ez a könyv is. A történet kezdetén megismerkedünk Hollyval, akit férje elvesztése, természetesen, teljesen összetört. Nincs kedve semmihez, úgy érzi Garry nélkül nincs értelme az életének, ám egy nap csomagot kap, melyben több boríték lakozik. Garrytől. Holly ezentúl izgatottan várja minden hónap elsejét, ugyanis akkor bonthatja ki a következő borítékot, ami mindeig egy feladatot, üzenetet tartalmaz férjétől. Ezek az apró dolgok segítenek Hollynak visszatalálni a saját útjára, új barátokat szerez, kilép a komfortzónájából. Újra megtanul élni.

"Fárasztó volt a létezés. Holly belefásult abba, hogy harcoljon az emlékeivel és a gondolataival. Sokkal erősebbek voltak, mint a teste."

Read More