Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra társaival, a könyv kezdetén pedig úgy tűnik, ő lesz az első, aki ott is hal meg. Egy hatalmas porvihar miatt lefújják a küldetést, a csapat idő előtt kénytelen lelépni. Watney azonban megsérül, társai halottnak hiszik, így ott hagyják, ám Markot erősebb fából faragták, túléli, de hamar rájön, alig van esélye a hosszú, boldog életre. Egyedül van, éhen fog halni, vagy éppen a lak elromlott berendezései fogják a vesztét okozni. Vagy talán a környezeti/természeti tényezők? Mindennek folyamatos tanúi lehetnek az olvasók, végig izgulhatunk egyetlen főszereplőnkért, de persze rengeteget nevethetünk, mert a stílusa az egészben az egyik legjobb dolog.
"Csodálatos, hogy egy rakás szarrágó a Földről magyarázza nekem, a botanikusnak, hogyan neveljem a növényeimet. Többnyire figyelmen kívül hagyom őket. Nem akarok arrogánsnak tűnni, de én vagyok a legjobb botanikus a bolygón."
