A világ egy hatalmas hely rengeteg emberrel, akik mind-mind különböznek egymástól, így máshogy is látják a dolgokat. Ez így természetes. Mindenki mást lát bele egy adott pillanatba, képbe, mozdulatba. Mindenki másképp gondolkodik. Miért is kellene, hogy egyezzen például egy felnőtt és egy gyerek véleménye a világról? Más szempontból lehetünk tanúi az eseményeknek. Mást és mást tartunk fontosnak. Ebből adódik az is, hogy nem tetszhet minden embernek ugyan az. Valaki szerint a világ borzasztó, valaki szerint csodálatos. Na és hogy egy kilencéves, szembetegséggel küzdő kisfiú szerint milyen a világ? Virginia Macgregor pontosan ezt próbálta leírni.
Milo Moonnak retinitis pigmentosája van, azaz idővel meg fog vakulni. Egyelőre még egy kulcslyuknyi résen át látja a történéseket maga körül, és olyan dolgokra is felfigyel, amin más átsiklik. A kisfiú az, akinek feltűnik, hogy a Nefelejcs otthonban, ahová imádott Nagyiját adták be, nagyon furcsa dolgok zajlanak. Nem lenne semmi gond, ha a felnőttek hinnének egy ennyi idős gyereknek, de nem teszik, így Milo szinte teljesen magára marad. Mindössze az illegálisan Angliába menekült Tripi segítségére számíthat önkéntes küldetésében. Vajon sikerrel jár? Jól tudhatjátok, hogy úgysem árulom el, megéri elolvasni, és megtalálni a választ.
