2013-ban hirtelen felindulásból rendeltem elő az Obszidiánt, nem is sejtve, hogy újabb kedvenc sorozatot fogok avatni. Akkor még hol érdékelet, hol úgy voltam vele: "áá ez nem nekem való", de mégis pénzt adtam érte. A sors keze volt ez. :D Most, két évvel később eljutottam a sorozat ötödik, egyben utolsó részéhez, hamar bedaráltam, és aztán ürességet hagyott maga mögött. Sosem egyszerű egy széria végére érni, ami évekig biztos pontot nyújtott, de ugyanakkor öröm is. Már ha persze nem csalódunk benne. De szerencsére, ez nem történt meg.
Az előző részekhez képest talán ebben volt a legtöbb akció, de ez érthető, hiszen ez a lezárás, annak pedig nagy durranásnak kell lennie. Ennek ellenére Jennifer ügyesen beleépítette a romantikát is, ami tökéletesen ellensúlyozta a kissé komor hangulatot, és a tömény izgalmat. Hagyott idő a megnyugvásra, mikor már majd kiugrott a szívem a helyéről izgalmamban. Hihetetlen mennyiségű érzelem futott át rajtam olvasáskor, folyton volt min aggódni, sőt rettegni is! De ott volt a boldogság, azonban a szomorúság is. Mindemellett rengeteget nevettem. Egyszerűen hihetetlen, némelyik poén mennyire perverz, vagy éppen buta volt, mégis mindig elérte a célját nálam ezekkel az írónő. Jó volt, hogy ilyenre is futotta a sok komolyság mellett.
"– Készen vagytok? – Archer már nyitotta is az ajtót. – Mit gondoltok, kiről kaptam ma híreket? – Elhallgatott, amikor Daemon kivonult előtte. – Nem, te segg, nem Justin Bieberről, és nem vagyok belé szerelmes! Mi a franc…? "
Mikor elkezdtem az Oppositiont, nem gondoltam, hogy szinte rögtön egy kisebb szívinfarktust kapok az eseményektől. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy esetleg igaz lehet, amit olvasok. Féltem attól, hogy az írónő túlságosan egyedit akart alkotni, így olyan dolgok történnek meg, ami rajongók ezereit törné össze. Hát igen, hatásosra sikeredett. És itt láttam meg igazán, mennyit jelent nekem ez a történet, a szereplők, mennyire a szívemhez nőtt az egész.
Katy továbbra is egy erős karakter volt, aki nem akar mindenáron a halálba menni, mint Tris A beavatott trilógiából. Szeretem benne, hogy kemény, belevaló csaj lett, mindent megtenne a szeretteiért, és épp ezért az egyik eseménykor rettenetesen sajnáltam. Mintha éreztem volna a fájdalmát. Kegyetlen húzás volt JLA-tól, bár kicsit kiszámítható is.
Bármilyen meglepő, Daemonra most nem szeretnék túl sokat szentelni, úgysem tudom elmondani, miért kedvelem igazán, miért szerettem meg ennyire, ráadásul csak ismételném magam, nem egyszer elemeztem őt az előző részek értékelésekor. Helyette viszont áradoznék Archerről. Nagyon megkedveltem, nem egyszer sikerült megnevettetnie neki is, és szuper volt látni, hogy ott volt Katy-nek a nehéz időkben. Na meg úgy amúgy is. Na jó, róla sem tudom elmondani miért kedveltem meg ennyire. Tudjátok: "Vannak helyzetek, amelyekben az ember akarva-akaratlanul is megkedveli a másikat. " Harry Potter és a bölcsek köve
„A fiúk a könyvekben mindig jobbak.”
Meglepő módon Lucöt is megszerettem, pedig az első megjelenésekor még nem gondoltam volna, hogy ez meg fog történni. :D Aztán ott vannak a többiek: Dee, aki szintén kedvenc, Bethany, akit egyszerűen nem tudok kedvelni, de azért nem is utálom. Dawsont szintén kedveltem, ahogy Huntert is, de Nancítől továbbra is frászt kapok. Gyűlölöm azt a nőt! Nagyon.
Azt hiszem elmondható, hogy méltó lezárása volt egy ilyen szuper sorozatnak, mint a Luxen. Teljesen mégsem szakadok el tőle, mert valamikor érkezik a Shadows (előzmény) magyarul, az Oblivion (Daemon szemszög), illetve ott az Obssession is. Nem fogok unatkozni a későbbiekben, de a történet fő szála itt most végetért. Csodás utazás volt, sosem bántam meg, hogy hirtelen döntöttem az első részről . :)
Szerző: Jennifer L. Armentrout
Cím: Ellenállás (Opposition)
Oldalak száma: 384
Megjelenés: 2015 (2014)
Kiadó: Könyvmolyképző
Borító: Eleinte nem tetszett, majd mikor kézhez kaptam, imádtam:D
Kedvenc szereplő: Deamon és Archer
Legkevésbé kedvelt szereplő: Nancy
Ami tetszett: Szinte minden
Ami nem tetszett: Néhány halál, valamint, hogy nem tudtuk meg, mi volt azon a cetlin...
Kedvenc idézet: „A dühnek olyan íze volt, mint a szájban felgyűlő vérnek. Nem láttam, nem hallottam tőle. Sok mindent képes vagyok elviselni, sok mindennek az eltűrésére rá tudom venni magam, és bírok várni is. De aki Kathez nyúl, az nem egyszerűen átlépi a vonalat, hanem rohadtul szét is rúgja.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése