Gayle Forman: Itt voltam

Az öngyilkosság nem könnyű téma. Nem egyszerű beszélni róla, írni róla, de még olvasni sem. Nem is beszélve arról, ha valaki a közelünkben véghez viszi. A történet főszereplője, Cody kénytelen megbírkózni a ténnyel, hogy legjobb barátnője, Meg öngyilkosságot követett el egy motelban. A lány nem érti, mégis mi vezethette Meget ehhez a döntéshez, és mikor elmegy a lány holmijaiért, belebotlik a laptopján egy zárolt mappába. Cody elindul válaszokat találni, közben felfedezi, talán nem is ismerte igazán a legjobb barátnőjét.

Az Itt voltam nagyon nagy hatással volt rám, elgondolkodtatott, ugyanakkor a komorsága ellenére is szórakoztatott. Az öngyilkosságról mindenkinek van véleménye, ezek elég eltérőek is lehetnek, egyesek szerint bátor dolog úgy elkövetni valamit, hogy azt sem tudják, mi következik. Ezt aláírom, de azt hiszem, bátrabb dolog szembenézni a problémákkal. Megoldást keresni, majd találni. Segítséget kérni. Van úgy, hogy minden reménytelennek tűnik, de mindig jön majd valami jobb is. Kár lenne kihagyni. 

"Annyi út létezik. Sokféleképpen lehet élni, meghatározni, hogy egyénileg mit jelent számunkra az élet. Annyira szegényes a felfogásunk, és miután ezt megértetted, miután eldöntötted, hogy nem hajolsz meg a mesterséges akadályok előtt, bármi lehetségessé válik, és az ember felszabadul."

Plusz pont jár a regénynek azért, mert nem a Meg iránti siránkozással lettek megtöltve az oldalak. Gayle Forman felhívja a figyelmet az internet veszélyeire, a szavak erejére. Egyszerűen sokkoló volt olvasni, hogy csupán a megfelelő szóhasználattal mikre lehet buzdítani az embereket. Olvasás során megismerkedünk egy olyan fórummal, ahol különböző emberek segítséget nyújtanak másoknak ahhoz, hogy véget vessenek az életüknek. Számomra tényleg hihetetlen volt, hogy ez létezik, de rá kellett jönnöm, hogy igazából online mindent megtalálunk. (A hasonló fórumokra nem kerestem rá, egyszerűen nem lenne hozzá idegzetem.)

Cody érdekes karakter volt, csak úgy, mint mindenki más. Tetszett Cody-ban, hogy nem nyavajgott folyamatosan Meg miatt, ugyanakkor nem is kőszívűként lett ábrázolva. Megértettem azt is, miért próbált válaszokat találni. Nehéz lehet úgy megbírkózni egy ilyen eseménnyel, hogy fogalmad sincs, mi lehetett a kiváltó ok. Azon sem csodálkoztam, hogy igyekezett találkozni azzal a személlyel, aki segített Megnek azon a bizonyos fórumon. Kellett neki ennyi a továbblépéshez. 

"Mindig azt vallottam, hogy jobb, ha utálnak, mintha nem vesznek észre. Vagy úgy is fogalmazhatunk, jobb ezt érezni, mint nem érezni semmit."

A többi szereplő is egytől egyig szuperül volt megírva, egyediek voltak, és nem kaptam idegbajt a jelenlétükkor, mint mostanában egyre többször teszem. És itt most mindenképp meg kell említenem a két kiscicát. Csak mert cukik, és imádtam, hogy ott vannak. :D

A történet vége is megdöbbentő volt, noha sejthettem volna. Akkor újra megmutatta az írónő, hogy nem ismerhetünk valakit száz százalékosan. Mindig marad egy-két dolog, amit nem tudunk, jobb esetben apróságok, más esetekben nagyon is komoly dolgok. Nem mindig mutatjuk azt a külvilág felé, amit valóban érzünk. 

Gayle Forman újra megcsinálta, újabb könyve lett a kedvencem. Megint fogott egy nehéz témát, és eladhatóvá tette a fiatalok számára is. Elgondolkodtat, felnyitja az olvasó szemét. Ez most nem az a sírós könyv, sokkal mélyebb annál. Napokig képtelen voltam mást olvasni, annyira nagy hatást gyakorolt rám.

Szerző: Gayle Forman

Cím: Itt voltam (I Was Here)

Oldalak száma: 280

Megjelenés: 2015 (2015)

Kiadó: Ciceró

Borító: Tetszik, illik a könyv hangulatához

Kedvenc szereplő: Bármennyire kedveltem a karaktereket, kedvenc nem lett

Legkevésbé kedvelt szereplő: -

Ami tetszett: A téma, a kidolgozás

Ami nem tetszett: --

Kedvenc idézet: "Itt voltam."