Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő

A Gyönyörű sorscsapás azok közé a könyvek közé tartozik nálom, amit imádtam, alig tudtam letenni, egyszerűen beleszerettem. Azonnal akartam a folytatást, ám aztán a dolgok máshogy alakultak. Mást kezdtem el, csak tolódott és tolódott. Ennek már több, mint két év, és a Veszedelmes sorscsapást azóta sem olvastam. És nem biztos, hogy ez változni fog mostanában. Ellenben a Gyönyörű esküvőt kivégeztem, aminek elég egyszerű okai vannak. Épp Norvégiából utaztam haza, és egy rövid történetre vágytam. Ez pedig kéznél volt. Na meg persze kíváncsi voltam az esküvőre. :)

Ebben a rövidke kiegészítő kötetben választ kaphatunk azokra a kérdésekre, amik az első rész végén felvetődtek bennünk. Miért kérte meg Abby Travis kezét? Ki tudott még erről? Hogyan zajlott a szertartás? Mindezekre választ kapunk, ám valahogy nem egészen adta vissza azokat az érzéseket, amit vártam volna. Nem éreztem már az imádatot Travis iránt, nem utáltam meg, semmi ilyesmi nem történt, de nem volt akkora hatással rám, mint a Gyönyörű sorscsapásban.

"Az igazi házasság jóval az esküvő előtt kezdődik (…)."

A könyv eleve hátránnyal indult, mert egyszerűen nem tudom elfogadni a házasság okát. Megértem Abby-t, miért döntött így, meg akarta védeni Travist, igaz szerelem, meg minden, de akkor sem tetszett ez az egész. De ettől eltekintve jóvolt látni, hogy mennyire szeretik egymást, mennyi mindent megtennének egymásért. Az esküvőről magáról nem tudok sokat mondani, ugyanis nem igazán maradt meg bennem, viszont azt tudom, hogy tetszett. Tetszett, hogy Abby megrémült, aztán jött a levél, ami megsiratott. Szinte hihetetlen, mennyi szeretet áradt abból a pár sorból.

Visszaolvasva az első kötet értékelését, ott még azt írtam, nem zavart, hogy Travis Galambnak hívja Abby-t. Na ez itt megváltozott. Egyszerűen falra tudtam volna mászni tőle. Egyre jobban utálom az ilyen fajta beceneveket a könyvekben (példának okáért már a Luxen sorozatban is nehezen viseltem Deamon cicázását). Emellett hiába volt két szemszöges, egyszerűen Travis valahogy kiesett az álompasi listából. Nem tudom miért, nem éreztem azt, amit először. 

Aztán ott volt Abby, akit amúgy sem kedveltem, és ez most sem változott meg. Megint csak úgy volt. El voltam vele, ő a főszereplő, de semmi több. Az egyetlen mikor kicsit valódinak éreztem az a karakterét az akkor volt, mikor beparázott a ceremónia előtt.

Szinte mindenért kárpótolt a második esküvő, az volt az igazi. A Gyönyörű esküvő. Barátokkal, a családdal, rendes szervezéssel, helyszínnel, mindennel. És itt már tényleg csak a szerelem maradt. Nem volt ott a veszély, a fenyegetettség. Tökéletes volt.

"Azt hiszem a gyönyörű sorscsapásból gyönyörű esküvő lett."

Ez után valahogy már nem érzem úgy, hogy szükségem van a Veszedelmes sorscsapásra, még úgy sem, hogy a legtöbb olvasó szerint jobban sikerült, mint a sorozat első kötete. Kicsit csalódtam a Gyönyörű esküvőben, valahogy jobbra számítottam, de nem mondom azt sem, hogy felesleges volt, mert nem. Eléggé kiakadtam, mikor kiderült, hogy összeházasodnak, és nincs tovább. Kellett lezárásnak, és nem is volt azért rossz sem. :)

Szerző: Jamie McGuire

Cím: Gyönyörű esküvő (A Beautiful Wedding)

Oldalak száma: 156

Megjelenés: 2014 (2013)

Kiadó: Maxim

Borító: Jó lett, az alap színt meg mindig is kedveltem a sorozaton

Kedvenc szereplő: --

Legkevésbé kedvelt szereplő: --

Ami tetszett: A levél

Ami nem tetszett: Az esküvő oka

Kedvenc idézet: "Egy mögöttünk, az örökkévalóság előttünk (…)."