Veronica Roth: A lázadó

Általában egy trilógia második rész jobb, mint az első, azonban ez sajnos A beavatott trilógiára nem igaz. Nem mondom, hogy rossz volt, de csak nagyjából az utolsó 100 oldalon éreztem ugyan azt, mint az első rész olvasása során, akkor viszont teljesen le is vett a lábamról.

A trilógia alapját az öt csoportba osztott társadalom még mindig nagyon szerettem, bár már érthetően nem ugyan az volt, mint az előző részben. Nagyon örültem, hogy megismerhettük a többi csoport központját, működését, mélyebben beleláthattunk mindenbe. Sajnos ezek a "megismerkedős" részek néhol elég unalmasra sikerültek, nem hozták vissza az első rész hangulatát, izgalmasságát.
Ezzel szemben az utolsó 100 oldal tényleg olyan jó volt, mint amilyenre A beavatott után számítottam. Izgalmas volt, váratlan, meglepő. És persze függővég. még jó, hogy tudtam olvasni tovább.

A karakterek közül Tris volt az, aki szintén nem hozta az első részben megszokott szintet, ugyanis az őrületbe tudott kergetni a halálvágyával, folyamatosan a halál közelébe került, mert fel akarta áldozni magát a többiek érdekében, de nem gondolt bele, hogy más mit érezne, mikor már nem élne. Nem is gondolt bele, hogy más lehetőség is lehet, ő mindenképp a saját életének feláldozását találta a legmegfelelőbbnek...

"Rossz dolgokat követtem el. Egyiket sem tudom visszacsinálni, és részévé váltak annak, aki vagyok."

Tobias maradt az, aki volt. Bátor, védelmező, sebzett, de ezt próbálja rejtegetni, de ha úgy adódik képes beszélni róla azzal, az emberrel, akibe szerelmes.

Tobias és Tris kapcsolata az egyik kedvencem a könyvekből, hiszen többségében mindig ott vannak egymás mellett, veszekedtek, kibékültek, tudták mit kell mondani a másiknak, hogy észhez térítsék vagy éppen felvidítsák a másikat. Nagyon aranyosak voltak, mikor épp nem külön voltak. :D

"Rájöttem, hogy az emberek többrétegű titkok. Azt hiszed, hogy ismered és érted őket, csakhogy az indítékaik mindig rejtve maradnak: a szívül mélyén őrzik őket. Megismerhetetlenek számunkra - egyszerűen csak néha úgy döntünk, hogy megbízunk bennük."

Tehát összességében nagyon jó volt a könyv annak ellenére is, hogy az eleje kicsit lapos volt, és Tris-t néha nagyon-nagyon nem bírtam. Minden negatívum ellenére is megéri elolvasni, érthetőbbé teszi az alaptörténetet.

Szerző: Veronica Roth
Cím: A lázadó (Insurgent)
Oldalak száma: 432
Megjelenés: 2013 (2012)
Kiadó: Ciceró
Borító: Egész jó, de a színei annyira nem jönnek be.
Kedvenc karakter: Uriah
Legkevésbé kedvelt karakter: Eric...
Amit szerettem: A fordulat a legvégén, Tobias, az utolsó 100 oldal
Amit nem szerettem: A túl sok leírás, kevés konkrét történés az elején
Kedvenc idézet: "A különleges képességekkel bíró emberek köztünk járnak."