Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Lisa Genova regénye egy csodálatos, szívfájdító történet az egyik legalattomosabb betegségről. Az Alzheimer-kór szépen lassan pusztít, aztán mindent elvesz. Ezt mutatja be ez a könyv. A betegség előrehaladását, illetve az azzal járó nehézségeket. De nem csak azt, hogy mennyire nehéz beletörődni, hogy Alice, a Harvard professzora egyre feledékenyebb, elveszíti önállóságát, hanem arról is szó esik, hogy az emberek mennyire kirekesztik azt, aki beteg. Úgy kezelik, mintha nem lenne normális, nem lennének gondolatai, nem tudnak neki mit mondani. 

A történet, mint már írtam, csodálatos, de ugyanakkor fájdalmas. Csodálatos, ahogy Alice végig küzd, próbálja elfogadni, hogy már nem lesz ugyan olyan, mint régen, nem fog tudni tanítani, elveszíti így mindazt, amit a legjobban szeretett. És pont ezért szívszorító. A Megmaradt Alice-nek bemutatja, hogy mindez bárkivel megtörténhet. A kór nem válogat jó és rossz között. 

Kifejezetten imádtam az írónő stílusát, hogy Alice szemszögéből ismerteti a cselekményeket. Ahogy haladunk előre az időben, úgy módosul az írásmód is. Az elején Alice választékosan beszélt, szinte tudományosan, majd a szókészlet leszűkül. Az összetett mondatokból egyszerűek lesznek, aztán azok is folyamatosan rövidülnek. A főszereplő egyre kevésbé marad önálló, egyre többet szorul rá mások, a családja segítségére. Az egészben a legrosszabb pillanat az volt, mikor Alice a saját lányát sem ismerte meg. Egyszerűen borzasztó volt ezt olvasni.

"Nem tudom megválogatni, melyik tegnapot tartom meg és melyiket törlöm ki teljesen. Ezzel a betegséggel nem lehet alkudozni. Nem ajánlhatom fel neki az Egyesült Államok elnökeinek nevét a gyermekeim nevéért cserébe. Nem adhatom oda neki az államok fővárosait a férjemmel kapcsolatos emlékekért cserébe."

A könyv nehéz döntésekről is szól, olyan döntésekről, amiket senkinek nem kellene meghoznia. Minden ott kezdődik, akar e az illető kísérleti gyógszerkezelésben részt venni. Na ez már egy olyan dolog, amin nem jó, ha el kell gondolkodnunk, választani kell. Aztán ott volt Alice Pillangó nevezetű mappája. Először nem igazán értettem meg, miért is szükséges ez, miért döntött úgy, ahogy, aztán megvilágosodtam. Egy professzornak (de egy egyszerű embernek is) szörnyű lehet egy ilyen betegség, hogy elfelejt szavakat, neveket, nem talál haza egy olyan úton, amit nap mint nap megtett. E mellett a gyerekeknek is nehéz döntést kellett meghozniuk: tudni szeretnék e, hordozzák e a betegséget, vagy sem. Ketten a vizsgálat mellett döntenek, míg a harmadikuk nem akar tudni semmit. Mindkét részről megértem az okokat, de nem egyszerű leélni úgy az életet, hogy tudjuk: meg fogunk betegedni. De úgy sem, hogy bizonytalanok vagyunk ebben.

John, Alice férje érdekes szereplő volt, néha nem értettem, miért viselkedik úgy, ahogy. Tudom, hogy nehéz lehet látni, ahogy a szeretett nő így elveszíti régi önmagát, de lehetett volna támogatóbb is. Azt sem feltétlenül értettem, miért akar elköltözni, mikor tudja, Alice-nak nagyon nehéz lenne egy új helyen, De azt is megértem, hogy nem akarja feladni a munkát, megérten az ő indokait is. Hát igen: nem egyszerű.

Összességében tehát elmondható, hogy imádtam a könyvet, kár lett volna kihagyni. Kell hozzá megfelelő hangulat, idő, hogy feldolgozzuk, de fantasztikus regény! Film is készült belőle, ami azonban nem adta vissza a hangulatot, a betegség előrehaladását. Ráadásul Kristen Stewart is szerepel benne, aki még mindig nem tanult meg színészkedni, így nagyban rontotta az élményt.

Szerző: Lisa Genova

Cím: Megmaradt Alice-nek (Still Alice)

Oldalak száma: 326

Megjelenés: 2012 (2007)

Kiadó: Könyvmolyképző

Borító: Nagyon tetszik, hogy fehér némi kékkel

Kedvenc szereplő: --

Legkevésbé kedvelt szereplő: John

Ami tetszett: Az írásmód

Ami nem tetszett: -

Kedvenc idézet: "(…) igaz, hogy a pillangók élete rövid, de ez nem jelenti azt, hogy a sorsuk tragikus."