2015. október 1., csütörtök

Colleen Hoover: Ugly Love

Mikor el akartam kezdeni ezt a bejegyzést, végiggondoltam, hogy hány olyan fiktív története ismerek, amiben nem szerepel romantika, még egy aprócskát sem. Az eredmény: hirtelen egy sem jutott eszembe. A szerelem olyan természetes dolog, mindig ott van, de mindig a szép oldalát látjuk. Akadnak rossz pillanatok, mert e nélkül nem lenne egy romantikus történet hű önmagához, de csak nagyon ritkán látjuk a csúf szerelmet. Azt, ami igazán fáj. Colleen Hoover ehhez a kevésbé megszokott témához nyúlt, létrehozva ezzel egy újabb remek alkotást.

Az Ugly Love középpontjában Tate és Miles áll. Tate épp csak beköltözik testvéréhez, Corbinhoz, mikor először találkozik a szemben lakó sráccal. Ez nem szerelem első látásra, szinte ki nem állhatják egymást, ám a dolgok hamar megváltoznak. Elkezdenek vonzódni egymáshoz, majd belekezdenek a bonyolult, "barátság extrákkal" kapcsolatba. Azt hiszik, meg tudnak bírkózni ezzel, ám szinte azonnal rájönnek, nem képesek megbírkózni vele. Ígéretek szegődnek meg, szabályok törnek meg ("Ne kérdezz a múltamról. Ne várj jövőt."), a szerelem rúttá válik.

"It's the beautiful moments like these that make up for the ugly love."
Nem igazán tudtam, mit is várok a könyvtől, mikor belekezdtem, ugyanis nem emlékeztem a fülszövegre, sőt arra sem, hogy elolvastam volna. A CoHo mániám arra a szintre került, hogy már nem érdekelt, miről fogok olvasni, csak tudtam, hogy nekem ezt meg kell ismernem az írónő további műveivel együtt. Már az első pár oldal után megszerettem a jelen történéseit, az első jelenet számomra vicces is volt az abszurdsága miatt. Aztán mikor jöttek az extrák, nem éreztem azt, hogy belecsöppentem A Szürke 50 árnyalatába (amit nem olvastam, csak néhány részletet, ami bőven elég volt), jól volt megírva minden.

Nagyjából a közepe tájékán kezdtem kicsit besokallni Tate és Miles "kapcsolatától", zavart, hogy nem igazán haladtunk előre, csak megmaradt mindkét fél részéről, hogy többet akar, de nem tudják kivitelezni. Lehet csalódtam volna az egész regényben, ha nincsenek ott Miles fejezetei, amik a múlt eseményeit írták le. Ott volt az a kíváncsiság, ami folyamatosan hajtott előre az olvasásban, mindenképp ki akartam deríteni, mi az, ami ennyire összetörte egykor őt. Ami azt illeti sejtettem néhány dolgot, ám nem mindent, így hatalmas sokként ért az igazság, és Colleen Hoover újra összetört. Nem is lenne igazán ő, ha nem tenné meg legalább egyszer.

"When life gives you lemons, make sure you know whose eyes you need to squeeze them in."
A karakterek szempontjából is érdekes volt az egész. Tate-t nem igazán tudtam megkedvelni. Nem utáltam, csupán az, ahogy belement az egész játékba, ahogy azt viselte, majd az egyik ominózus jelenetben is érdekesen, túlságos irreálisan reagált. Sokszor szenvedett Miles miatt, de mindig visszament hozzá, képtelen volt meglenni nélküle, még ha csak egy ilyen sekélyes kapcsolatra is futotta. Az egyetlen ok, ami miatt nem rontott a személyisége az olvasás élményéből, az az, ahogy már a címből is látszik: nem a szerelem szépségeiről olvasunk. Nála megvolt az, ami ehhez kellett, így lényegében jól volt megírva, de attól még néha idegesített.


Miles. Miles. Miles. Imádtam őt, ám visszagondolva úgy érzem, én a múltbéli Milest szerettem meg, illetve a végén lévő Milest. A köztes időben valahogy nem volt meg benne minden, ami egy könyves álompasi címhez vezetné. Voltak a "jelenben" is pillanatai, mikor imádtam őt, de nem szerettem volna meg annyira, amennyire, ha nincs ennyire kirészletezve a háttértörténete.

"Sometimes moving on is… the only way to move on."
A többi szereplő is kedvelhető volt, Corbin reakcióján, mikor tudomást szerzett Tate és Miles kapcsolatáról, nagyon nevettem. Teljesen reális volt, de kívülállóként vicces. Aztán ott volt Cap, aki nem szerepelt túlságosan sokat, de nagyon-nagyon aranyos volt. Kora ellenére is nagyon jó barátja volt Tate-nek és a fiúknak is, de azt hiszem nagyapjuk helyett volt nagyapjuk.

Összegezve tehát nem mondom, hogy a legjobb CoHo regény, amit olvastam, de nem csalódtam, néhány dolog nem nyerte el száz százalákosan a tetszésem, ezeket el is mondtam, de minden más ellensúlyozta nekem ezeket a kilengéseket. A könyvből jelenleg film készül, ha midnen jól megy 2016-ban láthatjuk majd, Miles szerepéde pedig Nick Bateman bújt. (A képen ő látható.)

Szerző: Colleen Hoover
Cím: Ugly Love
Oldalak száma: 336
Megjelenés: 2014
Kiadó: Atria
Borító: A kéket imádom, a másik viszont túl szép az UGLY Love-hoz
Kedvenc szereplő: Cap és Miles
Legkevésbé kedvelt szereplő: ??
Ami tetszett: A formabontó téma
Ami nem tetszett: Néhol Tate és Miles kapcsolata
Kedvenc idézet: "I'm learning that no matter how difficult a situation is, people learm how to adapt to it."

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése