Jennifer E. Smith egyike a kedvenc szerzőimnek. Hogy miért? Mert bár minden regénye hasonló, mégis más. Mert könnyedek, mégis kicsit izgalmasak. Felvidítanak, elszomorítanak, kikapcsolnak. És, bár nem a legfontosabb, egy részből állnak. Mikor a végére érek valamelyik regényének, tudom, ennyi volt. Nem kell hónapokig, rosszabb esetben évekig várnom a folytatásra, hanem kapok egy egészen lezárt, kerek történetet. És bár kicsit talán mindegyiknek függővége van, mégsem feltétlenül zavaró. Persze első olvasásra idegesítő lehet, mégis szeretem, hogy én dönthetem el, mi lesz végül a főszereplőkkel. Jennifer lezárásaival megadja mindennek a lehetőségét, rábízza az olvasóra a továbbiakat. Nos, ezek után azt hiszem nem meglepő, hogy a Milyen lesz a búcsú után?-t is epekedve vártam. És hogy hogyan tetszett? Olvass tovább. ;)
Elérkezett Aiden és Clare utolsó estéje a főiskola előtt. A pár kénytelen meghozni döntésüket, miszerint együtt maradjanak-e vagy szakítsanak. Tizenkét órájuk maradt, ez idő alatt felidézik kapcsolatuk minden fontos, és talán nem fontos részletét, hátha valamelyik elvezeti őket a megfelelő döntéshez. Az este alatt sok mindenre rájönnek egymással és magukkal kapcsolatban is. A reggel, a búcsú ideje egyre közeledik, a kérdés csupán, hogy ez a búcsú csak reggelre vagy örökre szól. "Bájos, édesen keserű, bölcsességgel és szeretettel teli új, ellenállhatatlan regény a döntéseink nehézségeiről abban az esetben, ha a szívünk és az élet más-más irányt diktál."
Jennifer ezen története is igazán valóságos és aranyos volt, viszont azt is el kell mondanom, kicsit vidámabb történetre számítottam az alaphelyzet ellenére is. Nem igazán tudom miért, hiszen elég nyilvánvaló, hogy inkább lesz keserédes és szomorú a cselekmény. Azért nem kell aggódni, így is élveztem, de időnként ejtettem egy-egy vagy éppen sok könnycseppet. Történetileg nem kell semmi egetrengetőt várni, nem azért kedveltem, egyszerűen az írónő regényeiben van valami, ami magával ragad. Ami beférkőzik a szívedbe, melegséggel tölt el, de pontosan nem tudom mi az a valami. Kicsit megfoghatatlan számomra, úgy érzem, csak akkor értheti meg valaki ezt, ha elolvassa a regény(eke)t.
Eddig csak áradoztam, de tudni kell, azért nem volt tökéletes. Sőt, azt mondanám, a négy könyv közül ez volt a leggyengébb. Valami most hiányzott. És nem a befejezés. :D Mint már írtam, tetszett, élveztem, de ott volt egy kicsi 'de'. Itt sem tudom megmondani egyértelműen, mi volt a baj, de mindenképpen ott volt. Talán egy kicsit szenvedősebb volt, mint amit akkor el tudtam viselni, talán ezúttal tényleg túl gyorsan pörögtek le az események, és nem tudtunk annyira elmélyülni egy-egy dologban, mint kellett volna. Tényleg nem tudom, de mindenképpen le akartam írni, hogy nem volt tökéletes, nehogy valaki abban a hitbe ringassa magát, hogy egy kedvenc írónő csak tökéletes könyvet írhat.
Bevallom őszintén, elég régen (hónapokkal ezelőtt) olvastam el a Milyen lesz a búcsú után?-t, így a mellékszereplőkre egyáltalán nem emlékszem, ezért róluk nem tudok szót ejteni. (Abban azért biztos vagyok, hogy nem e miatt nem tudtam az előző bekezdésekben nagyon konkrétumot mondani.) Annyi azért rémlik a többi karakterről is, hogy nem voltak rosszak, voltak jó pillanataik, de sajnos semmi több nem rémlik. Ellenben ott van azért Aiden és Clare. Sokan kritizálták Clare-t, hogy től sokat hisztizett, nekem ez olvasáskor nem tűnt fel. Tény, hogy ki volt akadva, szenvedett olykor-olykor, de számomra nem volt idegesítő. Lehetett volna rosszabb is, na meg valamennyire át tudtam érezni, min megy keresztül. Nem, nem voltam hasonló helyzetben, mint az ő párosuk, de mégis átéreztem egy kicsit a nehézségeiket, kínlódásukat.
"Néha pont azok a dolgok érik meg a legjobban, amiket a legnehezebb megtenni."
Aident kifejezetten szerettem. Aranyos volt, és őszintén sajnáltam. Míg Clare végig a szakítás mellett volt, Aiden inkább próbálkozott volna. Felvetette és átgondolta a lehetőségeket, hogy minél jobb döntést hozzanak. Persze egyik verzió esetében sem lett volna egyszerű nekik, de Aiden volt számomra az, aki gondolkodott is, Clare inkább csak a könnyebbik utat válaszotta volna. De ez csak az egyéni véleményem, valószínűleg mások ezt máshogy gondolják.
Örülök, hogy ezt a könyvet is kézbe vettem, szomorúsága ellenére könnyed olvasmány volt, bár kedvenc nem is lett, nagyon szerettem. Az alaptörténet pedig tényleg a kedvencem. Végigjárni a múltat elméletben és szó szerint is nagyon tetszik. Jó vázat adott az egésznek, mindig kíváncsi voltam, mi lesz a következő állomás. Úgy érzem, máskor is kézbe fogom venni, aki szereti az írónőt, annak valószínűleg ez is be fog jönni. A kulcs, hogy ne várjunk sokkal többet, mint aminek látszik. Csak élvezzük. :)
Szerző: Jennifer E. Smith
Cím: Milyen lesz a búcsú után? (Hello, Goodbye, And Everything In Between)
Oldalak száma: 312
Megjelenés: 2015 (2015)
Kiadó: Maxim
Borító: Nekem tetszik, illik a többi közé
Kedvenc szereplő: Aiden
Legkevésbé kedvelt szereplő: --
Ami tetszett: A múlt fontos eseményeinek felidézése, helyszínek meglátogatása
Ami nem tetszett: Egyértelműen nem tudom megfogalmazni, mi volt az, de valami volt.
Kedvenc idézet: "Igaz, hogy az élet tele van jelekkel. Csak éppen minden embernek valami mást jelentenek."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése