2017. április 29., szombat

Könyvfesztivál 2017 + A szépség és a szörnyeteg

Tudom, tudom az utóbbi két hónapban, de inkább ebben az évben nagyon eltűntem. Valahogy mostanság nem sikerült úgy az időmet beosztani, és a blog mindig háttérbe szorult, bevallom őszintén, sokszor eszembe se jutott, de mégis hiányzik azért. Most, bár már egy hete volt, meghozom nektek az élménybeszámolómat a 2017-es Könyvfesztiválról. Szám szerint ez volt a harmadik, amire eljutottam, és szerencsére ezúttal is fantasztikusan éreztem magam. És most nem kellett azon sem aggódnom, hogy sietnem kell, mert megy a vonat, ugyanis csak másnap jöttünk haza.

Elég korai kezdéssel indultunk meg Pest felé, hogy pontosabbak legyünk, hajnali öt előtt pár perccel ültünk be a kocsiba, hogy 500 kilométerrel és öt órával később megérkezzünk a szállodához. Szerencsére a szobákat el tudtuk már akkor foglalni, onnan pedig egyenesen a Millenáris felé vettük az irányt. Tíz perc séta múlva a kajás fesztivál közepén találtuk magunkat. Megmondom őszintén, annyira nem voltam boldog tőle, mert túl sok helyet elfoglalt, alig lehetett kint is leülni, szívni egy kis friss levegőt, és szerintem a tömeg is nagyobb volt, még a megszokotthoz képest is. (És pont ezért szerintem ingyenessé sem kellett volna tenni, de hát így volt.)

Az egyetlen kép, amit a Millenárison csináltam

Szóval, a főbejáraton mentük be, de a D épületen csak keresztülvágtunk, elsődlegesen nem volt ott semmi, amit akartam. Vagyis azt hittem, de erről kicsit később. Első állomásom a Könyvmolyképző volt, mint mindig. Négy könyvvel távoztam tőlük, Colleen Hoover Maybe Someday-ját muszáj volt megvenni a gyűjteményemhez, ugyanúgy az Oblivion 3. is jött velem, ezen kívül a Never, never (újabb CoHo, ki is gondolta volna? :D), és végül Marie-Aude Murail új regényét, a Tartós hullámot is megvettem.

Ezután hamarosan gyors léptekkel távoztam az épületből. Már délelőtt hatalmas volt a tömeg, meleg volt és levegőtlenség, a rosszullét kerülgetett. Kint leültem kicsit, addig anyáék visszamentek vásárolni. Ne kérdezzétek, mit vettek, pontosan azt nem tudom. :D Eddigre már dél körül jártunk, épp ideje volt ebédelni, én a KFC-ben ettem gyorsan, mert egykor már volt egy megbeszélt találkozóm egy mollyal. Sikeresen lebonyolítottuk a cserét, így került hozzám Cassandra Clare-től Az angyal, A herceg és az Árnyvadász Akadémia is. Ekkor valakihez hozzácsapódtam, akinek molyos nevére sajnos nem emlékszek, ha magadra ismersz: örültem a találkozásnak! :)

Eltelt fél óra, még egy gyors csere, így bővültem az Amikor búcsúzunk című könyvvel. Már ekkor éreztem, hogy a cipeléssel gondok lesznek, de hát még csak a töredékét vettem meg annak, amit akartam. Úgyhogy az irány a Gabo és Ciceró közös standja. Szintén a szokásos, eddig mindegyik Könyvfesztemen könnyítettem a pénztárcámon náluk. Sok gondolkozás után három friss megjelenéssel távoztam, ezek lennének: Gayle Forman: Engedj el, Julie Buxbaum: Három dolgot mondj, Lisa Heathfield: Papírpillangók. (Mellesleg mindegyiknek gyönyörű borítója van*-*)

A szerzeményeim

Na ezen ponton indultam meg a Fumax felé. Vagyis indultam volna, ha tudtam volna, hol a standjuk. Nyilvánvalóan ennek nem néztem utána, Magyarországon pedig nincs mobilnetem, de gondoltam, csak meglesz. Először természetesen a rossz épületrészben kerestem őket, majd át a B-be, ahol szintén többször körbejértam, mert a standon lévő feliratot csak a Főnix Könyvműhelyig értelmeztem, a per Fumax kiesett. De meglett, így megint költhettem egy kicsikét, végül Sarah Andersen két képregényével (Felnőni kiábrándító és Puha Boldog Puffancs) gazdagodtam.

Ekkor már a hátam rettenetesen fájt, de nem adhattam fel, mert Papp Dóra dedikálásra mindenképp menni akartam. Korán érkeztem, és harmadik lettem a sorban, gyorsan odajutottam, és így végre mindkét Tükörlelkek részem alá van firkantva. És még ajándék dalt is kaptam, lejjebb hallgatható. Ez után viszont számomra véget ért a feszt, fájt a hátam és a lábam is, mint utólag kiderült gyalogoltam tíz kilométert egész nap, ami nem semmi. :D Visszafele szüleimmel bementünk a Mammutba, ahol megvettem estére a mozijegyem. Külön kaland volt... Én a hat órás A szépség és a szörnyetegre kértem egy jegyet. Nos, először a Halálos iramban-ra kaptam jegyet, majd a 15:30-as Szépség és a szörnyetegre (mindezt majdnem négy órakor...), majd kettőt kaptam, végül a 3D-s szemüvegre is nekem kellett rákérdeznem, szóval a pénztáros lány nem állt éppen a helyzet magaslatán, de csak meglett.


És akkor a film. Azóta vártam már az élőszereplős A szépség és a szörnyetegre, mióta bejelentették, hogy jön. És rettenetesen utáltam, hogy nem tudtam azonnal megnézni, mikor kijött. Németül nem akartam, mert elveszett volna nekem a varázsa, mert ez egy olyan dolog, amit szinkronnal ismer meg az ember, és úgy adja vissza a hangulatot is. Már a Disney kastély alatt mosolyogtam ezerrel, és már akkor elfogott egy egyfajta "hazaértem" érzés, és tudtam, nem fogok csalódni. A történetbeli változtatások nagyon tetszettek, kicsit kerekebbé tették az egészet. A látvány, a díszlet, a jelmezek mind-mind lenyűgözőek. Luke Evans született Gaston, és Emma Watson is szuper Belle volt. 

A szinkronon sem akadtam ki, sőt szerintem az egyik legjobb, amivel mostanában találkoztam. Az első pár percben ugyan furcsa volt, egyrészt mert elég jól ismerem a színészek eredeti hangját, másrészt mert Emmát nem Szabó Luca szinkronizálta, mint a Harry Potterben, de azt hiszem jobb is volt így. Mindenképpen meg fogom nézni azért eredetiben is, de így is élmény volt, és elképesztően boldog vagyok, hogy nem kellett csalódnom. És azért az sem egy utolsó dolog, hogy a Mammutban az új moziban bőrkanapék vannak, így életem talán legkényelmesebb mozizása volt.

A mozival véget ért a nap, másnap meg már csak a hazaút várt minket, így a bejegyzést is zárom. Remélem tetszett, elég részletesre sikerült, én nagyon jól éreztem magam, és remélem még sokszor eljutok a Könyvfesztiválra. Kinek mit sikerült beszereznie? :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése