2016. október 1., szombat

Ez történt - 2016. szeptember


Amilyen gyorsan elérkezett, olyan gyorsan el is telt az ősz első hónapja. Számomra még mindig felfoghatatlanul gyorsan telik ez az év, amit mutat az is, hogy majdnem mindegyik Ez történt bejegyzésben megemlítettem. Sorry. :D Az augusztusi zárásban szeptemberre kitűztem célul, hogy beérjem magam olvasmányok szempotnjából, de a filmeket és a sorozatokat se hanyagoljam el. Nos, sikerrel jártam, szeptemberben nem is egy, hanem végre több könyvet is elolvastam, úgy érzem, kicsit visszatértem, újuét erővel vetettem bele magam a regények világába az augusztusi kihagyás után. Ezek mellett még a blogon is több bejegyzés született, mint ami idén eddig jellemző volt, ennek is örülök nagyon. Az viszont szinte biztos, hogy hétfőtől megint kevesebb időm lesz ilyenekre, ugyanis végre kezdődik a következő félév.

Mint már írtam, szeptemberben végre megint volt kedvem olvasni, elsősorban még a hónap elején gyorsan bejefeztem az Üvegvárost, majd kézbe vettem az új Harry Potter-t, ami bár nem volt annyira rossz, mint vártam, jónak sem igazán nevezném. Most, hogy elolvastam, már ténylegesen kijelenthetem, hogy ez nem a canon része, és nem is lesz. De erről bővebben majd egy külön bejegyzésben. Most romantikus és/vagy fantasy könyveket olvastam, szám szerint hat regény került a kezeim közé, ebből az utolsót (Oblivion) még jelenleg is olvasom.

Sorban az olvasások:
Cassandra Clare: Üvegváros
J. K. Rowling - Jack Thorne - John Tiffany: Harry Potter and the Cursed Child
Katie McGarry: Szívkarambol
Charlotte Bronte: Jane Eyre
Rick Riordan: A szörnyek tengere
Jennifer L. Armentrout: Oblivion - Feledés


A blog:
Mint már írtam, ezúttal több bejegyzés született az átlagnál, most többször jött meg a kedvem. Nyilván, különben nem írok bejegyzést... :D Ráadásul sok félét is olvashattatok, kezdve például egy sorozat értékelésével. Ezen kívül volt még egy értékelés, két Book Tag, két Cover Reveal, és két naplós bejegyzés is. Ami a rendszert illeti... Terveim szerint szerdán és vasárnap lesznek új bejegyzések (kivéve az Ez történ bejegyzések és a Cover Reveal-ek), de ne vegyétek biztosra. Ez egy terv, de mint tudjuk, nem igazán vagyok jó az ilyen tervek megvalósításában...


Ezeket néztem:
Először annyit megemlítenék, hogy a rövidfilmeket már nem fogom megemlíteni, mint a múlt hónapban, mert nem tudnék érdemben írni róluk annyit, hogy megérje beilleszeteni őket a bejegyzésbe.

Once Upon A Time (Egyszer volt, hol nem volt)
Elindult a hatodik évad!!! Oké, még csak egy részt adtak le, de képes voltam azt hétfőn este tízkor megnézni, mert nem akartam még egy napig halasztani, de a felirat csak addigra lett kész. Persze nem is lett volna muszáj megvárnom a feliratot, de vannak sorozatok, aminél szeretek biztosra menni, hogy mindent, minden egyes szót érteni fogok. Az évadkezdés egyébként nekem bejött, nagyon érdekel Emma elmondatlan törtlóénete, na meg a Gonosz Királynővel rossz nem lehet a folytatás. Legalábbis remélem.

Faking It (Simlis spinkék)
Szerintem díjat kéne kapnom, amiért végig bírtam nézni... Karma egy rettentő idegesítő, idióta liba, aki addig érzi jól magát, amíg ő áll a középpontban, mindenki vele törődik. Egyszerűen tönkreteszi az egész sorozatot. A többiekben akadt egy-két jó dolog, Laurent és Shane-t kifejezetten szerettem, igazából miattuk tartottam ki, mert érdekelt, velük mi lesz. De egyébként nem ajánlom senkinek, hacsak nem vagytok mazochisták.

How to Get Away with Murder (Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?)
Újabb kedvenc sorozatom tért vissza az új évadával!! Talán az egyik legnagyobb kedvencem, végig izgalmas, fordulatos, és ez szeremcsére az új évadban sem változott. Jó, igen, itt is még csak egy részt láttam, a másodiknál még várom a feliratot, mert sok a jogi szöveg, azt meg még magyarul sem biztos, hogy értem. :D De ha valaki szereti a bűnügyi sorozatokat, mindenképp nézze meg. Meg igazából az is, aki nem bírja, zseniális sorozat.

The Carrie Diaries (Carrie naplója)
Ha az első évad megnézése nem kellen egy snittes kihívás teljesítéséhez, már a harmadik résznél abbahagytam volna. Tele van klisékkel, az egész valahogy nem áll össze. Rengeteg hasonlót láttam már, és ez már nem tudott megfogni. A folyamatos szenvedés Carrie-vel és Sebastiannal idegesít, Egér szintén idegesítő, egyszerűen ez nálam nem jött be, a második évadot már tuti nem nézem meg.

Csizmás, a kandúr
Csizmás Kandúrtól sokkal többet vártam. A Shrekben nagyon szerettem, főszereplőként viszont nem volt az igazi. A cselekmény unalmas volt, alig történt valami, különösebb rákoncentrálás nélkül simán követhető az egész. Persze értem én, hogy a célközönség a gyerekek, de azért ennél jobban össze lehetett volna hozni. Cicust viszont bírtam, igazi badass csaj főszereplő. 

Szerelmünk lapjai
Azt hiszem megkaphatja a hónap csalódása címet... Annyian dícsérik, hogy ennyire, meg annyira jó, mennyit sírtak rajta, én pedig vártam a nagy hatást, ami elmaradt. Persze szép volt, romantikus, de semmi extra. Feleslegesen el van nyújtva, olykor kifejezetten untam. A vége valóban megható volt, de nem annyira, hogy sírjak rajta. Várható volt, hogy ez így lesz, és egyik felet sem szerettem meg, hogy tényleg, igazán meghasson a végkifejlet. Sajnálom, hogy csalódás lett, pedig én nagyon akartam szeretni.

Óz, a hatalmas
Leginkább a látványvilága tetszett a filmnek. Bejöttek az élénk színek, az egész gyönyörű volt. Ezzel szemben a történet nem akkora nagy szám, időnként feleslegesen el volt nyújtva, máskor viszont nagyon élveztem. Ami kifejezetten nem tetszett, az az eleje volt, től hosszú volt, túl sok volt az előzmény, viszont szerencsére a többi részre azért összekapta magát annyira a sztori, hogy ne szenvedjem végig. Sőt, összességében azért tetszett is, és nem kizárt, hogy előveszem máskor is majd.

Tükröm, tükröm
Nem fűztem túl sok reményt a filmhez, nem voltak nagyok az elvárásaim, és szerintem épp ezért élveztem. Tetszett, ahogy átdolgozták a történetet, a végén az almás rész és az öregasszony beépítése is szuper volt. A törpök zseniálisak voltak, tetszett, amilyenek lettek. 
Főleg a vígjáték műfaj miatt nem voltam benne biztos, hogy ez jó lehet. Féltem, hogy túl erőltetett lesz, és nem lesz vicces, bármennyire is akarják. Szerencsére jó poénok voltak benne, jó beszólások is akadtak, egyedül az ölebszerelem volt talán kicsit sok, de a maga abszurditásával az sem volt vészes. Egyébként van egy kicsi paródia hangulata is, de akkor, mikor néztem, pont ilyenre volt szükségem, úgyhogy ez nálam betalált, nem kizárt, hogy újranézős lesz.

Elpuskázva
Biztos, hogy nem ez a legjobb film, amit valaha láttam, de egyszer, kikapcsolódáshoz tökéletes. Az alapötlet képtelen, de pont ezért érdekes volt. Végig bennem volt, hogy ezt mégis hogy sikerült összehozni. :D Tetszett, hogy David szép lassan kezd el nyitni a gyerekei felé, nem egyik pillanatról a másikra lesz minden tökéletes. Tetszett az is, ahogy David megváltozott, igyekezett jobb ember lenni a gyerekeiért, segíteni nekik, amennyire csak lehetett, pedig 500 gyereknek nem igazán tud egyszerre az életük része lenni.

Csillagok háborúja I. - Baljós árnyak
Tudni kell rólam, hogy eddig egyetlen egy Star Wars filmet sem láttam, ez volt az első. És ha nem dicsérnék ennyire a régi trilógiát, valószínűleg soha nem folytatnám ez után, így viszont még nincs kizárva, hogy egyszer mindegyik részt megnézem. Számomra rettenetesen unalmas volt, és nem igazán tudom, miről is szólt ez. Mi volt a lényege. Persze lehet szerepet játszik az is, hogy sokszor még csak rá sem tudtam koncentrálni, annyira nem keltette fel az érdeklődésem. Uppsz. :D 
A szereplők közül talán Anakint sikerült megkedvelnem, meg talán Padmét. Jar Jar megszólalásainál és viselkedésénél csak a fejemet fogtam, de igazából annyira szenvedtem a filmen, hogy ezeket olykor még viccesnek is találtam. :D Mint írtam, nem kizárt, hogy folytatom majd, de újra soha többet nem szeretném látni.

A hűséges
Már egy ideje megnéztem, de még mindig nem tudom, mit írjak róla. A második rész esetében jót tett a filmnek a sok változtatást, viszont ott még az alapot is fel lehetett ismerni. Itt már azt sem, teljesen más volt az egész, és baromira nem csodálkozom azon, hogy nem hozott annyit, hogy az utolsó filmet is moziba mutassák majd be... Sőt, én annak örülnék, ha lemondanának róla, jobb lenne, ha már meg se próbálnák, úgysem fog sikerülni. Pedig eleinte még bennem volt, hogy talán jót is tesz majd a könyvnek, ha változtatnak rajta. Nem tett jót. Bővebben majd egy külön bejegyzésben akarom kifejteni. :)

A hónap zenéje:


2016. szeptember 28., szerda

Fairytale Book Tag


Újabb Book Tag-re hívtak meg Molyon (nevezetesen @Evelena), ezúttal is úgy döntöttem, a blogom fogom megosztani a válaszaimat. Mint azt a címből is láthatjátok, a Fairytale Book Tag-et fogom kitölteni, egy ideje már szemeztem vele, most végre eljött az idő a megvaósításhoz. Lássunk is neki!

1. Pinokkió - A fiú, akinek megnőtt az orra, ha hazudott
Hazudtál már egy könyvről, mert szégyellted, hogy tetszett?
Nem rémlik, hogy lett volna ilyen, és őszintén szólva értelmét sem látom, hogy hazudjunk ilyen dologról. Ha nekünk tetszett, akkor mondjuk el miért, hátha valakit ráveszünk élete legjobb könyve elolvasására. :)

2. A Szépség és a Szörnyeteg - A lány, aki nem a külsőbe szeretett bele
Melyik könyvet imádod, annak ellenére, hogy rémes a borítója?
Egyből az Alaska nyomában jutott eszembe John Green-től. Bár a legújabb, rózsaszín borítóját szeretem, az másik eléggé khm... csúnya. Valamint Gayle Forman Ha maradnék című regényének első két borítója nem sikerült túl esztétikusra, ezzel szemben például a filmes verziót imádom.

3. Hófehérke - Akire a szépségéért vadásztak
Vettél már meg könyvet csak a borítója miatt, és ha igen, mi volt az?
Nem, általában elolvasom a fülszöveget is. Persze akadt olyan könyv, amire a borítója miatt figyeltem fel, mint például a Ne érints, de csak azért még nem vettem meg egy könyvet. 

4. Csipkerózsika - Akit elátkoztak, hogy aludjon, majd az igaz szerelem csókja ébresztette fel
Melyik a kedvenc könyves párod?
Ajjj, hát elég sok olyan páros van, akiket nagyon kedveltem, csak egyet nem tudnék kiválasztani, így inkább írok hármat, és még így is lecsökkentettem a listát.
Ron és Hermione (Harry Potter)
Katy és Daemon (Luxen)
Virág és Ricsi (Szent Johanna gimi)


5. A kis hableány - Aki feladta az életét a szerelemért
Szoktál kipróbálni új műfajokat vagy inkább maradsz azoknál, amelyeket ismersz és szeretsz? Ha kipróbáltál már újakat, melyik volt az utolsó ilyen könyv?
Mostanában egyre többször merek kipróbálni új műfajokat, de azért nyilván még mindig a kedvenceim, a romantikus, ifjúsági, new adult könyvek vannak többségben. Legutóbbi regény "új műfajban" azt hiszem A másik én volt S. J. Watsontól, és bár maga a könyv nem jött be túlságosan, nem kizárt, hogy majd még fogok thrillert olvasni. :)

6. Hamupipőke - Aki elvesztette a cipőjét éjfél után
Melyik volt az utolsó könyv, ami miatt fennmaradtál egész éjszaka?
Bármennyire is meglepő, egyeten könyv miatt sem maradtam fent éjszaka. Annál jobban szeretek aludni...

7. Rapunzel - Akit bezártak egy toronyba
Melyik volt a legrosszabb könyv, amit az elmúlt hónapban olvastál?
Bármennyire is szomorú, de a Harry Potter és a Cursed Child. Nem volt borzasztó, olvastatta magát, de igazából az egész olyan volt, mintha fanfictiont olvasnék, és sajnos nem a legjobbak közül valamelyiket. :/

8. Aladdin - A szegény fiú, aki egy dzsinnt talált
Melyik volt az utolsó "könyvkincs", amit találtál?
A Jane Eyre. Egyszerűen imádtam. 


9. Alice Csodaországban - A lány, aki nyúlüregbe esett
Melyik könyv olvasása során érezted úgy, hogy egy teljesen új világba csöppentél?
A Harry Potternél, minden egyes alkalommal, mikor olvastam valamelyik részt.

10. A békakirály - Az elvarázsolt herceg, aki újra emberré vált
Melyik volt az a könyv, amelyikről azt gondoltad, hogy utálni fogod, de végül mégis megszeretted?
A villámtolvaj mindenképpen ilyen. Annak ellenére, hogy mennyien dícsérik, mennyien imádják, sosem gondoltam volna, hogy ez nekem tetszene. Végül a kíváncsiság győzött, elolvastam, és imádtam. Örülök, hogy végül adtam neki egy esélyt.

11. Jancsi és Juliska - Akik elvesztek az erdőben és egy boszorkány elfogta őket
Melyik testvérpár (fiú-lány) a kedvenced és miért?
Nem igazán tudok választ adni, ennyire a testvérpárok nem szokat megmaradni, vagy ha mégis, akkor azért, mert külön-külön szerettem mindkét testvért, de az egymáshoz való viszonyuk ritkán marad meg.
Oké, néhány órája írtam meg a bejegyzést, és most megkaptam az emlékeztetőt. Daemon és Dee a Luxen sorozatoból. Nem is tudom, hogy felejthettem el őket, pedig éppen az Obliviont olvasom.. Na őket nagyon bírom, ahogy beszólogatnak egymásnak, de mégis azonnal ugranak, ha a másiknak segítségre van szüksége, bármit megtennének egymásért.

12. Piroska - Akit a nagymamának öltözött farkas felfalt
Melyik könyvben csalódtál azután, hogy beleszerettél a borítóba és a fülszövegbe?
A Jóslatok hálójában című könyvben nagyot csalódtam, erről ITT írtam is. Amennyire imádtam a borítót, annyira rosszul sikerült a kivitelezés.

13. Rumplestiltskin - Akinek senki sem tudja a nevét
Melyik az a könyv, amelyiket imádod, de nem kapott elég figyelmet?
Elsőre a Milo szerint a világ jutott az eszembe, az egy olyan könyv, amit bárkinek odaadnék, hogy olvassa el. Ha kíváncsiak vagytok, ITT már írtam róla. 

2016. szeptember 24., szombat

Keri Smith: Wreck This Journal (Nyírd ki ezt a naplót) #5

Ma, mint az egyébként a címből is nyilvánvaló, meghoztam a következő naplós adagot. Egyelőre úgy néz ki, egy darabig ez lesz az utolsó, bár egy kicsit több feladattal vagok kész, mint amit itt nektek megmutattam, de néhány esetében nem éreztem, hogy ezt meg kéne osztani.

Mozaik


Egy újabb olyan oldal, ahol nekem kellett kitalálnom a kinyírás módját. Sokáig gondolkodtam, végül papírboltban találtam ezeket a mozaikdarabokat, és azokat ragasztottam be. Hogy ne legyen teljesen egyhangú, igyekeztem kialakítani benne egy szívet is, remélem valamennyire kivehető. Az viszont biztos, hogy idegölő volt beragasztgatni a darabokat, figyelni a mintára, meg minden.

Halott bogarak. Vagy valami olyasmi...


Ez volt az az oldal, amit mindig is tudtam, hogy nem fogok szó szerint venni. Még élő bogár közelébe sem megyek, nem hogy halotthoz... Végül matrica mellett döntöttem, sikerült is vennem pillangósat, és mivel a matrica sem él, ezért mondhatjuk, teljesítettem a feladatot. :D

Mindenhonnan valamit


A feladat szerint erre a két oldalra minden környezetből be kell ragasztani valamit, ahol egy nap megfordulsz. Én blokkokat ragasztottam be Müllerből, Lidl-ből, plusz egy Orsay-s ékszeres zacskó egy darabkáját. Kicsit csaltam is, ugyanis nem egy nap jártam mindegyik helyen, de csak így lett tele az oldal. :D

Csak egy kis színezés, semmi más


Elvileg le kellett volna gurítanom a naplót egy magas dombról, ám ezt passzoltam. Nagyrészt azért, mert nem igazán tudok olyan helyet a közelben, ahol ezt meg tudtam volna tenni. Helyette azért fogtam a kék és zöld pasztellkrétákat, és kiszíneztem az oldalakat, hogy úgy tűnjön, megcsináltam a feladatot.

Hope


Nagyon megtetszett az a feladat, amelyikben egy szót kell újra és újra leírni, így meg akartam csinálni. Aztán nagyon megutáltam magam ezért. A hope szócskát választottam, és egy színnel sem elégedtem meg, mert hét miért ne nehezítsem a saját dolgomat? :D Meglepődnétek, milyen sokáig tartott megírni a két oldalt...

Ünnepélyesen esküszöm, hogy rosszban sántikálok


Ezt a megoldást még talán Molyon, vagy Facebookon láttam, és megtetszett. Bár a kivitelezés nem úgy sikerült teljesen, ahogy szerettem volna, a fejemben sokkal jobban nézett ki, de azért nem lett anyira rossz sem. Na meg Harry Potter rajongóként szinte kötelező. A behajtott sarokban pedig a Mischief Manged kerül.

Mára ennyi volt, és mint már írtam, valószínűleg hosszabb ideig nem jelentkezem ilyen bejegyzéssel. Remélem tetszett ez a kis sorozat, nézzetek vissza máskor is más bejegyzésekért. :)

2016. szeptember 18., vasárnap

Jennifer E. Smith: Milyen lesz a búcsú után?

Jennifer E. Smith egyike a kedvenc szerzőimnek. Hogy miért? Mert bár minden regénye hasonló, mégis más. Mert könnyedek, mégis kicsit izgalmasak. Felvidítanak, elszomorítanak, kikapcsolnak. És, bár nem a legfontosabb, egy részből állnak. Mikor a végére érek valamelyik regényének, tudom, ennyi volt. Nem kell hónapokig, rosszabb esetben évekig várnom a folytatásra, hanem kapok egy egészen lezárt, kerek történetet. És bár kicsit talán mindegyiknek függővége van, mégsem feltétlenül zavaró. Persze első olvasásra idegesítő lehet, mégis szeretem, hogy én dönthetem el, mi lesz végül a főszereplőkkel. Jennifer lezárásaival megadja mindennek a lehetőségét, rábízza az olvasóra a továbbiakat. Nos, ezek után azt hiszem nem meglepő, hogy a Milyen lesz a búcsú után?-t is epekedve vártam. És hogy hogyan tetszett? Olvass tovább. ;)

Elérkezett Aiden és Clare utolsó estéje a főiskola előtt. A pár kénytelen meghozni döntésüket, miszerint együtt maradjanak-e vagy szakítsanak. Tizenkét órájuk maradt, ez idő alatt felidézik kapcsolatuk minden fontos, és talán nem fontos részletét, hátha valamelyik elvezeti őket a megfelelő döntéshez. Az este alatt sok mindenre rájönnek egymással és magukkal kapcsolatban is. A reggel, a búcsú ideje egyre közeledik, a kérdés csupán, hogy ez a búcsú csak reggelre vagy örökre szól. "Bájos, édesen keserű, bölcsességgel és szeretettel teli új, ellenállhatatlan regény a döntéseink nehézségeiről abban az esetben, ha a szívünk és az élet más-más irányt diktál."

Jennifer ezen története is igazán valóságos és aranyos volt, viszont azt is el kell mondanom, kicsit vidámabb történetre számítottam az alaphelyzet ellenére is. Nem igazán tudom miért, hiszen elég nyilvánvaló, hogy inkább lesz keserédes és szomorú a cselekmény. Azért nem kell aggódni, így is élveztem, de időnként ejtettem egy-egy vagy éppen sok könnycseppet. Történetileg nem kell semmi egetrengetőt várni, nem azért kedveltem, egyszerűen az írónő regényeiben van valami, ami magával ragad. Ami beférkőzik a szívedbe, melegséggel tölt el, de pontosan nem tudom mi az a valami. Kicsit megfoghatatlan számomra, úgy érzem, csak akkor értheti meg valaki ezt, ha elolvassa a regény(eke)t. 


Eddig csak áradoztam, de tudni kell, azért nem volt tökéletes. Sőt, azt mondanám, a négy könyv közül ez volt a leggyengébb. Valami most hiányzott. És nem a befejezés. :D Mint már írtam, tetszett, élveztem, de ott volt egy kicsi 'de'. Itt sem tudom megmondani egyértelműen, mi volt a baj, de mindenképpen ott volt. Talán egy kicsit szenvedősebb volt, mint amit akkor el tudtam viselni, talán ezúttal tényleg túl gyorsan pörögtek le az események, és nem tudtunk annyira elmélyülni egy-egy dologban, mint kellett volna. Tényleg nem tudom, de mindenképpen le akartam írni, hogy nem volt tökéletes, nehogy valaki abban a hitbe ringassa magát, hogy egy kedvenc írónő csak tökéletes könyvet írhat.

Bevallom őszintén, elég régen (hónapokkal ezelőtt) olvastam el a Milyen lesz a búcsú után?-t, így a mellékszereplőkre egyáltalán nem emlékszem, ezért róluk nem tudok szót ejteni. (Abban azért biztos vagyok, hogy nem e miatt nem tudtam az előző bekezdésekben nagyon konkrétumot mondani.) Annyi azért rémlik a többi karakterről is, hogy nem voltak rosszak, voltak jó pillanataik, de sajnos semmi több nem rémlik. Ellenben ott van azért Aiden és Clare. Sokan kritizálták Clare-t, hogy től sokat hisztizett, nekem ez olvasáskor nem tűnt fel. Tény, hogy ki volt akadva, szenvedett olykor-olykor, de számomra nem volt idegesítő. Lehetett volna rosszabb is, na meg valamennyire át tudtam érezni, min megy keresztül. Nem, nem voltam hasonló helyzetben, mint az ő párosuk, de mégis átéreztem egy kicsit a nehézségeiket, kínlódásukat.

"Néha pont azok a dolgok érik meg a legjobban, amiket a legnehezebb megtenni."
Aident kifejezetten szerettem. Aranyos volt, és őszintén sajnáltam. Míg Clare végig a szakítás mellett volt, Aiden inkább próbálkozott volna. Felvetette és átgondolta a lehetőségeket, hogy minél jobb döntést hozzanak. Persze egyik verzió esetében sem lett volna egyszerű nekik, de Aiden volt számomra az, aki gondolkodott is, Clare inkább csak a könnyebbik utat válaszotta volna. De ez csak az egyéni véleményem, valószínűleg mások ezt máshogy gondolják. 

Örülök, hogy ezt a könyvet is kézbe vettem, szomorúsága ellenére könnyed olvasmány volt, bár kedvenc nem is lett, nagyon szerettem. Az alaptörténet pedig tényleg a kedvencem. Végigjárni a múltat elméletben és szó szerint is nagyon tetszik. Jó vázat adott az egésznek, mindig kíváncsi voltam, mi lesz a következő állomás. Úgy érzem, máskor is kézbe fogom venni, aki szereti az írónőt, annak valószínűleg ez is be fog jönni. A kulcs, hogy ne várjunk sokkal többet, mint aminek látszik. Csak élvezzük. :)

Szerző: Jennifer E. Smith
Cím: Milyen lesz a búcsú után? (Hello, Goodbye, And Everything In Between)
Oldalak száma: 312
Megjelenés: 2015 (2015)
Kiadó: Maxim
Borító: Nekem tetszik, illik a többi közé
Kedvenc szereplő: Aiden
Legkevésbé kedvelt szereplő: --
Ami tetszett: A múlt fontos eseményeinek felidézése, helyszínek meglátogatása
Ami nem tetszett: Egyértelműen nem tudom megfogalmazni, mi volt az, de valami volt.
Kedvenc idézet: "Igaz, hogy az élet tele van jelekkel. Csak éppen minden embernek valami mást jelentenek."

2016. szeptember 16., péntek

Cover Reveal - Julianne Donaldson: Blackmoore

A könyv adatai:
Eredeti cím: Blackmoore
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633997390
Oldalszám: 344
Fordító: Molnár Edit

A borító:


Fülszöveg:
Kate ​​Worthington jól tudja, hogy soha nem mehet feleségül kiszemeltjéhez, ezért elhatározza, Indiába utazik, hogy megzabolázza nyughatatlan lelkét, és megszabaduljon kellemetlen családjától. Kotnyeles édesanyjának azonban más tervei vannak. Az asszony alkut köt Kate-tel: elutazhat Indiába, de csak akkor, ha egymás után három házassági ajánlatra is nemet mond.
Kate, hogy teljesítse a megállapodást, az impozáns Blackmoore-i kastélyba utazik, és kedves gyerekkori pajtásához, Henry Delafieldhez fordul segítségért.
Ám ha szívügyekről van szó, nincs helye alkudozásnak, és a legalaposabb tervek is dugába dőlhetnek. A zord, szeles észak-angliai partvidéken Kate végül kénytelen szembenézni az igazsággal, amit még saját maga előtt is titkolt.
Lehet, hogy éppen az a házassági ajánlat szabadítja meg a szenvedéseitől, amit feltett szándéka elutasítani?
Az 1820-as években játszódó Blackmoore igazi romantikus regény, egy fiatal nő magával ragadó története, aki komoly áldozatok árán tanulja meg, hogy a szívére kell hallgatnia.


Jegyezd elő!

Tedd kívánság-/várólistára Molyon!


Extra idézetek:
„– Mindenkit kikosarazok, aki van olyan bolond, hogy megkérje a kezem. Hány ajánlatot kell visszautasítanom, hogy a mama végre elfogadja, soha nem megyek férjhez?
A mama némán, összehúzott szemmel billentette oldalra a fejét, és hosszasan méregetett. Remegett a kezem, tüzelt az arcom.
– Hármat – mondta végül a mama közönyös hangon. Azzal ismét a tükör felé fordult.”

„Az ormótlan épület sötét kövekből és magas falakból emelt horgonyként kapaszkodott a világ peremén, az óceán és a láp találkozásánál.Mindig is ilyennek képzeltem Blackmoore-t – a sötét köveket, a csúcsos tetőt, a kémények lépcsőzetes sziluettjét –, amit azonban a gondolataimban légüres tér vett körül. Most kiderült, hogy a derengő monstrum a sötét égbolt és egy, az óceán hullámai által ostromolt kopár szikla között foglal helyet. A gerincemen végigfutó borzongás nem csak a hideg szélnek és a finom sós permetnek volt köszönhető. Ezt a házat a benne uralkodó zord hangulat tette igazán kézzelfoghatóvá. Olyan volt, akár egy kőkísértet.”


A szerzőről:
Julianne Donaldson a nagysikerű Edenbrooke szerzője. Angol szakon végzett, ezután döntött úgy, hogy írásra adja a fejét. Salt Lake Cityben él férjével és négy gyerekével, de minden alkalmat megragad, hogy Angliába utazhasson. További információ: www.juliannedonaldson.com.

2016. szeptember 15., csütörtök

Back to School Tag


Molyon @Lili98 kihívott a Back to School elnevezésű tagre, én pedig úgy gondoltam, a blogon fogom megírni a válaszaimat, mert hát miért ne. Nem is húzom tovább az időt, a bevezetés úgysem érdekel senkit, inkább lássuk a kérdéseket és a válaszokat!

1. Egy könyv, amit minden iskolakezdés alkalmával újraolvasol
Nincs olyan könyvem, amit minidg egy adott időszakban újraolvasok, viszont a Harry Potter-t rengetegszer olvastam már, de bármikor szívesen újra kézbe veszem a köteteket. Kivéve majd a nyolcadikat, az számomra nem tartozik a canon-hoz, de erről majd egy külön bejegyzésben.

2. Minden kötelező olvasmányt elolvastál?
A 12 év alatt minden egyes kötelezőn átrágtam magam. Tény, hogy sokat szenvedtem velük, volt, hogy csak egy elmaradt első óra miatt fejeztem be időre, de igen, elolvastam mindet. Ezeket azonban a gimi alatt sosem nyáron olvastam el, mert különben mire eljutottunk volna a dolgozatig, minden részletet elfelejtettem volna, amik viszont kellettek egy jó jegyhez... 

3. Félsz, hogy mostantól majd kevesebbet tudsz majd olvasni?
Nos, a tényleges válasz előtt tudni kell, hogy nekem még mindig nyári szünet van, az egyetem majd csak októberben kezdődik. Valószínűleg annál kevesebbet nem fogok olvani, mint most teszem, most annyira nem csúsznak a könyvek, de igazából nem is féltem soha attól, hogy kevesebbet fogok olvasni. Tudtam, hogy ez így lesz, de igyekeztem minden alkalmat megragadni egy kis olvasáshoz, szünetek, hétvége... khm... órák:D

4. Melyik sorozat következő részét várod legjobban?
Őszintén szólva fogalmam sincs. Oké, most rálestem a molyos kívánságlistámra, hogy mi fog mostanában megjelenni, és megtaláltam a választ. Nagyon várom a Tükörlelkek második részét, valamint az Anna és a francia csók harmadik részét is nagyon várom, remélem az is meg fog jelenni még ősszel.

5. Mutass egy borítót, ami az iskolakezdésre/jelen évszakra emlékeztet!


6. Te mennyire vigyázol a tankönyveidre?
Hát szándékosan nem tépkedem, meg gyűrögetem őket, de ennyi. Sokáig be is kötöttem őket (vagyis anya:D), de aztán az is elmaradt, szerintem teljesen felesleges volt, egy idő után úgyis elszakadtak. Egyébként pedig kihúzót sokat használtam, beleírogattam, rajzolgattam, ha éppen unatkoztam, szóval nem igazán izgatott, hogyan néznek ki. 

7. Melyik nyári olvasmányodról fogsz írni irodalomórán?
Hát emlékeim szerint ilyen feladatunk nekünk sosem volt, egyetemen meg pláne nem hiszem, hogy lesz, de tegyük fel, hogy mégis kell. Akkor valószínűleg Colleen Hoover November 9-ját választanám. Vagy pedig a Cursed Child-ot, bár azt szigoróan véve már nem nyáron olvastam, hanem már szeptemberben, de mindegy is. :D

2016. szeptember 13., kedd

Cover Reveal - Kim Harrison: Every Which Way But Dead - Bárhogyan, csak holtan ne

A könyv adatai:
Eredeti cím: Every Which Way But Dead
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633995839
Oldalszám: 640

A borító:


Fülszöveg:
Néhanapján egyszerűen nem győzhetsz. 
Rachel Morgan a boszorkány és ex-fejvadász sikeresen meglépett a korrupt vállalat elől, aminek dolgozott, túlélte, hogy összeköltözött egy vámpírral, hogy beindította a saját nyomozóirodáját, és szembeszállt egy vámpírmesterrel.
De lakótársa, Ivy visszaeső vérivó; a pasija, Nick határozatlan időre elhagyta a várost, és úgy tűnik, nem siet vissza; az eszméletlenül vonzó vámpír srác, Kisten pedig állandóan kísértésbe ejti, közben pedig Cincinnati alvilágában dúl a hatalmi háború.
És egy nagyobb gonosz is éledezik. Hogy megmentse a családját, és rács mögé dugja a vámpírmestert, Piscaryt, Rachel rossz alkut kötött, és most elszabadul a pokol – szó szerint. Mert, ha Rachel nem állítja meg Algaliareptet, a fődémont, akkor az lerántja őt a mágikus örökkévalóba, és szolgává teszi a lelkét. Örök időkre.


Jegyezd elő!

Tedd kívánság-/várólistára Molyon!


A szerzőről:
Kim Harrison Tornado Alley-ben született és nevelkedett, de jelenleg egy tikkasztóbb éghajlatú helyen tölti mindennapjait. A Boszorkányfutam írónője nagyon rosszul billiárdozik, de nagyon jó kockajátékokban. Dobolni is szokott, amikor senki sem hallja, és rendkívül nehéz megtalálni újhold idején.

2016. szeptember 12., hétfő

Keri Smith: Wreck This Journal (Nyírd ki ezt a naplót) #4

Megérkeztem a következő Wreck This Journal adaggal, ezúttal sem kell extrém dolgokat várni, azért remélem ez is tetszeni fog nektek, én mindenképp élveztem csinálni ezt az adagot is csinálni.

Metrózzunk Rómában!


Ez a feladat elég sokáig okozott fejtörést, ugyanis a közelemben nincs semmi olyan útvonal, amit le tudtam volna ide másolni. Végül, mint azt láthatjátok, a római metróhálózat térképét másoltam be erre a két oldalra, metróztam is már Rómában, szóval végül azért esett erre a választásom. Nem tökéletes, kicsit kusza, de hát ez van. :D

Álmodozz a szabadban


Nagyon tetszenek a galaxisos képek, bele akartam festeni a naplóban, de mindig bonyolultnak tűnt, sok videót néztem meg YouTube-on, külön papíron is kipróbáltam, és csak azután mertem nekiesni a könyvnek. Nem lett teljesen olyan, mint szerettem volna, valamiért a napló lapja nem akart úgy együtműködni, ahogy kellett volna, de úgy gondolom, egészen jó lett a végeredmény. 

Fura dolgok oldala


A feladat szerint ide fura dolgokat kellett gyűjteni, azt hiszem sikerült teljesíteni, maga a végeredmény is fura lett. Van itt mindenféle, hajfesték dobozának egy darabja, toll, matrica, szívószál, spagetti, gemkapocs és maffin kapszli. Teljesen random kerestem dolgokat, és úgy is ragasztottam be.

Illatozik


Itt is megcsodálhatjátok csodálatos rajztudásom. Nem igazán így képzeltem el a dolgot, viszont magát a feladatot teljesítettem, a könyv még mindig Valentino parfümtől illatozik. De azért nem fújtam rá túl sokat, így is kevés van már, és nem éppen olcsó. :D

Újabb saját ötlet


Mostanság elég sok szórólapot kaptunk, így azokból akartam kivágni, végül ezekre esett a választásom. A ruhák azt hiszem Aldi-s újségból vannak, és természetesen az iTunes kártyák is újságból vannak, nem rendelkezem csak úgy ilyenekkel. :D

Ragadós dolgok


A feladat mézet, rágót és hasinlókat ajánl a teljesítéshez, én azonban nem akartam ezekhez nyúlni, csak túl gusztustalan lett volna, az sem biztos, hogy később ki tudtam volna nyitni a könyvet. :D Így inkább a jobb oldalra matricák kerültek, a bal oldalt pedig dekortapasszal fedtem be, sokkal szebb a végeredmény, mintha a javaslatokat követem. 

Mára ennyi volt, hamarason érkezik majd még egy rész biztosan, remélem ez még a héten bekövetkezik. :)