Mikor nekikezdek egy-egy újabb bejegyzésnek, kezdem úgy érezni, időnként csak magamat ismétlem. de hát mit lehet tenni, ha a hasonló témájú könyvekről általában ugyan az jut eszembe? Ugyan azokat az érzéseket élem át, csak a körítés más. Még tavaly olvastam el a Feszülő húrt, és imádtam. A folytatásokat elég hamar befejeztem, de a második kötetig csak idén jutottam el. Alapjaiban véve imádom az olyan sorozatokat, aminél minden kötetben más-más a főszereplő, ugyanakkor féltem belekezdeni a következő részbe. Féltem, hogy talán nem ugorja meg az előző szintjét, és csalódnom kell. De szerencsére nem így történt Beth és Ryan történetét ugyan úgy imádtam, mint Echoét és Noah-ét.
Beth Risk élete koránt sem egyszerű. Ha napvilágot látna családi élete, édesanyját börtönbe zárnák, ő pedig valahova máshova kerülne, nyilvánvalóan olyan helyre, ahova nem akar. A lány igyekszik megvédeni édesanyját, a titkait, de egy nap választás elé kerül, így nagybátyához kerül, és persze új iskolába is, ahol senki nem érti meg őt. Kivéve Ryan Stone. A város büszkesége, népszerű baseballsztár. Élete kívülről tökéletes, de a fiú is őrizgeti titkait. Még a barátai előtt is, akikkel pedig mindenben osztozik, főleg az őrült fogadásokban. A legújabb fogadás központjába Beth kerül, Ryan randija hívja, de a lány senkit nem akar beengedni az életébe. Mi lesz velük? "A kifogástalan hírű fiú egyszeriben kockára teszi álmait – és az életét – a lányért, akibe szerelmes, a lány pedig, aki senkit sem enged igazán közel magához, immár saját meggyőződését vonja kétségbe…"
"Az érzelem méreg. Akik érzelmeket ébresztenek bennem, ártanak nekem. A lényemben sötétlő kőben keresek vigaszt. Ha semmit sem érzek, semmi sem fáj."
Amint azt az előbb olvashattátok, az Aki mer az nyer alaptörténete nem sokban különbözik elődjétől, adott két nehéz sorsú fiatal, akik egymásba szeretnek, egyikük sem számított erre, nem egy nehézséggel kell megküzdeniük a regény során, de a vége mindig boldog. Mindig. Így leírva úgy érződhet, már elegem van ebből. Pedig nem. Érdekes módon a sokadik hasonló sztori is képes magával ragadni, elszomorítani és felvidítani. Egyszerűen csak élveztem olvasni, szeretem, ha meghat egy történet, ha aggódhatok a szereplőkért (már ha persze sikerül megszeretnem őket), és valamilyen szinten még izgalmasak is lehetnek.
 |
| A borító után szabadon:) |
Fájdalmas, szívszorító, boldog és vicces. Ezzel tudnám leginkább jellemezni a könyvet. Voltak olyan pillanatai, amik igazán fájtak. Ahogy az lenni szokott, de szerencsére ezeket a részeket az írónő ellensúlyozta némi humorral, így nem éreztem azt, hogy túl sok lenne, nem volt elviselhetetlenül szenvedős. Beth részéről sokszor volt veszélyes. Mármint a cselekmény... Óóó igen, tudom, imádjátok, mikor ilyen jól ki tudom fejezni magam... Időnként kifejezetten aggódtam érte, máskor nem tudtam megérteni, mit miért csinál. Tudom, hogy szereti az anyját, segíteni akar neki, de voltak olyan dolgok, amik mellett nem szabadott volna elmennie szó nélkül. És ami azt illeti, csak jól járt azzal, hogy Scott kézbe vette az irányítást. (Mondjuk ez egy regénybe nem meglepő, sőt, ennek így is kellett lennie.)
"A madár elrejti a fejét a szárnya alá. Megértem az érzést, amikor azt kívánod, bár eltűnne körülötted a világ. Ha szárnyaim lennének, én is elbújnék alájuk."
Ryan, ohhh Ryan. Miért imádtalak téged ennyire? Megint az a tipikus eset, amikor nem is tudod miért kedvelsz egy szereplőt, csak így alakul. Most is így történt. Ryan látszólag a tipikus menő srác, jó sportoló, az élete tökéletes. A családja szintén. Vagy talán mégsem. A felszín alatt mindig ott lapulnak a titkok, azok, amiket nem akarnak felszínre hozni. Ryan sokkal többre vágyik, mint amit az apja elrendezett neki, szeretné a saját életét élni, de ez az ő caládjában nem olyan egyszerű. Azt teheti, ami a tökéletesség látszatát elősegíti, még véletlenül sem azt, amihez kedve lenne. És nem ez az egyetlen, ami miatt nagyon nem bírtam a szülőket. Kitagadták a másik fiúkat, Markot csak azért, mert más. És ami a legszomorúbb az egészben, hogy ez a mai világban szinte nap mint nap megtörténik...
Mint azt olvashattátok, megint egy igazán jó könyv került a kezembe annak ellenére, hogy már számtalan ilyet olvastam. És mégis minden alkalommal el tudják érni ugyan azt a hatást. Sajnos a harmadik részig még mindig nem sikerült eljutnom (bár már a polcomon várakozik egy ideje), alig várom, hogy Isaiah történetében is elmélyedjek, remélem abban sem fogok csalódni, azt pedig pláne remélem, hogy hamarosan a további részek is megjelennek a Könyvmolyképzőnél. Mintha olvastam volna róla infót, de már nem emlékszem. Sebaj, jó lesz ez meglepetésnek is. :D
Szerző: Katie McGarry
Cím: Aki mer, az nyer (Dare You To)
Oldalak száma: 492
Megjelenés: 2014 (2013)
Kiadó: Könyvmolyképző
Borító: Imádom, élőben sokkal szebb, mint a képeken
Kedven szereplő: Ryan
Legkevésbé kedvelt szereplő: Ryan szülei
Ami tetszett: A történet, az, ahogy Beth és Ryan szép lassan lebontják a maguk köré felhúzott falakat
Ami nem tetszett: Ahogy Ryan szülei bántak Markkal
Kedvencc idézet: "Hányunknak lesz bátorsága vállalni önmagát, bármit is gondolnak mások?"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése