2015. december 14., hétfő

James Dashner: Halálkúra (Az útvesztő 3.)

Mindig van néhány könyv, sorozat, ami az adott időszakban nagy népszerűségnek örvend, mindenhonnan az folyik, általában a belőle készülő film miatt. Na pont így találkoztam Az útvesztővel. Úgy tűnt, mintha mindenki ezt olvasnám, mindenki imádta (kis túlzással persze), majd a barátnőim is beálltak a sorba, így én sem hagyhattam ki. Teljesen beszippantott az első rész, majd jött a második, ami már nem volt ugyan olyan jó, mint az első, de tetszett. Aztán ott van a Halálkúra. Nagyon-nagyon féltem a könyvtől, sokaktól hallottam, hogy mekkora csalódás volt, bátyám a mai napig nem ért a végére amiben közrejátszik, hogy elég régóta nálam van:D, végül egy molyos kihívás miatt kezdtem el olvasni. Kifejezetten olvastatta magát, izgalmasabb volt, mint a Tűzpróba, viszont Az útvesztő nyomába sem ér.

A regény úgy kezdődik, mint az előző kötet, a Tisztársak azt hiszik, az őrült, életveszélyes hajszának vége, megmenekültek. Persze ez nem igaz, hiszen akkor mi értelme lenne ennek a könyvnek? Thomas úgy érzi, nem bízhat a VESZETT-ben, túl sok mindenre emlékszik már, ám emlékeit nem akarja visszakapni, mikor lehetőséget kap rá. Rajta kívül csupán ketten mondanak még nemet, végül a kis csapat egy újabb gyilkos kalandra vállalkozik, melynek során szembe kell nézniük néhány tomboló Buggyanttal, pár fejvadásszal, majd egy titkos szervezet csap le rájuk. Túlélheti-e bárki a Halálkúrát? Hát nem mindenki, az biztos...

"Nem találgathatjuk folyton, vajon mit akarhattak. Néha azért csinálnak valamit, hogy én pont az ellenkezőjét tegyem annak, amiről azt hiszik, hogy én azt hiszem, hogy ők azt hiszik, hogy tenni fogom. "
Sokkal-sokkal izgalmasabb lett, mint amire vártam, öröm volt végre megtudni mindent VESZETT-ről, mi is a pontos céljuk, mit terveznek, stb, ugyanakkor sajnos sokszor éreztem úgy, mintha végig ugyan azokat a köröket futottuk volna. Néhány dolog folyamatosan ismétlődött, maximum a közeg változott. Szerencsére azonban ez nem rontott sokat az élményből, izgultam a szereplőkért, és itt jön a nagyobbik bökkenő. Az a dolog, ami nehezen viseltem... Ismeritek azt az érzést, mikor a kedvenc szereplőid meghalnak? Én is. Az író úgy gondolta, jó buli (SPOILER - kijelöléssel olvasható) megölni a legkedveltebb karaktert. Persze értem én, hogy miért volt rá szükség, de helyette megölhetett volna szinte bárki mást, nem lennék ennyire dühös. (SPOILER vége)


James Dashner nagyon ért ahhoz, hogy felhúzzon. A három kötet alatt történtek után van képe befejezni a trilógiát úgy, hogy a VESZETT ? Na ne nevettessen már! Könyörgöm, ezek mindenkit meg akarnak ölni a „jó cél érdekében”, de az egyetlen normális ötlet csak az utolsó oldalakon rajzolódik ki… Persze, fontos dolog, hogy megtalálják a megoldást arra, hogy az emberiség megmaradjon, de nem úgy, hogy feláldozunk rengeteg immúnist, akik nagyban hozzájárulnának ahhoz, hogy az immúnisság terjedni tudjon. Neeeem ez túl egyszerű. Ez az a része a sorozatnak, ami bár az alapot adja, az izgalmasságot szolgálja, nagyon nem bírom. Feldühített minden egyes alkalommal a mondat, miszerint a VESZETT jó. Nem, nem az, csak lehetne, ha változtatnának, nem akarnának mindenáron egy olyan kísérletet támogatni, ami nem is biztos, hogy működni fog.

Alapjaiban véve a szereplőkkel nem volt túlságosan nagy bajom, akit eddig kedveltem, azt továbbra is, akit nem, azt pedig nem. Thomas fura egy karakter, ebben a részben semmi különöset nem váltott ki belőlem, csupán néha idegesített, és fejbe tudtam volna vágni, hogy szép legyen az életem.. Szerencsére ezt nem éreztem sokszor, viszont néha irreálisan sokat hisztizett. :D Persze, épp meg akarják ölni, fel akarják áldozni, menekülnie kell, de azért lehetett volna kicsit... férfiasabb a viselkedése. Aztán volt néhány kiemelkedően jó pillanata is, főleg a vége felé. Szóval érdekes helyzetben van nálam a karaktere.

"Szóval, meg kell mentenünk a világot, és hasonló hülyeségek."
Minho és Newt nélkül nem lett volna igazi a trilógia, nélkülük kicsit üres lett volna, jók voltak a megszólalásaik, imádtam őket! Teresát nagyon nem bírom. Az előző részben sikerült kifejezetten megutálnom, és ezt nem tudta helyrehozni, még a könyv végén az egyik tettével sem. Talán akadt valami, ami kicsit változtatott a véleményemen, egy-két megszólalása, de olyan tetteket követett el, amit nem tudok neki elnézni. Brendát említeném még itt, a szereplők között, őt igazán megszerettem. Az elején kicsit meglepődtem a vele kapcsolatban kiderült dolog miatt, de aztán minden a helyére került. Igazi kemény csaj, akiről jó olvasni.

Örülök, hogy végre befejeztem a trilógiát, ez után majd azért szeretném elolvasni a Halálparancsot is, kíváncsi vagyok milyen lett, remélem nem fogok majd csalódni benne. Azt hiszem összességében jó lezárása lett a sorozatnak, jó, hogy nem kellett hatalmasat csalódnom, az elvárásaimmal azért mondhatni pozitívan csalódtam. Annyit azért a végén is szeretnék még egyszer tisztázni, hogy a VESZETT nem jó.

Szerző: James Dashner
Cím: Halálkúra (The Death Cure)
Oldalak száma: 400
Megjelenés: 2015 (2011)
Kiadó: Cartaphilus
Borító: Tetszik:)
Kedvenc szereplő: Titok;)
Legkevésbé kedvelt szereplő: Teresa
Ami tetszett: Hogy végre válaszokat kapunk
Ami nem tetszett: Hogy végig azt hangsúlyozza, a VESZETT jó
Kedvenc idézet: "Mi értelme beszélgetni, ha már nem lehet megbízni a szavakban?"

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése