Az After-sorozat negyedik kötetével egy érzelmekkel teli, izgalmas utazás ért véget. Anna Todd a könyveivel minden pillanatban hatott rám, elérte, hogy felvidítson, de sokkal többször megsiratott. Hol a szerelem szépsége okozta a könnyeket, hol pont annak ellenkezője. A döntések, amik nem csak a szereplőknek, de nekem is fájdalmat okoztak, hiszen én mindenhol ott lehettem. Mindkét féllel együtt voltam újra, ha ők épp nem. De akkor is, ha igen. Nem volt könnyű, de sosem bántam. Soha nem szeretném átélni mindazon fájdalmat a saját életemben, amit a kötetek olvasása alatt éreztem. De a regényben ez volt a jó. És ezért is szerettem. És minden másért is. Apróságokért, nagy dolgokért, mindenért.
Sokat beszéltem már a ledobott bombákról a sorozat kapcsán, ez az előző kötet végén sem maradt el. És a két főszereplőnk ismét nem lehet boldog. Ismét közéjük áll a sokkoló igazság. Visszagondolva elég sok jel utalt erre, de hát az igazság ismeretében mindig mindent könnyebb értelmezni. Hardint az elején nagyon tudtam sajnálni, hiszen végre kezdett volna megbékélni az adott személlyel, erre kiderül az, ami. És kezdhet mindent elölről.
Mindezek után persze megint előjönnek az idióta döntések, és én megint nagyot csalódtam Hardinban. Mikor kezdene megbékélni, jön valami ami összezúzza újra, és ezt mindig Tessán vezeti le. Pedig a lány csak ott akar lenni vele, segíteni szeretne, de a fiú folyton ellöki őt magától. Mindig visszajut a régi énjéhez. Beoltja Tessát, amin kb. napokat "huuuuuuu-ztam". És nem volt rossz beszólás, de darabjai tört. Tessa és Hardin között újra hatalmas szakadék alakult ki.
"You win, Hardin. You win yet again. You always do, though, don't you?”„You know that better than anyone, wouldn't you say?”
Tessának nem jutott egyszerű élet attól kezdve, hogy találkozott Hardinnal. Sokszor okozta a nehézségeket a kapcsolatuk, ám ebben a részben olyan dologgal kell szembenéznie, amit mindenki nehezen dolgozna fel. És senki nem tehet róla, hiszen ez születés kérdése. A legnehezebb dolog, mikor olyannnal kell szembenézned, amit kenhetsz másra. Mert bármennyire is nem szép dolog ez, sokszor mindenki ezt teszi. Mert könnyebb másra terelni a dolgot, mint szembenézni saját magunkkal.
Tudni kell rólam, hogy nem szeretem a time jump-okat. Nem szeretem, ha nem tudok mindenről, hogyha olyanok történtek, amik nagyon is megváltoztatták a szereplőket. Érthető, hogy kiakadtam, mikor a vége felé Anna gondolt egyet, és ugrott két évet. De a karakterek szempontjából erre a két évre szükség volt. Felépültek, élték az életüket, ahogy azt kell. Aztán jött az epilógus. Túl hamar. Jó lett volna, ha tovább tart, de el kellett egyszer érkeznie ennek is. És csodálatos volt. Mindig kaptunk egy-egy pillanatot a jövőből, és minden olyan szép volt. Megbékélt az én lelkem is, pedig át sem éltem a valóságban a veszekedéseket, a csalódásokat, a fájdalmakat. De erre a sok jó dologra nekem is szükségem volt.
"The worst part of being okay is that okay is far from happy."
Anna egy fantasztikus sorozatot hozott az életembe. Boztos nem tökéletes, hiszen semmi sem az, de nekem mégis hibátlan. Különleges a számomra, különleges szereplőkkel és történettel. Érzelmek sokaságával kellett szembenéznem, nem egy közülük nagyon ellentétes volt. Együtt szenvedtem és örültem mindenkivel, együtt jöttem rá a titkokra, és kialakult mindennel kapcsolatban a saját véleményem. És bár tudom, nagyon kevés esélye van, hogy valaha ezt Anna-nak is elmondjam, de köszönöm mindazt, amit kaptam tőle!
Szerző: Anna Todd
Cím: After Ever Happy
Oldalak száma: 500
Megjelenés: 2015
Kiadó: Gallery Books
Borító: A kedvencem a sorozatból
Kedvenc szereplő: Landon :)
Legkevésbé kedvelt szereplő: Zed
Ami tetszett: Imádom ezt a könyvet minden hibájával együtt <3
Ami nem tetszett: ---
Kedvenc idézet: „Seriously, it's okay to be sad, but if you let the sadness control your life, you'll never have one.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése