K. A. Tucker Tíz apró lélegzet című könyvét először el sem akartam olvasni. Nem tetszett a címe, a borítója, és a fülszövege sem fogott meg. Aztán egyik barátnőm elolvasta, imádta, így végül én is elkezdtem. És milyen jól tettem! Ugyanis egyszerűen lenyűgöző, sokkoló.
A főszerplő Kacey négy évvel ezelőtt egy autóbalesetben elvesztette szüleit, barátját és a kegjobb barátnőjét is. A baleset emléke továbbra is kísérti, még mindig hallja édesanya utolsó lélegzetvételeit. Menekülni akar a múlttól, ezért húgával, Livie-vel maga mögött hagyja régi életét, hogy Miamiban újat kezdjen. Rengeteg nehézséggel szembe nézniük, majd megjelenik Trent, a titokzatos szomszéd. Kettejük között lévő vonzalom tagadhatatlan, ám Kacey senkit nem akar közel engedni magához. Ezzel szemben Trent mindent megtesz, hogy beférkőzzön a szívébe, még egy olyan dologról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkre teheti.
"…mindenkinek van valamije, ami elől menekül."
A regény erőssége az érzelmek. Midnent apró örömöt, szomorúságot, fájdalmat úgy ad át, mintha az az olvasó saját érzelmei lennének. Hihetetlen mértékben hatott rám olvasás közben, gyakran megnvettetett, megmosolyogtatott, ugyanakkor megannyiszor padlóra küldött. E mellé persze jön a rejtély, ami csak még élvezhetőbbé teszi az egészet. Nem megfejthetetlen a dolog, én is sejtettem, mi történt, és igazam is lett, de ez nem ront a mű értékéből, ettől még ugyan úgy döbbenetes és fájdalmas.
Elég sok mindenen el lehet gonolkozni olvasás során, hogy te mit tettél volna abban a helyzetben. Főleg a legvégén él ez, akkor derül ki minden. És azt hiszem, egyik félt sem ítélem el a tettei miatt. Trent rossz döntéseket hozott, a megoldása érdekes volt, de beteg volt. Nem elítélhető, és nem is csak rajta állt az egész. Kacey-t is megértem, miért választotta azt, amit. Hiszen csak jót tettek egymással, szerették egymást, csak kellett a külön eltöltött idő, amíg rájöttek erre. Ennyit muszáj lelőnöm, a lényeget nem írtam le úgysem.
Az érzelmek mellett mindig akadt egy-két olyan dologk, amin nevetni lehetett, ezzel ellensúlyozva a regény komolyságát. Még a komolyabb jeleneteknél is felröhögtem, ami kicsit furán hatott, de hát nem volt mit tenni. :D
Kacey karakterét megkedveltem, erős volt, kitartó. És nem az a tipikus főszereplő, aki mindenhol ott van. Nem értettem a múltjával kapcsolatos döntéseit eleinte, azonban rá kellett jönnöm, hogy mindenki máshogy dolgoz fel ilyen súlyos dolgokat, és ő úgy tette meg, még ha más el is ítéli e miatt.
"Folyton azt akarják, hogy beszélj. Én pedig nem akarok mást, csak csendben maradni."
Trent igazi álompasi volt, valahogy sikerült beférkőznie a sorba, pedig a végén elronthatott volna mindent. És majdem sikerült is neki, de mégis sikerült megértenem a tetteit.
A szereplők nagy részét sikerült megkedvelnem, köztük Ciklonnal, akiről amúgy ezt nem tudtam volna előszörelképzelni. A kinézete, a munkája teljesen mást sugallt első megjelenésekor, mint amilyen a személyisége valójában. Mia hozta el a cuki részt, ami szintén enyhítette a komolyságot.
Összességében tehát ez a könyv a példája annak, hogy néha esélyt kell adni olyan könyveknek is, amik elsőre nem keltették fel az érdeklődésünket. Nem biztos, hogy szerezni fogjuk azt a regényt, de az is lehet, hogy imádni fogjuk. Itt az utóbbi történt meg.
Szerző: K. A. Tucker
Cím: Tíz apró lélegzet (Ten Tiny Breaths)
Oldalak száma: 452
Megjelenés: 2014 (2013)
Kiadó: Könyvmolyképző
Borító: Először sem volt különösebb bajom vele, de nem értettem, aztán megtaláltam hozzá az idézetet a könyvben, úgyhogy már tetszik:D
Kedvenc szereplő: Ciklon
Legkevésbé kedvelt szereplő: Mia apja aki amúgy nem szerepelt túl sokat, de elérte, hogy utáljam
Ami tetszett: Minden!
Ami nem tetszett: --
Kedvenc idézet: "Olyan ő, mint egy érett görögdinnye, miután egész életemben szomjaztam. Olyan ő, mint a levegő, miután éveket töltöttem a víz alatt."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése