2016. július 27., szerda

Cover Reveal - Tabitha Suzuma: Forbidden - Kimondhatatlan

A Forbidden - Kimondhatatlan egy különleges regény, ami két testvér vállalhatatlan szerelméről szól, ami legalább annyira lebilincselő, mint amennyire ellentmondásos.
Az érzékenyen megírt, felkavaró történet a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában 2016 őszén lát napvilágot.

A könyv adatai:
Eredeti cím: Forbidden
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Molnár Edit
ISBN: 9789633996355

A borító:

2016. július 25., hétfő

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

Elég sokszor leültem már a laptopom elé, hogy megírjam ezt a bejegyzést, de sosem sikerült. Még most sem tudom, mit is fogok írni Ruta Sepetys regényéről, mert olyan szinten hatott rám, hogy még mindig nehezen tudom megfogalmazni az érzéseimet. A miérteket pedig pláne. De úgy érzem, ez is sok mindent elmond. Még évekkel ezelőtt figyeltem fel először az Árnyalatnyi reményre, majd tavaly nyáron megvettem, az olvasáshoz viszont csak idén jutottam el, mert kell hozzá egy bizonyos hangulat. Már az elején tudtam, hogy nem lesz könnyű olvasmány, de nem gondoltam volna ennyire. De végül kedvencem lett. Ez a könyv egyszerre borzasztó és lenyűgöző, megrázó és csodálatos, szívszorító és szívmelengető.

1941-ben járunk, mikor a szovjet titkosrendőrség Szibériába deportálja az akkor tizenöt éves Linát anyjával és öccsével együtt. A lány édesapja is hasonló borzalmakat él át családjától elszakítva, majd egy munkatáborban halálra ítélik. Linának fogalma sincs róla, miért történnek velük ezek a szörnyű dolgok, de tudja, küzdenie kell. Mindent kockára tesz, hogy rajzaival üzenni tudjon, elmesélje történetüket, és persze reméli, ezek a rajzok édesapjához is eljutnak. Lina és családja hosszú utat tesznek meg, megannyi megpróbáltatást élnek át nap mint nap, és csak a szeretet és a remény marad meg nekik. Vajon ennyi is elég a túléléshez?

"Meghalni nehezebb, vagy annak nehezebb, aki életben maradt?"
Úgy érzem, mostanában sokszor írtam le egy-egy könyv értékelésekor, hogy nem éppen abba a műfajba tartozik, amit általában olvasok. Nos, ez most is igaz. Sosem vonzottak igazán a történelmi könyvek, egyedül az Árnyalatnyi remény keltette fel az érdeklődésem a magas molyos százaláka miatt. Mint oly sokszor, most is hallgattam a molyok véleményére, és egy újabb kedvencet avathattam. Hogy miért? Nehéz megmondani, olyan mélységekig hatott rám a regény, amiket nehéz szavakba önteni. Valószínűleg nem élveztem volna ennyire, ha nem keveredik a fikció a valósággal, nekem szükségem van a képzelet szülte dolgokra, mikor olvasok. Itt a szereplők kitaláltak, azonban a történelmi háttér a kemény valóságot mutatja be. 



Mindenki tanult a munkatáborokról, mindenki tudja, mik történtek, ám tanulni róla nyers információkat és saját szórakozásunkra olvasni a témában két külön dolog. Utóbbi engem teljesen megrázott, míg töri órákon kevésbé. Feltételezem azért, mert bár ha nem is léteztek azok a konkrét szereplők, akiről ebben a műben olvashatunk, mások átélték ugyan ezeket a borzalmakat. Ráadásul a karakterek szerethetőek is voltak, és így csak még jobban aggódtam értük. Sajnáltam őket. És csodáltam is. Mindaz a kitartás, ami sokakban benne volt (főképp Linában) egyszerűen hihetetlen és lenyűgöző volt.

"Ne félj! Ne adj nekik semmit! Még a félelmedet sem, Lina!"
Ami a szereplők kapcsán még nagyon megragadott, hogy érezhetőek voltak bennük azok a változások, amiket a munkatábor okozott. Lehetett érzékelni, hogyan változtak, egyesekből hogy tűnt el az erő, a kitartás, míg mások csak erősebbek lettek. Függetlenül attól, melyik karakter hogyan viselkedett, mindegyikükért fájt a szívem. Mert ilyen dolgokat senkinek nem szabadott volna átélnie. Pláne nem ártatlan embereknek. Felnőtteknek. Gyerekeknek. Az egyik legszívszorítóbb jelenet volt, mikor az az újszülött, akit születése után azonnal feldobtak a vagonra édesanyjával együtt, meghalt. Ez volt talán a legsokkolóbb az egészben. Nem válogattak. És az a gyerek lehetőséget sem kapott az életre, születése pillanatában már halálra is volt ítélve.

Igazság szerint még sokáig ragozhatnám, hogy mennyire megérintett, de úgyis csak ugyan azt ismételgetném újra és újra. Azt hiszem ez pontosan az a regény, amit kötelező olvasmánnyá kéne tenni. Szívem szerint elolvastatnám mindenkivel, mert bármennyire is fáj, ezt a regényt át kell élni legalább egyszer. Először nem gondoltam volna, hogy ennyire imádni fogom a történelmi háttér miatt, de mégis így alakult. Aki eddig gondolkodott azon, hogy elolvassa e, tegye meg, mert megéri. Nagyon is.

Szerző: Ruta Sepetys
Cím: Árnyalatnyi remény (Between Shades of Gray)
Megjelenés: 2012 (2011)
Oldalak száma: 352
Kiadó: Maxim
Borító: Az egyik kedvenc borítóm
Ami tetszett: Minden!
Ami nem tetszett: --
Kedvenc szereplő: Nehét kiemelni egyet, és nem is ez volt a lényeg
Legkevésbé kedvelt szereplő: Lehetne írni elég sok személyt, csakhogy, mint ahogy az előbb is írtam, itt most nem ez a lényeg
Kedvenc idézet: "Az óceán fenekéről próbáltuk elérni az eget. Rájöttem, ha felemeljük egymást, talán kicsit közelebb érünk hozzá."

2016. július 13., szerda

Roboz Léna: Balkáni árnyak

Roboz Léna regénye, a Balkáni árnyak egy újabb olyan regény, amire nem figyeltem volna fel, ha nincs lehetőségem recenziós példányként elolvasni (a lehetőségért hálás köszönetem az Athenaeum kiadónak!). A fülszöveg nyilvánvalóan felkeltette az érdeklődésem, hiszen elolvastam, és most itt vagyok. De sajnos teljesen mást kaptam, mint amit vártam. Alapjáraton nem az a műfajú könyv, amit olvasni szoktam, de nem egy olyan zseniális, kedvenccé vált alkotással találkoztam úgy, hogy kiléptem a komfortzónámból. Magyar krimi és thriller (legalábbis a molyos címkék alapján). Hogy én ebből mit tapasztaltam? Semmit. 

"Az ezredforduló Budapestjén járunk. 
A harmincéves, kisiklott életű újságírónő a kávéját szürcsölgeti a szerkesztőségben. Főszerkesztője új üggyel bízza meg, hogy bizonyítson: egy hazai korrupciógyanús ügyletet kéne felgöngyölíteni, melynek szálai a Balkánra vezetnek. Miközben a lány egyre mélyebbre ás, egy balkáni gyilkossági ügybe is beleszalad, és saját múltjában is szörnyű titokra lel."

A politika sosem állt közel hozzám, sosem érdekelt, de a fülszöveg mégis felkeltette az érdeklődésem. Főleg a gyilkossági ügy, egy izgalmas krimire számítottam, de sajnos nem igazán sikerült kivitelezni. Kezdjük mindjárt a legelején. A legnagyobb problémám az volt, hogy már az első oldalakon záporoztak rám a karakterek, de senkit nem tudtam megjegyezni, még a végén sem sokszor sikerült követnem, ki kicsoda. Aztán a stílus. Végig úgy éreztem, mintha egy nagyon hosszú politikai, szakszavakkal teletűzdelt újságcikket olvastam volna, amibe valahogy belekerült némi személyes történet is. Értem én, hogy ezek fontos dolgok (mármint a korrupció, az újságírás), hiszen elvileg ezek a történet mozgatórugói, de mégis zavaró volt az egész.

Mint már említettem, a gyilkosság sem azt hozta, amit vártam. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy majd fellendíti kicsit a cselekményt, de igazából nem haladtunk előre. És a megoldás, a lezárás sem lett a kedvencem... SPOILER (kijelöléssel olvasható) Egyrészt fogalmunk sincs, ki volt a gyilkos, vagy pontosan miért is gyilkolt. Aztán az egész korrupciós ügy számomra homályos volt, képtelen voltam kihámozni, hogy most akkor pontosan ki állt a háttérben, miért csinálták, meg mi volt ez az egész. Ha valaki le tudná írni megköszönném! És persze az utolsó fejezet. Kissé dühítő volt, hogy azért olvastam végig, hogy megtudjam, Sára feladja az egészet. Nem érdekli a továbbiakban, csak kihátrál... SPOILER vége.


Ami zavart még a cselekménnyel kapcsolatban, hogy a szálak túlságosan elkülönültek. Egyszer ott volt Sára és Henrik, aztán a korrupció, a gyilkosság, majd egy kis romantika is, de egyik sem volt teljesen kidolgozva. A romantika egyenesen nevetséges volt, egyszer csak megjelent, hogy Sára mennyire kedveli az illetőt, aztán már együtt is voltak mindenfajta átvezetés nélkül. Henrikkel való "kapcsolata" Sárának hihetetlen volt. Az egy dolog, hogy a férfi nős, na de ahogy a főszereplő ezt kezeli... És akkor a másik két szálat itt még meg sem említettem. Az a kettő, ami elvileg összefügg, gyakorlatilag alig tűnik ez fel. Mindent túlságosan külön lehetett bontani, nem lettek eléggé összefűzve.

Ha már említettem a szereplőket, illene róluk is írnom. Elsőként ott volt Sára, a főszereplő, aki egyszerűen csak idegesítő volt. Rengeteget szenvedett, semmi sem volt jó neki, szimplán nem kedveltem. Aztán nagyjából kifújt azon szereplők listája, akikről tudok is valamit. Akikről megmaradt akár csak egyetlen apró jellemző is. Tele voltunk nevekkel, de mindenki ugyan olyan volt. Az összes férfi, kortól függetlenül, jóképű volt, kis túlzással minden nő álmai. Minden nagy politikus megcsalta a feleségét legalább egyszer, de inkább többször, persze, hogy nem tudtam megkülönböztetni őket, és semmilyen kép nem alakult ki bennem róluk...

Azt kell mondjam, úgy érzem, a könyv megírása el lett sietve. Sokkal jobban el kellett volna mélyíteni a cselekményt, jobban ki kellett volna dolgozni mindent, mert az alap jó lenne, kicsit több munkával egy egészen jó regény születhetett volna, Így viszont sajnos csak csalódás lett, és biztosan nem fogom még egyszer kézbe venni. Pedig reménykedtem, hogy ezúttal is megéri kicsit tágítani az általam olvasott műfajok sorát. 

Szerző: Roboz Léna
Cím: Balkáni árnyak
Megjelenés: 2016
Oldalak száma: 256
Kiadó: Athenaeum
Borító: Semmi extra
Kedvenc szereplő: --
Legkevésbé kedvelt szereplő: --
Ami tetszett: Talán az alapötlet
Ami nem tetszett: A kidolgozatlanság
Kedvenc idézet: --

2016. július 4., hétfő

Summer Book Tag


Me egy újabb Book Tag bejegyzéssel készültem, ami annyiban különleges, hogy most kivételesen ki is hívtak rá, méghozzá az Egy könyvfüggő vallomásia blog bloggerinája, az ő válaszait ITT olvashatjátok. Akkor lássunk is neki!

1. Mutass egy nyárias borítójú könyvet!


2. Válassz egy kitalált helyet, ami tökéletes célállomás lenne a nyári vakációdnak!
Talán valami tengerpari hely lenne, de enhéz kitalált célállomáson gondolkodni, mikor annyi valódi helyszín van, ahova el szeretnék jutni.

3. Éppen a nyaralásra mész, és a repülőn ülsz. Egy olyan regényt akarsz olvasni, ami egész úton kitart. Melyik regényt vinnéd magaddal?
Nagyon függ attól, milyen hosszú az út, de szerintem valami olyat vinnék, ami nem túl komoly, esetleg már olvastam is. Mint például Jennifer E. Smith könyve, a Milyen is a boldogság. Egyébként pedig utazáskor mindig az Kindle-met viszem, kis helyen elfér, és rengeteg könyvet viszel magaddal egszerre. :D

4. Nyári szomorúság gyötör. Melyik vidám könyvvel csalnál mosolyt az arcodra?
Kifejezetten vidám könyv most nem jut az eszembe, ami engem mindig felvidít az a Harry Potter, szóval biztosan valamelyik részt venném kézbe.

5. Éppen a tengerparton ülsz. Melyik kitalált karakter lenne a társad?
Nehéz kérdés, nagyon nehéz. Legyen mondjuk Ben. (Colleen Hoover: November 9)

6. Egy fagyizás mellé kell egy fagyos, menő haver is. Melyik kitalált karakter lenne az ideális jelölt?
A 12. b a Szent Johanna gimiből. Mind a tizenketten. 

7. Oszd meg a nyári őrületet, és jelölj meg pár embert!
Nos én tovább adom ezt a Book Tag-et neked. Igen neked, aki ezt olvassa. Szívesen olvasom bárki válaszait, konkrét embert most nem jelölnék. :)

2016. július 1., péntek

Ez történt - 2016. június


Eltelt 2016 fele. El tudjátok hinni? Tudom, eddig mindegyik havi zárásomban megemlítettem, hogy milyen gyorsan telik az éve, de tényéeg így van. Talán ez volt az utóbbi időben a legzsúfoltabb hónapom, kezdve azzal, hogy nálam is megérkezett a vizsgaidőszak. Bár nem volt sok órám, így sok viszgám sem, a 29-ei viszgám bőven felért többel is. Egy csomót tanultam rá, de a vizsga után, úgy éreztem, feleslegesen. Ha egyszer csomó mindenről nem esett szó az órákon, azok közül, amiket kérdezett, sokat nem értem a tanulásommal. Mindegy is, végeztem a félévvel, októbertől jöhet a második! :)

A tanulás ellenére most érzem azt, hogy kezdek visszatalálni ahhoz, ami év elején/tavaly év vége felé volt jellemző mind olvasás, mind a blog terén. Ha már szóba került a blog, elöljáróban annyit, hogy bár a hónap elején is nehezen álltam neki egy-egy bejegyzésnek, mégis érzem, hogy visszajött a kedvem az íráshoz. Persze ezek mellett még mindig nagyon sok sorozatot nézek, mert ezt is ugyan úgy imádom, mint az olvasást. Befejeztem a Gossip Girl újranézést, és még mindig imádom, valamint elkezdtem a Once Upon A Time-ot, ami szintén nagyon tetszik, egyelőre egy évadon vagyok túl; egyrészről pedig sajnálom, hogy ilyen sokat vártam az elkezdésével, másrészről viszont örülök neki, mert így nem kell várnom egy csomót az évadok között. Plusz elindult a Pretty Little Liars hetedik évada is, és hatalmasat csalódtam, bár azt sem tudom, miért is vártam jobbat. Egy ideje mélyrepülés a sorozat, csak megszokásból nézem, na meg azért, mert félbehagyni itt már nem akarom.

2016. június 29., szerda

Jamie McGuire: Veszedelmes sorscsapás

A kapcsolatom a Gyönyörű sorscsapás sorozattal 2014-ben kezdődött, akkor olvastam az első részt, és egyszerűen imádtam, kedvenc lett, akartam a folytatást, de mindig tolódott. Több, mint egy évvel később folytattam a Gyönyörű esküvővel, mert kifejezetten a lezárásra vágytam. Ebben a rövid kiegészítő kötetben már csalódtam kicsit, nem volt olyan jó, mint elődje, így sokáig úgy éreztem, nem fogom befejezni a sorozatot. Végül eltelt egy újabb év, és rászántam magam a Veszedelmes sorscsapásra. És bár ne tettem volna. Számomra elveszett minden varázsa a történetnek, nem tudok úgy tekinteni a kezdetre, mint egykor. Egyszerűen mélyrepülés volt, pedig rengetegen mondják azt, ez lett a jobb.

Travis életét lányok, illegális fogadások és erőszak teszi ki. Mindez persze Abby Abernathy előtt. Mindennek két oldala van: a Gyönyörű sorscsapásban Abby szemszögéből ismertük meg ezt a talán kicsit furcsa, viharos kapcsolatot. Most Travisen a sor. Itt a lehetőség, hogy megismerjük a másik fél gondolatait, megkapjuk a teljes, kerek történetet, amire eddig nem volt lehetőségünk. Mit érzett Travis? Mi vezérelte döntései meghozásában? Hogyan jutott el egyáltalán odáig, hogy ilyen gyökeresen megváltoztassa életstílusát? Olvasd el, és megtudod. Vagy ne, szerintem sok értelme nem volt. :D

2016. június 26., vasárnap

Keri Smith: Wreck This Journal (Nyírd ki ezt a naplót)

Ma egy nem szokványos könyvről hoztam nektek bejegyzést, egy olyan bejegyzést, ami valószínűleg a Maxim kiadó nélkül sosem készült volna el. Még 2014 karácsonyára kaptam meg a barátnőimtől a Wreck This Journal-t, mert még egyszer elgondolkodtam rajta, milyen király és érdekes lehet. Szegény könyv aztán leginkább azóta is a polcon áll, nehéz belekezdeni, de most a napokban kicsit jobban elmélyedtem benne, és élveztem. El kell tekinteni attól a ténytől, hogy egy könyvet fogunk a kezünkben, és csak élvezni kell. Szeretnék a nyáron több időt szánni rá, és megcsinálni legalább a nagy részét, mert ez egy olyan dolog, ami minél koszosabb, kidekoráltabb, annál jobb, és szebben is mutat a polcon.

Mit kell tudni a könyvről? Először is azt, hogy szinte teljesen üres, egyedül az oldalakon lévő elvégzendő feladatok vannak beleírva. A többi rajtad áll. Eldöntheted, szó szerint követsz mindent, vagy kicsit elrugaszkodsz, rajzolsz, dekorálsz, kiéled művészi énedet. Ez a jó ebben az egészben. Hogy nem lesz két egyforma könyv, hiszen nincs két egyforma ember sem. Én is azok közé tartozom, akik nagyon vigyáznak a könyveikre, így e miatt is aggódtam/aggódom kicsit. Mi van, ha nem lesz szép? Ha egyik-másik dolog átüt a másik oldalra? Nos, pontosan ez a lényeg. A rombolás. Hogy kiéljük rombolni vágyó énünket. De, mint már írtam, a végén egy olyan dolgot kapunk, amire öröm lesz ránézni, egyfajta emlékként is szolgál majd.

2016. június 18., szombat

2016-os filmes kihívás


Mint azt a címből leszűrhettétek, ma egy kicsit másmilyen bejegyzéssel készültem nektek. Bár a blog fő témája nyilvánvalóan továbbra is a könyvek, úgy érezem, miért ne hozhatnék időnként filmes/sorozatos bejegyzéseket is? Most ehhez volt kedvem, hogy a jövőben lesz e tényleg több filmes bejegyzés, még nem tudom, a nyáron valószínűleg több minden kialakul a bloggal kapcsolatban. Visszakanyarodva az eredeti témához, ma megmutatom nektek azt a listát, amit a 2016-os filmes kihívásra állítottam össze. 

Amit tudni kell a kihívásról, hogy lényegében hasonló a Reading Challenge-hez, 50 különböző szempont szerint kell filmeket megnézni, viszont lényegesen könnyebb teljesíteni, mert mégiscsak másfél-két óra alatt letudható egy-egy pont. :D Itt is vannak olyan szempontok, amiket nem érzem úgy, hogy nekem valóak, ugyanakkor azok is nagyon izgatnak, szeretek mostanában más típusú filmekbe is belekóstolni. Akkor jöjjön is a lista, illetve amit már láttam, ott egy-két mondatban még a véleményemet is olvashatjátok.