Ez történt - 2017. január

Emlékeztek, hogy a decemberi összefoglalóban azt írtam, hogy januárban sem lesz majd sok időm, így legkésőbb februárban találkozunk? Hát azért ennyire nem gondoltam komolyan. :D Nagyon sajnálom, hogy egy bejegyzésre sem futotta, de tudjátok mit mondok erről. Februárban mindenképp igyekszem beírni magamat, minél több bejegyzést megírni előre is. Vannak más terveim is, Valentin-hét, rovatok, stb., remélem előbb, mint utóbb sikerül is megvalósítani. Olvasás terén még a vizsgaidőszak mellett is meglepően eredményes hónapot zártam. Filmes/sorozatos téren most kicsit kevesebb volt, de inkább nyilván tanultam. Tegnap megvolt az utolsó vizsgám is, így vagy úgy, végeztem a félévre. Mindössze egy tárgyamnak tudom csak a jegyét. :D

Mint már írtam, olvasás terén jól alakult a január, összesen nyolc különböző regény fordult meg a kezeim között. Az év első napjaiban befejeztem a Bukott angyalok városát, és így végre elolvastam az első Párbajos könyvemet is. Aztán volt itt újraolvasás, recenzió, hosszabb-rövidebb és jobb-rosszabb is, de ami biztos: a Maxim kiadó uralta a hónapomat, az elolvasott könyvek fele Dream válogatás. A magánkönyvtáram olvasottságát is siekrült már 3%-kal feljebb tornázni, haladok a 80%-os cél felé!!

Sorban az olvasások:

Cassandra Clare: Bukott angyalok városa

J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája (illusztrált)

Jennifer E. Smith: Ilyen a boldogság

Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár...

David Levithan: Nap nap után

Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó

S. D. Hendrickson: My Lucky Days (ezt csak épp elkedztem tegnap este)

Beszerzések:

Elég eseménytelen volt a január ezen a téren is, mindössze egyetlen könyvvel gazdagodott a magánkönyvtáram. A Maxim kiadótól kaptam meg recenziós példányként a Tengerbe veszett könnyeket, már el is olvastam, a héten még szeretném hozni az értékelését is. Elöljáróban annyit, hogy most sem csalódtam az írónőben, fantasztikus élmény volt a regény, megrázó, de fantasztikus, újabb kedvencet avattam.

A blog:

Hát igen, az év végi összegzős bejegyzésen kívül semmi nem került ki a blogra. Sajnálom, hogy ennyire nem volt időm és energiám, de ezen változtatni már nem lehet. Mint már írtam, februárban igyekszem bepótolni mindent, újult erővel vágok bele a blogolásba. Lehet kinézetet is cserélek, rovatokon gondolkodok, rengeteg könyvértékeléssel vagyok elmaradva, és nyilván a Párbaj miatt is ezekkel mindenképp szeretnék haladni. Na meg mivel ez a blog témája... Értitek azért ugye? :D

Ezeket néztem:

Doctor Who (Ki vagy, Doki?)

Egy év alatt mindössze egyetlen részt kaptunk. Egyet. Elég rossz ennyit várni, bár én kicsit később értem be a sorozatot, mint ahogy a kilencedik évad utolsó részét leadták, de azért na. Ez a karácsonyi epizód nagyon jól esett a lelkemnek. Egyrészt, mert végre visszacsöppenhettem a Doktor és a Tardis világába, másrészt egyébként is jól sikerült. Nem a valaha volt legjobb rész, de nagyon jó megszólalások voltak benne és bírtam Grantet és Lucy-t is. Egyedül az a sipítozós játék ment az idegeimre. :D Capadli-val is végre tudtak mit kezdeni, itt mondtam rá, hogy igen, ő a Doktor, erre a tizedik évad lesz az utolsója. :(

Teen Wolf (Farkasbőrben)

Tartom, hogy a hatodik évad talán az eddigi legjobb. Fantasztikus, izgalmas, a látvány, meg úgy minden. Egyedül Stiles hiányát nem szeretem, mégiscsak kedvenc szereplő, de hát ugyebár pont ez az évad lényege. Egyébként a januári részekkel újabb kedvenc részt avattam, a rész a Ghost Town-nal nagyon creepy, de király volt. Aztán meg átmentek a készítők még kegyetlenebbe, és sorra viszik el az embereket... A kilencedik rész gyilkos volt az emlékekkel, és a tizedik a winter finale. :(

This Is Us (Rólunk szól)

Januárban végre behoztam a lemaradásomat, és beértem a sorozatot. Ez is fantasztikus, részről részre csak egyre jobb, és szerencsére már a második és a harmadik (!!) évadot is berendelték. Imádom követni minden szereplő életét, nehézségiet. Imádom a különböző idősíkok váltakozását. Kimondottan feel good sorozat minden szomorúsága és keserűsége ellenére is. Mindneképp ajánlom. 

Misfits (Kívülállók)

Két hónap után, de végre ezt is folytattam. Az első két évadot egyenesen imádtam minden gusztustalansága, furcsasága és idiótasága ellenére is. Rengeteg jó poén van benne, jók voltak a karakterek. A hamradik évaddal már bajban vagyok. Távozott az a szereplő, aki leginkább életet lehelt a sorozatba, hozták az ő 2.0-ás verzióját, de nem sok sikerrel, és sok minden változott amúgy is. Persze vannak jó pillanatai, vannak, akiket imádok, de nem kizárt, hogy a harmadik évad után kaszálom a sorozatot. 

How to Get Away with Murder (Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?)

Most jött vissza a sorozat a harmadik évad második felével, egy rész ment le, én pedig még mindig ugyan úgy imádom. Viola Davis még mindig fantasztikus, mindent elképesztően jól hoz, bármit kell eljátszani, ő megcsinálja. A múlt-jelen összevágása megint szuper, a nyomozás is megindult, kíváncsi vagyok, mi lesz a megoldás, mert tuti nem az, amit most próbálnak elhitetni. Ez nem az a sorozat. :D

Káosz karácsonyra

Hát ez nem az én filmem. Egy könnyed vígjátékra számítottam az előzetes alapján, de nagyon nem volt az. Nem fogott meg, sokszor nem is tudtam követni, ki kicsoda, ki kivel van, kinek mi a baja. Jó poénok sem voltak, teljesen más stílusú az egész, mint amit várna az ember. 

A hónap dala:

Read More

New year, new ... - avagy 2016-os évösszegzés

Itt vagyunk megint, elérkezett az idő, hogy egy újabb évet búcsúztassunk el. 2016-ban nem érzem úgy, hogy túl sok minden történt volna velem. A legfontosabb, hogy márciusban végre elkezdtem az Anglisztika szakot, amit nagyon szeretek. Ezen kívül azért akadt egy-két "első" is, jóval kevesebb, mint az előző években, de erről majd később. Ha a blogot nézzük, akkor, mint észrevehettétek, valamivel (vagy inkább jóval) kevesebb bejegyzés született, időnként eltűntem, de annyira azért nem volt vészes sem. Összesen 64 bejegyzést írtam meg, amiből 25 könyv- és 2 sorozatértékelés. 2017-ben is szeretném legalább ezt a szintet tartani, de inkább minél többet foglalkozni még mindig a bloggal, mert szeretem csinálni. Természetesen most sem maradhat el a statisztika, vágjunk is bele!

Idén elolvasott könyvek száma: 50 darab (ez nyolccal kevesebb, mint tavaly, de szép kerek szám:D)

Ezek közül ennyiről írtam a blogon: 18 db

És ennyiről tervezek még: 11 db

Idén elolvasott oldalak száma: 19336 oldal (sajnos a 20000 idén sem lett meg, ami viszont érdekes, hogy kb. csak 300 oldallal lett kevesebb, mint tavaly, szóval elmondható, idén hosszabb könyvek kerültek a kezembe)

Átlag napi elolvasott oldalak száma: ~53 oldal

Félbehagyott könyv: "Hivatalosan" idén is csak egy (Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis), valamint az 1984-et kicsit félretettem, és majd a viszgaidőszak után visszatérek hozzá

Újraolvasás: 13 db

Angolul olvastam: 7 db (ez elég kevés, pláne egy Anglisztika szakosnak, szóval ezt mindenképp növelni szeretném)

Áthoztam 2017-re: 1 db, méghozzá a Bukott angyalok városát Cassandra Clare-től

Ennyi könyvet szereztem be idén: 35 db (jóval kevesebb, mint tavaly \o/)

Női írótól olvastam: 43+1 db, ebből magyar 11 db (éljen a Szent Johanna gimi újraolvasás!)

Férfi írótól olvastam: 6+1, ebből magyar idén nem volt (remélem jövőre ennél jobb lesz a helyzet)

Top 5+1 könyv 2016-ban, az újraolvasásokat nem nézve, nem feltétlenül sorrendben:

1. Rick Riordan: A villámtolvaj

2. Papp Dóra: Tükörlelkek

3. Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

4. Kelly Oram: Cinder és Ella

5. Colleen Hoover: November 9

+1. Charlotte Bronte: Jane Eyre

Az év legnagyobb csalódása: Gayle Forman: Hová tűntél?

Az év legnagyobb meglepetése: Rick Riordan: A villámtolvaj

Legrövidebb könyv, amit 2016-ban olvastam: Kemény Zsófi: Nyílt láng használata (88 oldal)

Leghosszabb könyv, amit 2016-ban olvastam: Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. - Örökké (744 oldal)

A legszebb borító:

Az év filmadaptációja: Itt sajnos nem tudok 2016-os megjelenést mondani, nem voltam idén moziba, amit láttam, nem nevezném az év adaptációjának, úgyhogy régebbit választok: A nyomorultak (2012)

Tavaly sem maradhatott el az ötös könyves fogadalom, lássuk hogy sikerült teljesteni:

1. Teljesítem a Könyvmoly Párbajt

Egyértelműen sikeresen teljesítettem a fogadalmat, nemcsak hogy végére értem a Párbajnak, de közönségdíjas is lettem. Természetesen a következő fordulón is indultam, erről bejegyzést is írtam, és bár olvasás szempontjából sehol sem vagyok még messze van még a vége. :D

2. Továbbra is sokat foglalkozok a bloggal

Lényegében sokat foglalkoztam a bloggal, valamivel kevesebb időm volt rá, mint tavaly, főleg ősztől, de, mint már írtam, 64 bejegyzést mégis megírtam, szóval én ezt sikernek könyvelem el.

3. Igyekszem teljesíteni a Várólista csökkentést

Én igyekeztem. Tényleg. :D 12 könyvből nyolcat sikerült elolvasnom, egyet pedig elkezdtem. Nálam ez nagy szó, sosem sikerül elolvasnom azokat a könyveket, amiket előre kiválasztok. De idén is indultam, ezúttal készült alternatív lista is, és az összes hasonló kihívásra választott könyveim között kb. 90%-os átfedés van, így minent vagy semmit alapon jelentkeztem a kihívásokra. :D

4. Folytatom a megkezdett sorozataimat (legalább 10 olvasás)

Pont meglett a 10 könyv, de ha beleszámolom olyan sorozat folytatását, amit idén kezdtem el, akkor egyel több lett, ennek nagyon örülök. Plusz ott van a Harry Potter and the Cursed Child, de nálam ez nem számít folytatásnak.

5. Legalább 25 olvasatlan magánkönyvtári könyvet elolvasok

Beleszámítva az idén vett és idén el is olvasott könyveket (mert hát azok is olvasatlan magánkönyvtáriak voltak), akkor sikeresen teljesítettem ezt is. Így 28 magánykönyvtári könyvet olvastam el, ezt 2017-ben csak tovább szeretném növelni.

Lényegében mindegyik fogadalmamat teljesítettem, így jövőre is teszek öt könyves fogadalmat:

1. Magánkönyvtár olvasottsága 80% (most 71%-on áll, remélem sikerül)

2. Legalább 10 könyvet elolvasok angolul (többet még nem merek bevállalni, nagyon ütné a magánkönyvtáras fogadalmamat:D)

3. Teljesítem a 2016/2017-es TVK kihívást

4. Elolvasok legalább öt nem romantikus-ifjúsági-fantasy könyvet (tehát kilépek a konfortzónámból)

5. Beérem magam az értékelésekkel a blogon, és nem hagyom, hogy nagyon elmaradjak

Már írtam, hogy kevesebb első volt idén, de azért összegyüjtöttem ezeket is:

Idén először:

-Lett német B2-papírom nem hivatalos nyelvvizsga

-Rendletem külföldre könyvet

-Jártam Könyvhéten

-Dedikáltattam Tavi Katával

-Jártam Velencében

-Jártam a Minimundusban télen

-Lettem Anglisztika szakos

-Töltöttem a karácsonyt szállodában

-Lett designer táskám

-Jártam a Bled-i tónál

-Kóstoltam szushit

-Maradtam otthon teljesen egyedül egy hétig

Ezzel végére is értünk a 2016-os év összegzésének, legalább ilyet, de inkább jobbat 2017-re! Sokat gondolkodtam, hogy beleírjam e a filmes összesítést is, de így is elég hosszú lett a bejegyzés, de ha szeretnétek, sikítsatok, és megírom. :)

Mindenkinek kívánok nagyon boldog, sikerekben gazdag új évet, és remélem 2017-ben is velem tartotok! 

Read More

Ez történt - 2016. december

Tudom, tudom, egyenesen botrányos, amit ebben a hónapban blogolás szintján űztem. De sajnos tanulás mellett blogolni már nem volt hangulatom, karácsonykor, mikor lett volna időm, nem volt nálam laptop. Így alakult, nincs mit tenni, és januárra sem ígérem, hogy jobb lesz a helyzet. Tudjátok, a viszgaidőszak senkit nem kímél, ha máskor nem, majd februárban találkozunk. :D Na jó, azért egy-két bejegyzésre csak futja majd a tanulás mellett is. Egyébként pedig sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán megírjam e ezt a bejegyzést, mert itt az ideje a szoksáos év végi összegzésnek, de mint olvashatjátok, mindkettő meglesz. Mert hát mégiscsak különböznek. 

Olvasás szempontjából szerencsére jobb a helyzet, mondhatni átlagos hónapot zártam. Összesen hat könyv fordult meg a kezem között devemberben. Először is befejeztem a még novemberben elkezdett Vörös betűkkel, sőt, már írtam is róla. Majd egy kis megszakítással jött három angol könyv, két jobb, egy rosszabb, és két molyos kihívás teljesítése miatt egy Kemény Zsófi verseskötetet is elolvastam. Majd elkezdtem a Bukott angyalok városát, szerettem volna még ezt, meg még egy könyvet, elolvasni, de sajnos nem jött össze. Na jó, össze nem omlottam azért.

Sorban az olvasások:

Anne Bishop: Vörös betűkkel

Krista Ritchie - Becca Ritchie: Addicted to You

Kemény Zsófi: Nyílt láng használata

Joey Graceffa: Children of Eden

Lex Martin: Shameless

Cassandra Clare: Bukott angyalok városa

Beszerzések:

Khm... tudjátok, az úgy volt... Minden a karácsonnyal kezdősött. Gondolom senki nem lepődött meg, hogy a karácsony miatt megnőtt a polclakóim száma. Na meg az is segített, hogy Magyarországon is jártam. Először a molyos karácsonyi ajándékozás keretein belül érkezett hozzám két (!!) könyv, majd anyáéktól kaptam meg az egyik legszebb könyvet, amit valaha láttam, nevezetesen: a Fantastic Beasts and Where to Find Them forgatókönyvét. Majd volt egy kis Libris megállónk, tesómtól megkaptam a Harry Potter színezőt, majd barátnőm nyújtott kihagyhatatlan ajánlatot, és végül az Alexandrában zártam az éves könyves vásárlásaimat. De akkor nézzük cím szerint:

J. K. Rowling: Fantastic Beasts and Where to Find Them: The Original Screenplay

J. L. Armentrout: Oblivion - Feledés 2.

J. L. Armentrout: Obsession - Függőség

Harry Potter színezőkönyv

J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája (illusztrált kiadás)

Stephanie Perkins: Isla és a hepiend ennek a magyar címétől még mindig ráz a hideg...

Katie McGarry: Take Me On - Kísérj el!

Anna Todd: Nothing More

A blog:

Hát igen, itt már nem tudok sokat felmutatni, és már írtam is, miért nem. Mindössze egy értékelés és egy Book Tag került fel. A Book Tag is azért, hogy ne csak egy bejegyzés legyen a hónapban. Igazábül azt is napokig tartott megírni, annyira nem volt időm és energiám. Sajnálom, hogy így alakult, de tudjátok, hogy nálam még mindig nem a blog az első a fontossági sorrendben, még mindig csak hobbi. :)

Anne Bishop: Vörös betűkkel

The Christmas Song Book Tag

Ezeket néztem:

Once Upon a Time (Egyszer volt, hol nem volt)

Na jó, csak egy rész volt decemberben, aztán szünetre volnult a sorozat. Egy, mindig utálom ezeket, mert heti egy rész amúgy sem sok, aztán meg még bedobnak egy több hónapnyi szünetet... Kettő, én vagyok az egyetlen, akit zavar, hogy a tizedik résszel felezték a 22 részes évadot? :D Egyébként a félévadzáró nagyon tetszett, imádtam a Pilottal való párhuzamokat, Reginát mindig bírom, és bár a kívánság világ először kicsit fura volt, de bírtam. A vége meg... Ütött rendesen, kíváncsi vagyok. De persze majd márciusban folytatódik...

Teen Wolf (Farkasbőrben)

Hát nem ez is két hét szünetre ment öt rész után? Épphogy elkezdődött november közepén, de legalább jövő héten már folytatódik. Szerencsére az évadot is imádom, minden résszel egyre jobban és jobban, az ötödik részben újra itt volt Stiles, nagyon érdekes az egész, és már kezdenek haladni a megoldás felé, de még úgyis lesz sok bonyodalom. Erre is nagyon kíváncsi vagyok, alig várom a többi részt. De kicsit mégsem, mert ez az utolsó évad. :(

This Is Us

Sajnos most sem sikerült még beérnem, csak egy részre volt időm, de az is jól esett minden komolysága és szomorúsága ellenére. Nagyon erős sorozat, ha más nem februárban mindenképp bedarálom a hátralévő, és a még ki nem jött részeket is.

Gyilkosság az Orient expresszen

Valamiért nem vártam túl sokat a filmtől, sokáig tologattam is, mert a könyvet még nem olvastam. Ezek után biztos el fogom, még úgy is, hogy tudom a végkifejletet. Amiből még mindig nem tértem észhez teljesen. Imádtam a megoldást, a szereplőket és a színészek is jók voltak, mindenképp pozitív csalódás lett.

Reszkessetek, betörők 4

Miért? Mondja meg nekem valaki, miért volt erre szükség. Már a harmadik sem volt az igazi Kevin nélkül, itt meg Kevin megvolt, csak nem Macaulay Culkinnal. Na meg Marv... Meg a többiek... Az egész tönkreteszi az első két részt, amin sokadszorra is ugyan úgy tudok szórakozni. Az már csak hab a tortán, hogy próbálják elhitetni, hogy Kevin még mindig csak nyolc éves, mint az első részben. Kellemetlen, hogy már a másodikban is tíz volt, és azóta is eltelt közben tíz év... És tudtátok, hogy 2012-ben készült ötödik rész is? Na annyira, még nem voltam mazochista, hogy azt is megnézzem.

Büszkeség és balítélet

Nagy elvárásokkal indultam neki a filmnek, és az elején még kicsit aggódtam, de szerencsére aztán nem kellett csalódnom. Nehezen szoktam meg a színészeket, nyilván máshogy éltek a képzeletemben, de végül mégis nagyon tetszett a film. Mindenképp többször nézős lesz, de előbb még a minisorozatot kéne megnézni.

Hosszú álom

Csak az idei filmes kihívás miatt néztem meg, és ahhoz képest, hogy magamtól sosem választottam volna, és nem a műfajom, meg egyebek, nem volt olyan rossz. Valószínű jobban tudtam volna élvezni, követni, ha enm körömfestéshez teszem be háttérzajként, de ez van. Mindenesetre volt benne egy-két zseniális megszólalás, és érdekes is volt.

Whiplash

Szintén filmes kihívás. És nem is tudom mit gondoljak róla. Egy részről zseniális, a két főszereplőt játszó színész fantasztikusan alakított, a zseni része is teljesen átjött, de... untam, és valami hiányzott belőle. És én erre az emberre nem tudok tanárként tekinteni, olyan emberként, aki támogatni és segíteni akar. Akkor sem, ha ő azt mondja, mindent ennek az érdekében csinált.

A könyvtolvaj

Ez is olyan is-is film. Alapjaiban véve tetszene, tetszett a történet, a látvány, a díszlet, a végét meg is sírattam kicsit. De szerintem túl van nyújtva. Nem kellett volna ezt több, mint két órában megcsinálni, így néhol untam, és nem érdekelt, pedig lehetett volna kedvenc is. De azért rossz sem volt, szóval egy próbát mindenképp megér.

A hónap dala:

Read More

The Christmas Song Book Tag

Forrás

Elég régen jelentkeztem utoljára Book Taggel, így éppen ideje volt egy újnak. És persze milyen más témában is lehetne, mint a karácsony? A Christmas Song Book Tag-et a fandomsontherun.wordpress.com oldalon találtam, a fordítás pedig saját. Nem is húzom tovább a szót, kezdjünk is neki!

1. "You're a Mean One Mr. Grinch" - Nevezz meg egy gonosz karaktert, aki szerettél!

Hát általában nem szoktam megszeretni a gonoszokat, maximum elismerem, hogy jól van megírva a karaktere, de kifejezetten kedvelni szerintem még senkit nem kedveltem. Akire viszont rámondanám, hogy a gonoszsságát figyelembe véve nagyon jó szereplő, az Bellatrix a Harry Potterből.

2. "All I Want for Christmas Is You" - Melyik könyvet szeretnéd leginkább a karácsonyfád alatt találni?

Nehéz kérdés, elég sok mindent szeretnék, a Könyvmolyképző például úgy gondolta, hogy jó poén az összes, általam nagyon várt könyvet kb. egymás után megjelentetni. Hát nem az. :D Viszont, aminek elképesztően örülnék, az a Harry Potter és a Titkok Kamrája illusztrált kiadása. Az első rész is gyönyörű, nagyon szeretném így is összegyűjteni a sorozatot.

3. "Rudolph the Red Nosed Reindeer" - Nevezz meg egy szereplőt, aki legyőzi az összes akadályt, és elkezd hinni magában!

Mondjuk majdnem minden főszereplő? Az általam olvasott könyvek szerintem legalább 90 százalékában megtörténik ez, de akit most mondanák az Ella a Cinder és Ellából. Nem volt neki egyszerű eljutnia odáig, ahol a végén tart, de megtette, és sokat fejlődött abban, és imádtam olvasni az útját. 

4. "Santa Claus Is Coming to Town" - a) Melyik szereplő lenne a rossz lista élén? 

b) Melyik szereplő lenne a jó lista élén?

A rossz lista élén nagyon el tudom képzelni Umbridge-t. Ki nem állhatom azt a nőt. :D A jó lista élére pedig, csak hogy változatos legyek, Hermione-t gondolnám. Egyszerűen úgy minden tulajdonsága miatt simán ott a helye. 

5. "Frosty the Snowman" - Melyik könyv olvasztja meg a szíved?

Nehéz kérdés, elég sok olyat olvastam, ami egyszerűen csak jól esik. Például a már sokszor emlegetett Harry Potter. De Colleen Hoover is el szokta ezt érni annak ellenére, hogy mindnig össze is tör. De Csillagainkban a hiba is ilyen. Látjátok, elég hosszúra nyúlhatna ez a lista.

6. "Feliz Navidad" - Válassz egy könyvet, ami nem a saját országodban játszódik!

Nem egy nehéz kérdés, nekünk, magyaroknak. És most nem fogom ismételni magam, ha már a lehetőségek sora határtalan. Legyen a Milyen is a boldogság? Jennifer E. Smithtől, imádtam a történetet, szívmelengető, csak jól esik olvasni. Lehet újra is kéne olvasni.

7. "It's the Most Wonderful Time of the Year" - Melyik ünnepi témájú könyvvel terjesztednéd a karácsonyi hangulatot?

Ami azt illeti, egyikkel sem. Nincs olyan könyv, amit kifejezetten ilyenkor olvasnék, sőt, karácsonyi témájú könyvek közül is csak a Karácsonyi éneket olvastam. És először azt is nyár közepén...

8. "Sleigh Ride" - Melyik kitalált karakterrel töltenéd az ünnepeket?

Fogalmam sincs. De tényleg. Annyi karakterrel találkoznék szívesen, hogy nehéz lenne csak egyet választani. Azt viszont tudom, hol tölteném nagyon szívesen a karácsonyt. A Roxfortban a Nagyteremben lévő 12 karácsonyfával. *-*

9. "Baby It's Cold Outside" - Melyik "nemszeretem" könyvet áldoznád fel a hidegben felmelegítő tűzhöz?
Hát a kötelező olvasmányok nagy részét mindenképp, kezdve a Légy jó mindhaláliggal. Mai napig az egyik legrosszabb olvasásélményem. Úúú vagy esetleg a Szigeti veszedelmet. De ezt inkább hozzávágtam a sulikönyvtárhoz ballagás után. :D

10. "Do You Hear What I Hear" - Szerinted melyik könyvet kellene mindenkinek elolvasnia?
Hatalmas rajongóként nem is mondhatok mást, mint a Harry Pottert. Mindenkinek a kezébe nyomnám, nagyon-nagyon régóta jelen van az életemben, számtalanszor olvastam már, és tudom, még rengetegszer fogom kézbe venni. Egyszerűen imádom minden betűjét, kár lenne valakinek is kihagyni ezt az élményt.

Read More

Anne Bishop: Vörös betűkkel (A Mások 1.)

Vannak olyan könyvek, nem is kevés, amik külső behatás nélkül valüszínűleg sosem jutottak volna el hozzám. Így volt ez Anne Bishop regényével is, ha a Twister Media kiadó nem keres meg, lehet soha nem veszem kézbe a Vörös betűkkel című regényt, és kár lett volna érte. Egyszerűen fantasztikus volt a regény midnen értelemben, az írónő elképesztő világot tár az olvasó elé, olyat, amilyennel még nem találkoztam. Olvasás alatt egyszer sem éreztem azt, hogy ezt már olvastam valahol. Azt azért nem mondom, hogy tökéletes volt, mert nem. De nem is baj, jól esett, élveztem, izgultam, nevettem. Felülmúlta az elvárásaimat, még úgy is, hogy csupa jót olvastam róla. 

Meggie Corbyn vérpróféta, másnéven cassandra sangue, ha a bőrén vágást ejtenek, látja a jövőt. A lányt ezt inkább átoknak tartja, mint áldásnak ezt egyébként a történet ismeretében nem csodálom. Nem szabad ember, a Vezért rendelkezik a testével, egészen addig, míg Meggie-nek sikerül megszüknie. Az egyetlen biztonságos hely számára az Udvar, amit a Mások működtetnek. Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Összekötői állásra jelentkező idegent, úgy érzi, valamit rejteget, ráadásul nincs prédaszaga sem. Valami mégis azt súgja neki, alkalmazza a lányt, és az Udvar élete felfordul.

"A terra indigene lények nem szeretni akarták az embert, hanem megenni. Miért olyan nehéz ezt megérteni az embereknek?"

Már a fülszöveg is elég érdekesen hangzott (nyilván, különben mindek olvasnám el?), de, azt hiszem szerencsére, elég kevés részét takarja be a történetnek. Ennél sokkal összetettebb az a világ, amiben a regény játszódik. Kicsit vonakodtam az alakváltó szó láttán, ám félretettem a vérfarkasokkal és vámpírokkal való előítéleteimet. Jól is tettem, mert egyáltalán nem hasonlítanak azokhoz, akikről eddig olvastam. Nem csillognak, nem feltétlenül barátságosak, az ember számukra csak hús. Nem lesznek beléjük egyik pillanatról a másikra szerelmesek, éppen csak néhányat tűrnek meg maguk körül, egyébként pedig igyekeznek tartózkodni tőlük, ha nem étkezésről van szó. És itt jön Meggie, aki felforgat mindent, átírja a szabályokat, és szép lassan megbarátkozik a Másokkal. A Farkassal, a Vámpírral, a Hollókkal, az Elementálisokkal, mindenkivel.

Nem azt mondom, hogy ez a legizgalmasabb könyv, amit életemben olvastam, mert minden fantasy szála ellenére sem annyira izgalmas, mint lehetne. Közben pedig kicsit mégis. Végig szurkoltam, hogy Maggie túléljen minden apró veszekedést is, de a vége volt igazán "körömrágósan" izgalmas. Ott aztán tényleg beindult minden, nem tudtam letenni, csak olvastam és olvastam, sajnálatomra pont a legizgalmasabb részek előtt kellett suliba mennem, de hát mikor máskor?! Az előtte lévő részt is nagyon szerettem, remélem senki nem vette úgy, hogy nem, mert tényleg jól sikerült megírni azt is. Tetszett, ahogy Maggie ismerkedett mindennel, az élet olyan dolgaival, amik mindenki másnak teljesen egyértelműek. Tetszett, ahogy mindenki próbálkozott nyitni a másik felé, és az is, hogy csak szép lassan jutottunk el odáig, hogy barátokként tekintettek egymásra. Hitelesen sikerült előadni, nem lett minden szuper egyik pillanatról a másikra.

"Kedves naplóm! Ma nem ettek meg."

Elős hallásra apróságnak, lényegtelennek tűnhet, de ami számomra még nagyot dobott a könyvön, hogy az elején kaptunk térképeket, és egy rövid "történelmi" hátteret is. Ugyan még így is nehéz volt az elején követni, hogy ki kicsoda, micsoda, és mi hol van, de a térképek nagyon jó támpontot adtak, sokkal jobban magam elé tudtam képzelni az Udvart, mint ahogy egyébként sikerült volna. A háttértörténet is nagyon jó volt, az olvasó tudja, hogyan jutottunk el ahhoz, ahol a történet indul, hogyan alakult ki a rendszer, ki milyen szerepet tölt be, és nagyon jól bele lehet rázódni az egészbe, hogy már teljesen beleélve kezdhessünk neki a cselekmény megismerésébe.

A szereplőket szinte mind megkedveltem, egy olyan állandó szereplő volt, aki rettenetesen tudott idegesíteni. De róla később, kezdjük inkább a pozitív résszel. Meggie már-már kedvenc szereplő lett. Azért nem mondom, hogy egyértelműen az, mert nagyon kiemelni senkit nem tudok, szinte egyformán szerettem mindenkit. Szerettem olvasni, mint ahogy már egyszer említettem, Meggie hogyan bírkózik meg a világgal, a Mások világával. Simon-t is nagyon bírtam, pedig eleinte nem voltam oda a morcos Farkasért. Aztán ő is elkezdett nyitni Meggie felé, változott, és a szívemhez nőtt. És remélem, hogy ők ketten összejönnek, mert úgy érzem, szuper páros lennének. 

Aztán ott volt Sam, aki sok-sok cukiságot hozott a sorok közé, aranyos volt, az ő változása, fejlődése volt talán a legszembetűnőbb nyilvánvaló okokból. De persze ezt a nyilvánvaló okot most nem részletezném, nincs spoiler. :) Tess-t is lehetetlen volt nem megkedvelni, végig érdekelt, hogy ő vajon micsoda, és nagyon meglepődtem, mikor kiderült. És van egy olyan érzésem, ez még fontos része lesz a cselekménynek a sorozat következő részeiben. Legalábbis remélem, mert nagyon jó alapanyag. 

És akkor most jöhet az a karakter, akit utáltam. Ő nem más, mint Asia Crane. El nem tudom mondani, mennyire irritált időnként azzal, hogy mindent valamiért csinált. Valami nagyobbért. Idegesítően próbált mézesmázos lenni, el akarta csábítani Simont, Meggie bizalmába akart férkőzni. Őszíntén szólva nagyon örülök, hogy meghalt, így nem kell a további részekben is elviselnem. És annak is örülök, hogy pont Tess ölte meg, teljesen megérdemelte. Sam-ért, Meggiért, meg őszintén szólva minden másért is, mert már az is zavart, ha levegőt vett. Átvitt értelemben persze, de gondolom mindenki érti mire akarok kilyukadni.

Az egyetlen dolog, ami zavart, az az, hogy több, mint egy hétbe telt elolvasni. Nem jutott rá annyi időm, mint amennyit szerettem volna, legszívesebben egyszerre elolvastam volna a több, mint ötszáz oldalas könyvet. Aki szereti a fantasy-t, az mindenképp adjon neki egy esélyt, kicsit, ahogy már írtam, kicsit visszavett a vámpírokkal és vérfarkasokkal kapcsolatos előítéletemből, és nagyon-nagyon remélem, hogy a kiadó folytatni fogja a sorozatot, mert kár lenne érte. Elolvasnán persze angolul is, ha kellene, de azért... értitek. :D

A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm a Twister Media kiadónak!

Szerző: Anne Bishop
Cím: Vörös betűkkel (Written in Red)
Oldalszám: 512
Megjelenés: 2016 (2013)
Kiadó: Twister Media
Borító: Egyszerűen első látásra beleszerettem
Kedvenc szereplő: Meggie, Sam, Simon
Legkevésbé kedvelt szereplő: Asia
Ami tetszett: A világ, a szereplők többsége
Ami nem tetszett: Kicsit több fordulatot elbírt volna, különösen a könyv első fele, de így sem volt rossz
Kedvenc idézet: "FIZESD KI A KÖNYVEKET, MIELŐTT ÁTMÉSZ A KIS HARAPÁS HELYISÉGÉBE, KÜLÖNBEN NEM KICSIT HARAPUNK BELÉD! 

A másik oldalon is volt felirat: 

PERSZE, ÁTVIHETED A BÖGRÉT. LETÉTI DÍJKÉNT ITT TARTJUK A KEZEDET."

Read More

Ez történt - 2016. november

Elérkezett a november vége is, és ami azt illeti ebben a hónapban sem voltam túl aktív. Beütött a ZH-időszak (nálunk mondjuk nem így hívják, de így egyszerűbb:D), és nem igazán volt időm normális, minőségi bejegyzésekre, így inkább nem is próbáltam. Rossz, összecsapott bejegyzést nem akarok közétenni csak azért, hogy legyen, de azért így sem tűntem el teljesen, de erről majd később, ahogy az lenni szokott. Olvasás szempontjából is megakadtam kicsit, nem éppen a megfelelő könyvet kezdtem el ebben az időszakban, így inkább sorozatot és filmet néztem, de abból sem sokat. A YouTube viszont végig a barátom maradt, kikapcsolódásként általában ott kötöttem ki. Azt azért nem részletezném, kiket nézek, nem igazán ez a blog célja, de persze ha szeretnétek, sikítsatok, és írok róla. :)

Mint már írtam, november sem az olvasás hónapja volt. Még a hónap elején befejeztem a Girl Online-t, nagyon jó kis könnyed, kikapcsolós történet, nem tökéletes, de a célnak megfelelt. Aztán elkövettem egy hibát. Elkezdtem az 1984-et. Ne értsetek félre, addig, amíg eddig eljutottam kb. 100 oldal, addig tetszett, de nem voltam éppen abban az agyi állapotban, hogy megfelelően belemélyülhessek, így leginkább csak vár. Ha előbb nem, a téli szünetben tuti befejezem. Közben elkezdtem azért mást, mégpedig a Vörös betűkkel című regényt a Twister Media kiadótól, recenziós példányként kaptam (amiért nagyon hálás vagyok, mert szuper kis könyv), így legkésőbb jövő héten olvashattok is róla. 

Beszerzések:

Ebben a hónapban sem túloztam el, csupán egy könyvvel gyarapodott a magánkönyvtáram, és azt is kaptam. A bátyám vette meg magának az új Harry Pottert, elolvasta, majd odaadta nekem, mert hogy nekem még nem volt meg, és magyarul még nem olvastam. Bár maga a történet nem nyerte el annyira a tetszésem, azért jó érzés ezen a nyelven is a polcomon tudni, és kíváncsi vagyok a fordításra is, mert mégis eredetileg is TTB-vel ismertem meg a HP-t. :)

A blog:

Bár, mint már írtam, novemberben sem jutott túl sok időm a blogra, ennek ellenére azért nem maradtatok bejegyzés nélkül. Sőt, több is született, mint oktüberben, már-már sikerült hoznom az átlagot. Igaz, hogy nem sikerült ezeket eloszlatnom a hónapban, de ház ez van, aki olvas, az úgyis tudja, hogy tőlem ezt lehet várni. :D Szóval született két értékelés, volt egy Cover Reveal, írtam a Maxim őszi-téli megjelenéseiről, és megemlítettem a kidó nyereményjátékát is.

Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

Colleen Hoover: November 9

Maxim őszi-téli megjelenések

Velef midnen hely ragyogó - a Maxim kiadó nyereményjátéka

Cover Reveal

Ezeket néztem:

Once Upon A Time (Egyszer volt, hol nem volt)

Még mindig a hatodik évad. És a legutóbbi résznél már igencsak bajban voltam. Úgy érzem, az írók nem tudnk mit kezdeni már egy olyan évaddal, amelyik történetileg nincs kettészedve. Hol történik valami, hol nem. Belle és Rumple kapcsolata mostanság csak idegesít, Rumple különösen, pedig egészen bírtam a gonoszságot benne, de most hiába gonosz, nem ugyan olyan. Néhány már csak dísznek vannak. De azért még akad jó is benne, még mindig nagyon szeretem a sorozatot, jövő héten jön a félévadzáró, kíváncsi vagyok mit hoznak ki belőle.

How to Get Away with Murder (Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot)

Mindössze három rész volt novemberben, de azok fantasztikusak voltak. A félévadzáró okozta sokkból még mindig nem jöttem ki teljesen, mind-blowing volt nagyon. Annyira jól játszottak velünk, nézőkkel, hogy minden elismerésem. Bírom, hogy meg merték lépni, és el nem tudom mondani mennyire várom már a januárt, hogy folytatódjon!

Teen Wolf (Farkasbőrben)

A hónap elején gyorsan bedaráltam a még hátra lévő részeimet, majd egy hetet (szerencsére csak annyit) vártam a hatodik évadra. És erre bármennyit megérte volna várni. Elképesztően jól kezdett az évad, és bár a legutóbbi részt még nem láttam (a bejegyzés megírása után jön az is), az első kettő is szuper volt. Úgy érzem, nagyon jó utolsó évad lesz. De persze csak halkan jegyzem ezt meg, nehogy még elszóljam magam.

This Is Us

Októberben már írtam, milyen jól kezdett a sorozat, ám lemaradtam. Azóta sajnos csak három részre volt időm és energiám, négy még mindig hátra van ahhoz, hogy beérjem, de igyekszem. Mindenesetre azt a három részt is imádtam, szívmelebgető azzal együtt, hogy szívszorító. Még mindig azt modnom, ha szeretitek a drámát, mindenképp adjatok neki egy esélyt.

Gilmore Girls: A Year in the Life

Ez is eljött. Elkezdtem a Netflixes próbaidőszakomat, hogy azonnal, szinte éledben nézhessem. Pénteken öttől nagyjából éjfélig szinte felállás nélkül néztem végig. Ééés... egszen tetszett, néhol viszont csalódott is vagyok. Ahogy ülepedett az elmúlt egy hét alatt, ráeszméltem egy-két olyan dologra, ami nem tetszett, első nézésre szinte csak az volt bennem, hogy "jajj de jó, végre itt vannak újra", de a vége nagyon felhúzott. Kegyetlen zárás volt, szükségem lenne még ugyan ennyi részre legalább. Emily változását pedig imádtam. Mindenképp tervezek írni róla egy bejegyzést is, így egyelőre legyen elég ennyi.

Misfits (Kívülállók)

Sajnos eddig csak két részre futotta, de látok benne potenciált. Nem éppen az a stílusú sorozat, amit általában nézek, de nem egy kedvencem született már ilyenből. Kíváncsi vagyok, mit hoznak majd még, amint tudok, szakítok rá időt, mert sajnálom, hogy függőben van.

Hogyan lopjunk felhőkarcolót?

Jobb volt, mint amire számítottam. Nem kifejezetten jó, de egyszer-kétszer nézhető, és időnként még vicces is. A cselekménye elég képtelen, de a kivitelezése egészen jól sikerült. Egy-két jelenetet (főleg a végén az autóval) nagyon bírtam. Ha az ember megfelelően fáradt, akkor jól szórakozhat rajta. Nem lett kedvenc, az se biztos, hogy megnézném mégegyszer, de egynek mindenképp jó volt.

A százéves ember, aki kimászott az ablakon, és eltűnt

Ez is azon filmek egyike, amire azért figyeltem fel, mert mindenhol ott volt. Na meg azért a címe is elég figyelemfelkeltő. Már akkor úgy éreztem, hogy kéne adni neki egy esélyt, de elég sokáig tolódott így is. Végül kihívás miatt néztem meg, és jó választás volt. Ugyan voltak részek, amik untattak, vagy nem tetszettek, de összességében nem volt rossz film. A humora megnyert magának, időnként fogtam a fejem, egy-egy megszólaláson. Na meg a cselekmény… Az ember végig azt mondogatja magában, hogy ilyen nincs… De itt most igen, és jól elszórakoztatott. Örülök, hogy végül csak megnéztem. :)

Betörő az albérlőm

Soha nem néztem volna meg, ha nem azt nézzük az egyik órámon. Ahhoz képest, hogy ’55-ös sokkal viccesebb volt, mint némelyik mai vígjáték. A nénit nagyon bírtam, meg igazából a többieket is. A végkifejlet zseniális. Na meg az öreg nők, mikor átmennek, és nem hagyják békén a többieket. :D Áhh kár is ragozni, jó flm volt, jól esett, meg minden. :D

Pinokkió

Gyerekként kimaradt az életemből és lehet jobb is volt úgy. Nem hiszem, hogy azért nem szórakoztam igazán jól rajta, mert már kinőttem belőle. Sőt, biztos nem, mert mondjuk az Aranyhaj meg A Szépség és a szörnyeteg még mindig nagy kedvenc. Valahogy ez nem volt az igazi. Időnként aranyos volt, de igazság szerint túl sok jót nem találni benne. Persze, tanulságos valamilyen módon, de van ennél jobb is.

Karácsonyi lidércnyomás

A hónap csalódása. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, nagy reményeket fűztem hozzá, annyian dícsérik és imádják, szerintem viszont olyan semmilyen volt. Nem volt vicces, sem ijesztő, egyszerűen unalmas volt, alig vártam, hogy vége legyen. Valószínűleg soha többet. :(

Időhurok

Irodalmon néztük meg, egyébként tuti nem látom. Eléggé mind-blowing volt, annak ellenére, hogy olvastam az alapul szolgáló novellát. (Szintén irodalomra kellett. :D) Kicsit sok is volt a vége, nehezen tudom befogadni, de összességében nem volt rossz film.

Mulan

Gyerekként ez is kimaradt, de szerencsére nagyon élveztem. Pont erre volt szükségem, izgalmas volt, na meg egy badass főhősnővel nálam már jól indul egy film. Biztosan elő fog még kerülni, ha mesés kedvem lesz. 

Idegpálya

Az idei év talán legjobban várt filmje nálam, mióta láttam az első előzetest. És szerencsére nem kellett csalódnom. Nem azt mondom, hogy életem legjobb filmje, de élveztem, az alapsztorija meg kicsit ijesztő a mai világra nézve. A végét én kicsit megváltoztatnám (de ahogy olvastam elég sokan). Ennek ellenére tetszett és nem kizárt, hogy újra meg fogom majd nézni.

A hónap dala:

Read More

Cover Reveal - On Sai: Esővágy

A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633999714
Oldalszám: 216

A borító:

Fülszöveg:

Exkluzív válogatás On Sai novelláiból

Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás.

On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz.

Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést; 

hol egy üde ötletet, felszabadító élcet.

Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér!

Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó.

Exkluzív idézetek:

„A Halál megvakarta a bütykét, majd visszadugta a lábát a vízbe. Az erdő csivitelő békéje biztonsággal töltött el (…) talán ezért nem éreztem rémisztőnek, pusztán csak furcsának, hogy maga a Halál üldögél előttem térdig föltűrt gatyában.”

„Mindenemet odaadtam volna, csak megkaphassam Csellét. Az estikék illata testünkre telepedett, az erdő puha neszei vetették meg párnánk.”

„Eladták az élő, műholdas közvetítés jogát is, hiszen Budapesten brutális harcok zajlottak. Az elfek és a kentaurok a fákkal sűrűn benőtt Népligetért csatáztak; az orkok, törpék, vámpírok a sötét metró és csatornajáratokért.”

Jegyezd elő!

http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/on-sai-esovagy-7626

Tedd kívánság-/várólistára Moly-on!

https://moly.hu/konyvek/on-sai-esovagy

A szerzőről:

On Sai 1975-ben született író, szerkesztő, viselkedéselemző. Írásaira jellemző az árnyalt humor, az ötletes fantasztikum, és a lebilincselő szereplők. Nem csak ír, de oktatja is az írást, és a hazai tehetséggondozás aktív vezetője. Az antológia a hetedik kötete. Korábbi regényei közül az Apa, randizhatok egy lovaggal? kötet a legsikeresebb, nyolc hónap alatt utánnyomást ért el.

Facebook oldal: https://www.facebook.com/on.sai.regenyek/

Blog: http://onsairegenyek.blogspot.hu/

Ask.fm: http://ask.fm/onsai

Read More

Colleen Hoover: November 9

Colleen Hoover... Nem is tudom mit írhatnék róla, amit még nem írtam le ezerszer. Minden olvasott regényével egyre jobban és jobban imádom őt, mindig valami csodálatosat alkot. Olyat, ami a szívemhez nő. Összetör, megsirat, meglep, megnevettet. Eljutottam arra a szitre, hogy a fülszöveget sem kell elolvasnom ahhoz, hogy tudjam, szeretni fogom a következő kézbe vett művét szeretni fogom. Sőt, szeretem teljesen ismeretlenül olvasni őket, hogy minél nagyobb meglepetés legyen a történet. A November 9 is tökéletesen beleillik a sorba, de közben, ahogy CoHo minden regénye, van, amiben kitűnik. Hogy miben? Erről természetesen kicsit később. Annyit azért így az elején is elárulok, hogy újra kedvencet avattam.

"Egy szerelmi történet egy srác (én) és egy lány (Fallon) között.

Azt hiszem.

Nevezhetünk-e valamit szerelmi történetnek, ha nem is végződik szerelemmel?

A rejtélyek véget érnek, mikor a rejtély megoldódik.

Az életrajz befejeződik, mikor az élettörténetet elmondták.

Talán akkor tévedek. Talán ez nem szerelmi történet. Ha engem kérdezel... Talán azt mondanám, ez tragédia.

Mindegy mi ez - hogyan végződik - megígérem, hogy elmondom. Így minden további nélkül...

Egyszer volt, hol nem volt, találkoztam egy lánnyal.

A lánnyal." *

"When you find love, you take it. You grab it with both hands and you do everything in your power not to let it go. You can’t just walk away from it and expect it to linger until you’re ready for it."

Történet szempontjából igazából rámondhatjuk a könyvre, hogy tipikus, ugyan arra a sémára épül, mint CoHo összes eddigi regénye. Ugyan sajnos még nem olvastam el mindegyiket, de a nagy részét igen, ezért merem ezt így kijelenteni. Nehogy félreértsetek, ez nem különösebben kritika, mert mindig élvezem, ha jó valami, az jó, mindegy, milyen műfaj, vagy olvastam-e hasonlót. Ez  a regény is különleges. Kezdve azzal, hogy főszereplőink minden év November 9-én találkoznak, közben pedig nem tartják a kapcsolatot. És az olvasó sem kap többet ennél. Máskor utálni szoktam, ha ugrálunk az időben, hogy nem tudok mindent, nehezebben áll össze a kép, itt viszont nem zavart. Valószínű azért, mert ez a November 9 lényege, de azért gondolom így is értitek, mire akartam kilyukadni. Legalábbis remélem. :D

Számomra mindig érdekes volt, hogy a követkző évben milyenek lesznek a karakterek. Mert szerencsére mindig változtak. CoHo nagyon jól érzékeltette, hogy egy év alatt sok minden változhat és változik is. Senki sem ugyan az az ember, aki 365 nappal ezelőtt volt. És persze ahogy haladtunk előre, a múltat is egyre inkább felfedezhettük. Kicsit sokkolt, kicsit mégsem, és vártam, mikor derül ki az egész. Nem feltétlenül azért, hogy bonyodalmat okozzon, de talán mégis. Mert szeretek izgulni egy könyvön, teljesen mindegy, hogy romantikus vagy éppen disztópia.  Erről a múltbeli eseményről azonban nem akarok túl sokat írni, nem akarom senkinek sem elspoilerezni, sokkal jobb, ha olvasás alatt átélitek. (Ahogy egyébként minden könyv esetében. :D)

Szinte mindegyik szereplőt megszerettem, egyedül Fallon apját nem bírtam. De őt nagyon nem. Számomra felfoghatatlan, hogy viselkedhet így egy szülő. Nem igazán támogatta Fallont a saját döntéseiben, inkább a saját akaratát igyekezett ráerőltetni a lányára. Meg egyszerűen ahogy beszélt vele időnként... Tudjátok van az a kép, valami ilyesmi szöveggel: "valakinek szüksége lenne egy pacsira. Az arcába. Egy székkel." Na hasonlóan éreztem az apával kapcsolatban. És megértem azt is, Benton miért nem tudta elviselni, és miért ment oda hozzájuk az elején. Azon kívül persze, hogy elindítsa a cselekményt. :D

És ha már ennyit emlegettem a két főszereplőt, Fallont és Bentont, akkor illene végre írnom is róluk. Mindkettejüket nagyon megszerettem, a párosukat pedig még inkább. Teljesen jól működtek együtt, és végig szurkoltam értük, azért, hogy legyőzzenek minden nehézséget, a múltét és a jelenét is. Jó, tudom, ez minden romantikus regény lényege, de akkor is... Ők most különösen a szívemhez nőttek. Annak ellenére, hogy évente csak egyszer találkoztak, és érintkeztek bármilyen formában, egyszerűen megvolt közöttük a kémia. Nem azt mondom, hogy nem volt furcsa időnként, hogy például (SPOILER, kijelöléssel olvasható) Bentonnak közben barátnője lett, de valamilyen szinten meg együtt volt Fallonnal. Mármint nem teljesen, aki olvasta az valószínűleg érti, mire gondolok itt. (SPOILER vége), de egyszerűen szerettem őket, és kész.

Azt hiszem elég egyértelmű, mennyire beleszerettem ebbe a könyvbe, és bár a Maybe Someday-t nem múlta felül (már csak a zene miatt is esélytelen:D), kétségtelen, hogy az egyik legjobb CoHo regény, amit olvastam. Már az első fejezet közepén biztos voltam abban, hogy kedvenc lesz. És tényleg így lett. Ha valaki szereti Colleen Hoover stílusát, annak ez is kihagyhatatlan. De persze, aki szereti a romantikus, Young Adult regényeket, annak is megéri elolvasni. Már sokszor írtam, én imádtam.

Szerző: Colleen Hoover
Cím: November 9
Oldalak száma: 310
Megjelenés: 2015
Kiadó: Atria
Borító: Mindkettő tetszik, de az amerikait jobban kedvelem
Kedvenc szereplő: Benton
Legkevésbé kedvelt szereplő: Fallon apja
Ami tetszett: Az alapötletet különösen imádom
Ami nem tetszett: Hát ilyen nem igazán volt

Kedvenc idézet: "Everyone has scars,” she says. “A lot of them even worse than mine. The only difference is that mine are visible and most people’s aren’t.”"

*Az eredeti fülszöveg saját fordításban.

Read More