Nem, még mindig nem indítok nyereményjátékot, csupán megosztom veletek a Dream válogatás facebook-os nyereményjátékát, mely során ha megvásároljátok Jennifer Niven Veled minden hely ragyogó című regényét, és regisztráltok a megadott űrlapon (link lejjebb), akkor esélyetek van megnyerni öt regényt. Azt hiszem elég jó ajánlatnak tűnik. :D A Veled minden hely ragyogó már megan nekem, ugyan még az olvasásig nem jutottam el, de még így is merem ajánlani, mert úgy érzem, igazán jó kis olvasmány lesz. Ha érdekelnek a részletek, itt a játék kiírása:
"Fantasztikus játékot indítunk! EGY REGÉNNYEL MOST TOVÁBBI ÖTÖT NYERHETTEK!
Amennyiben a játék időtartama alatt rendelitek meg kiadónk weboldaláról (http://www.olvas.hu/termekek/mx939-veled-minden-hely-ragyogo) Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó című regényét, akkor most nem csupán POSTAKÖLTSÉG NÉLKÜL szállítjuk házhoz, hanem akár TOVÁBBI 5 DB REGÉNYT IS NYERHETTEK!
Ehhez pedig csupán regisztrálnotok kell a játék időtartama alatt a számla sorszámával az alábbi linkről elérhető űrlapon!
A Cinder és Elláról írt értékelésemben (amit ITT elolvashattok) már említettem, hogy a könyv befejezéseután azonal nyúltam Kelly Oram másik irományához. Ez a Szívzűrterápia strébereknek. Gondolom sokatokank ez nem volt újdonság, nézzétek el nekem, latinon kezdtem el a bejegyzést megírni uppsz, és nem vagyok éppen formában. De vissza a Szívzűrhöz. Alapjaiban teljesen más, mint a Cinder és Ella, sokkal könnyedebb, de imádtam. Nagyon hamar bedaráltam, egyszerűen csak jól esett, megnevettetett és kikapcsolt. Ahogy annak lennie kellett. Lényegében azt kaptam, amit az értékelések alapján vártam. És nagyon örülök, hogy nem kellett csalódnom, sőt, igazából kedvencet avattam.
Avery elég régóta (gyakorlatilag születésétől fogva) szerelmes a legjobb barátjába. Aiden persze erről semmit sem tud, egészen addig, míg közli, barátnője van... Mit tesz a kicsit stréber Avery? A tudományba menekül. Számos társadalmi kísérlettel be akarja bizonyítani, hogy a szerelmi bánatból csak akkor lehet kigyógyulni, ha az ember túljut a gyász hét fázisán. A lánynak ebben Aiden bátyja, Grayson segít. Ő rávaszi Avery-t olyan dolgokta, amit magától valószínűleg soha nem tenne meg, és közben egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz... Ahogy az lenni szokott.
Mint azt az előbb érzékelhettétek, első olvasásra tényleg nincs semmi különleges a történetben, pedig bizonyos dolgokért mégis az. Imádtam, hogy nem hal meg senki, senki nem szenved halálos betegségben, nem kell megmenteni a világot, és nincs főgonosz sem. Egyszerűen csak valóságos. Persze nem azt mondom, hogy teljesen realsita, mert például még nem találkoztam olyan sráccal mint Grayson (bármennyire is jó lenne), és amúgy is... kicsit tündérmesés. Nem teljesen úgy, ahogy azt először gondolnánk, de kicsit mégis. De ez nem baj, egyébként sem a saját életemet akarom viszont látni könyvben. Az még szerintem engem sem érdekelne...
A könyv alapötlete, a gyász hét fázisán való végigmenetel az összetört szív gyógyulásának útján, nagyon érdekes volt. Nem vagyok éppen szakértő a szerelmi bánatban (és szerencsére a gyászban sem), de így is nagyon tetszett ez az elgondolás. És jól is volt kivitelezve, teljesen hihetőre sikerült. Egyes fázisokon való továbbjutás kifejezetten viccesre sikerült. Na meg egyébként szinte minden más is az volt. A sokat emlegetett zuhanyzós jelenet az egyik kedvencem lett. Ha olvastátok már a könyvet, tudjátok miről beszélek, ha nem, olvassátok el gyorsan! :D A humor is nagy erőssége a regénynek, így igazán "egy-hosszú-nap-után-kikapcsolós" olvasmány.
A szereplők közül Grayson abszolút a szívem csücske lett. Újabb álompasi a háremben, mert hát így is alig van egy-két karakter, akiért oda vagyok... Tényleg... Na jó, úgyse hiszi el ezt senki. :D Az első számú imádnivaló Graysonon a humora. A vicces pillanatok nagy része az ő nevéhez köthető, de közben mégis tudott komoly lenni, ha arra volt szükség. Kezdve azzal, hogy segített Avery-nek. Meg ami még nagyon tetszett, hogy nem rosszfiú, és nem az a lényeg, hogy megváltozik a kiszemelt lány érdekében. Természetesen kicsit ő is változik (de ki nem?), de nem olyan, mint mondjuk Deamon Black.
Avery... őt is egészen megszerettem. Nem lett kedvenc, az biztos, volt egy-két pillanat, mikor meg tudtam volna ütni, de összességében egy normális női főszereplő normális, korához illő problémákkal. Akit viszont nagyon nem bírtam, az Aiden. Az, hogy szimplán eldobja a legjobb barátját a barátnőjéért, nem volt éppen jó kiindulópont. Ezen kívül rémlik, hogy volt még egy pillanat, amikor különösen utáltam, de sajnos ahhoz már régen olvastam, hogy tudjam, melyik résznél volt az. Rajtuk kívül még Libby-t akarom mindenképp megemlíteni, őt is különösen bírtam, amit Owennel művelt, fantasztikus volt. Fantasztikusan vicces. Kíváncsi vagyok az ő történetére is, majd egyszer mindenképp sort kerítek rá.
Egyáltalán nem bántam meg, hogy tavaly esélyt adtam a LOL könyveknek, idén pedig pont Kelly Oram könyvei kerültek a kezem közé a sorozatból, megérte elolvasni őket, mindkettőt másért. Úgy érzem, a Szívzűrt elég sokszor elő fogom még venni, ha kis vidámságra van szükségem, egyrészt tényleg felvidír, másrészt gyorsan is olvasható, így ha valakinek van felesleges néhány órája, jó választás lehet ez a könyv. Meg csak úgy is. Mindenképp megéri adni neki egy esélyt, én nem bántam meg, hogy elolvastam, mint már írtam, igazság szerint kedvencet avattam vele. És érzéseim szerint, Kelly is kedvenc lehet majd. :)
Szerző: Kelly Oram
Cím: Szívzűrterápia strébereknek (The Avery Shaw Experiment)
Oldalak száma: 232
Megjelenés: 2014 (2013)
Kidó: Móra
Borító: Nem vagyok oda érte, de nem is rossz
Kedvenc szereplő: Grayson
Legkevésbé kedvelt szereplő: Aiden
Ami tetszett: Az alapötlet különösen
Ami nem tetszett: Most így nem igazán jut eszembe semmi konkrét dolog:D
Kedvenc idézet: "…ekkor fogtam fel, hogy a zuhany alatt állok, egy nagyon meztelen Grayson Kennedyt ölelek, akinek bizonyos testrésze nem kifogásolta ezt a felállást."
Újra elseje, újra havi zárás. Mint azt észrevehettétek, októberben igencsak eltűntem az éterből. Ennek egyetlen egyszerű oka van. Az egyetem. Eléggé leszívott a félévkezdés, így a bloghoz sosem maradt elég kedvem és energiám, ellenben az olvasáshoz, na meg a sorozatokhoz. :D Valószínű mivel kevesebb koncentrációt igényelnek. Mindegy is, ez van, majd novemberben megpróbálok többet idetalálni, de nem ígérek semmit. Majd írok, amikor írok, ahogy mindig, mert egyébként szeretem csinálni. Az egyetemen kívül elég eseménytelenül telet el a hónap, egy dolog azért mégis nagy boldogságot hozott. Nem csak teljesítettem a Könyvmoly Párbajt, de közönöségdíjas is lettem. Ezt már egyszer ugyan leírtam a Párbajos bejegyzésemben, de azért jól mutat itt is. :D De inkább térjünk rá a bejegyzés lényegibb részére.
Mint már említettem, az olvasást szerencsére nem kellett hanyagolnom októberben, sikerült időt szakítanom rá, így összesen hat különböző regény került a kezem közé, ebből az utolsót, a Girl Online-t tegnap kezdtem el, így azt még mindig folytatom, egyelőre ígéretesnek tűnik, de még eléggé az elején járok. A többi könyv között most is akadt jó és kevésbé jó is, de maximum egyre, az Oblivion-ra mondom azt, hogy imádtam. Persze nem baj az, ha nem avatok mindig kedvencet, mert aztán annyi mindent akarok majd újraolvasni, hogy az új könyvekre nem lesz időm. :D
Sorban az olvasások:
Jennifer L. Armentrout: Oblivion - Feledés
Jay Asher - Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk
Huntley Fitzpatrick: Életem a szomszédban
Gayle Forman: Hová tűntél?
Scott Westerfeld: Különlegesek
Zoe Sugg: Girl Online
Beszerzések:
Az előző hónaoban ez a rész valamiért kimaradt, pedig egy könyvvel akkor is gyarapodott a magánkönyvtáram. Anyáék bolhapiacról megmentették nekem a Harry Potter hetedik részét németül, így már csak két könyv hiányzik, és teljes lesz ezen a nyelven is a sorozat. Októerben szintén egy könyvet szereztem be, mégpedig a Tükörlelkek második részét. Az elsőt egyszerűen imádtam, így nagyon-nagyon vágytam a folytatásra, remélem minél hamarabb sorra is tudom keríteni.
A blog:
Tudom, tudom, botrányos, amit ebben a hónapban műveltem. Vagyis amit nem műveltem... Ahogy írtam, nem volt energiám nekiállni egy-egy értékelésnek, novemberre megpróbálom összekapni magam, de ha nem sikerül, nem sikerül. Azért nem a blog az első a fontossági sorrendemben. Azért három bejegyzés megszületett, volt egy értékelés, egy Cover Reveal és egy Könyvmoly Párbajos bejegyzés.
Folytatódott a hatodik évad, igazság szerint eddig elég hullámzó a teljesítménye. A harmadik részt például nagyon szerettem, de az ötödik eléggé unalmasra sikerült. Aladdin és Jázmin története nem igazán jött be, míg a tegnapi "kalóz Hook" visszaemlékezés jó lett. Mindenestre még mindig nagyon szeretem a sorozatot, és nagyon kíváncsi vagyok mi fog kisülni ebből az egészből.
How to Get Away with Murder (Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?)
Itt is vannak jobb és rosszabb pillanatok, de ugyan úgy imádom, mint eddig. Jelenleg mondjuk nagyo félek attól, hogy az az illető fog meghalni, akit mindenképp be akarnak állítani úgy, hogy meghalt, de remélem, hogy csak egy trükk, hogy félrevezessenek. Majd meglátjuk, elvileg még talán két rész, és kiderül. A remény hal meg utoljára, vagy mi. :D
The Carrie Diaries (Carrie naplója)
Az előző havi zárásban említettem, mennyire nem jött be, de az első évadot azért végignéztem, majd kaszáltam. Nagyon idegesítő volt, Történetileg semmi újat nem adott, sok formában, és persze jobb kivitelezésben, láttam már, a szereplőket sem szerettem meg, így nagyon nem érdekelt mi lesz velük. Egértől például a falat tudtam volna kaparni, az ő részeit sokszor át is tekertem. Ez nagyon nem ez én sorozatom volt. :D
This Is Us
Idei premier, ami már az első résszel megvett magának. Azóta sajnos néhány résszel lemaradtam, a másodikat még láttam, a héten szeretném utolérni magam vele, mert nagyon tetszik. Az epizódok végei meg nagyon hatásosak és meglepőek, így talán lehet jobb is, hogy most egyben tudok megnézni néhány részt. Aki szereti a drámákat, az mindenképpen adjon neki egy esélyt.
Teen Wolf (Farkasbőrben)
Az új szerelmem. De tényleg. Sokáig meg sem akartam nézni, mert hát egyrészt horror, másrészt hogyan lehetne valami egyszerre horror és vígjáték anélkül, hogy paródiává válna. Hát így. Egyszerűen imádom, nagyon bírom a rengeteg WTF pillanatot, az ember minden rész után rögtön akarja nézni a következőt. Az egyedüli negatívum, hogy a kezdetekben a CGI részek, a farkas kinézet nem igazán sikerült, de a történet már ott nagyon tetszett, így eltekintettem e mellett. Meg mert mindenki azt mondta, hogy csak egyre jobb lesz. :D Most épp a negyedik évadot nyúzom, és igyekszem a végére érni a hatodik évad premierjéig, hogy követni tudjam majd hétről hétre.
WALL-E
Egyetemen kezdtük el nézni, egyébként valószínű még mindig váratna magára. Nagyon-nagyon aranyos volt, és úgy is fantasztikus volt, hogy az első felében kb. egy szó sem esik. És az üzenete. Hihetetlen, hogy egy animációs filmben mennyi mindent lehet közvetíteni. Egyedül azt sajnálom, hogy két részletben sikerül megnézni, mert órán csak az első fele fért bele az időbe.
A király beszéde
Colin Firth egyszerűen zseniális. Fantasztikusan alakított, egy élmény volt nézni. Maga a történet sem volt rossz, de tény, hogy a történelmi műfaj nem tartozik a kedvenceim közé. Ennek ellenére tetszett, jó volt a történet (bár időnként elkalandozott a figyelmem), igazából az egészet elég jól összerakták, megértem miért kapott Oscart. Nem lett kedvenc film, de megérte megnézni. És annak is örülök, hogy nem hat évvel ezelőtt vágtam neki, kellett az a hat év ahhoz, hogy igazán értékelni tudjam.
A Vaslady
Meryl Streep fantasztikus. Bármilyen szerepben megállja a helyét, ez itt sem volt másképp. Ennek ellenére maga a film nem fogott meg igazán. Az időbeli ugrálások többször is összezavartak, pláne a hallucinációk miatt. A politikai dolgokat sok helyen nem is igazán értettem. Úgy érzem megfelelő háttérismeret nélkül nem lehet feltétlenül élvezni a filmet. Persze, tanultunk néhány dolgot, de közel sem eleget ahhoz, hogy mindent megértsek. Na meg Margaret Thatcher-ről sem tudtam sok mindent, de ezen a film sem sokat változtatott. Nem érzem úgy, hogy teljes képet kaptam volna az életéről. Félre ne értsetek, megértem, hogy nem lehet mindent bemutatni, de nekem ez akkor sem volt kerek.
A felhők fölött három méterrel
A hónap csalódása címet kapja... igen, ez a film. Borzasztó volt. De tényleg. Sablonos és idegesítő volt, Babinál csak Karma idegesített jobban a Faking It-ből. Azt hiszem ez mindent elmond. Fogalmam sincs, miért szeretik ezt a filmet az emberek, én igyekszem ezek után minél messzebbről elkerülni, ahogy a folytatást is.
Agymanók
Na ez viszont a hónap kedvence címet kaphatná meg. Fantasztikus volt, pedig aztán valójában nincs benne semmi akció, nincs főgonosz, akit le kell győzni. És mégis. Az meg külön lenyűgző, hogy milyen kérdéseket feszeget egy animációs film, amit gyerekeknek készítettek. Sok mindent le lehet vonni tanulságként, meg lehet csak szimplán élveni is.
Casablanca
Hát elmondhatom, hoyg ezt is láttam. Többet nem igazán adott a film, nekem valami hiányzott belőle. Nem volt kifejezetten rossz, de biztos nem nézem meg többször.
A nő
Újabb irodalom óra, csak ezt nem élveztem, Szerintem az egész nagyon abszurd volt, meg túlnyújtott. Ezt a történetet felesleges két órában elmesélni, egy is bőven elég lett volna. Ettől eltekintve azért mindenképp elgondolkodtató volt, csak éppen nem az én műfajom.
Éjfélkor Párizsban
A hangulata miatt megéri megnézni a filmet, a huszas évek Párizsa fantasztikus volt, élvezet volt nézni. Ez már nem mondható el a történetről. Unalmas volt, semmi különleges, semmi kiemelkedő, egyik szereplőt sem sikerült megkedvelnem, és hát Rachel McAdams sem kedvencem...
A gondozoo
Újabb elvesztegetett másfél óra. Azt hiszem ebben a hónapban nem igazán sikerültek a filmválasztásaim. :D Beszélő állatokkal engem nem sikerült megvenni, az biztos. A film még vicces sem volt, meg unalmas is volt, nem jött be. :D
Irány a bárka
Na ez nem volt rossz. Aranyos volt, tetszett, hogy ebben a mesében is a barátság a fontos, nem pedig a szerelem. Bírtam a szereplőket, a vége viszont kicsit fájdalmasra, olyan "fejfogósra" sikerült. Viszont azt hiszem így adták meg az utolsó kis pluszt a filmnek.
Mikor jelentkeztem az első Párbajomra, nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy teljesíteni is fogom. Nos, ez mégis megtörtént, sőt, közönségdíjas is lettem, ami miatt nagyon boldog vagyok. El sem tudjátok képzelni, mennyire jól esett. :) Most szeretném nektek kicsit összefoglalni, hogyan is sikerült teljesítenem. Az A listáról nyolc könyvet olvastam el, a B listáról pedig a Párbaj ideje alatt hatot. Ezek közül egy kivételvel mindről született bejegyzés is, ezeket a Könyvmoly Párbaj 2015-2016 címke alatt találhatjátok meg, de mindjárt be is linkelem őket. És akkor lássuk, miket sikerült elolvasnom, a képeken ezeket a könyveket piros csillaggal jelöltem.
Jelentkezéskor össze kell állítani magunknak egy listát azokból a könyvekből, amelyeket el szeretnénk olvasni az esemény időtartama alatt, és ezekről olvasás után írnunk is kell. Lehetőség van egy hét könyves és tizenegy könyves listára, illetve megmaradt a tavalyi újdonság, a 'Moly Menü', ami a book tagek mintájára készült el, így a meghatározások alapján kell olvasnivalót választani. Az A lista mellett készíthető B lista is, amiről korlátlan számú elemet át lehet emelni az A listára, ha onnan valamelyik könyvet nem tudjuk kivégezni. Idén is három lehetőség közül lehetett választani, és én idén is a tizenegyes verzió mellett döntöttem, erről lentebb részletesen is írok, természetesen.
Fontos időpontok:
Jelentkezési határidő: 2016. november 7. 23:59 (eddig TILOS elkezdeni a listás könyvek olvasását)
Kezdés: 2016. november 8. 00:00
Vég: 2017. október 01. 23:59
Ha szeretnétek megtudni még több részletet, látogassatok el a Párbaj oldalára!
Idén is elég gyorsan összeállt mindkét listám, ugyanis a nagy részét még idén el kéne olvasnom. És ha ez sikerül, akkor elég nagy a valószínűsége, hogy egy év múlva bejegyzés is készült róluk. Persze ezt az "el kell olvasnom" részt ne úgy értsétek, hogy bárki is kényszerít rá, mindenképpen szeretném elolvasni őket, csak néhány kihívás miatt jó lenne, ha erre még idén sor kerülne. Persze nem omlok össze, ha nem sikerül, de megpróbálni ér. :D Szóval magáról a listáról. Az A listás elemek mindegyike saját. Szeretném kicsit növelni a magánykönyvtáram olvasottsági százalékát, egyébként is rossz, hogy mennyi ideig várakoznak néhányan a polcomon. Elég sok, szám szerint öt folytatás is felkerült, a Végzet Ereklyéi sorozatot nagyon szeretném már befejezni, nagyon kíváncsi vagyok, mit tartogat a következő három kötet. Jennifer E. Smith nagy kevencem, így egyértelműen bérelt helye volt, a WOW kiadóra szintén nagyon kíváncsi vagyok, így két könyve is felkerült. A többi pedig... nos régóta várósok ők is.
1. Jennifer E. Smith: Ilyen a boldogság
2. Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár...
3. Nicole Williams: Crash - Zuhanás
4. Tavi Kata: Ballépések
5. Cassandra Clare: Bukott angyalok városa
6. Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa
7. Cassandra Clare: Mennyei tűz városa
8. Lauren Morrill: Vakrandi a végzettel
9. Penelope Douglas: Szívatás
10. Calia Read: Szétcsúszva
B lista:
Talán ez egy kicsit nehezebben állt össze, főleg a második öt könyv, de végül azért csak meglett. Mint észrevehettétek, felkerült az a két könyv, amit az előző forduló alatt nem sikerült elolvasnom az A listáról. Idén sajnos csak B listára fértek bele, de persze ettől függetlenül minél hamarabb szeretné végre elolvasni őket. Aztán van itt három folytatás, az egyiket egyszer már félbehagytam, előtte valószínű újra kéne olvasnom az első részt, valószínű, jobban bele tudnám élni magam a történetbe, ha rémlene valami az előzményből... Bár egyik legkedvencebb írónőm az A listáról kiszorult, a B listán három könyvvel is képviselteti magát, mert hát CoHo-ból sosem elég. A maradék három pedig szintén saját példány, kíváncsi vagyok rájuk, szóval helyük volt.
1. David Levithan: Nap nap után
2. Anna Todd: Before
3. Tavi Kata: Táncvarázs
4. Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
5. Colleen Hoover: Maybe Not
6. Rick Riordan: A titán átka
7. Colleen Hoover - Tarryn Fisher: Never Never
8. Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis
9. Nathan Filer: The Shock of the Fall
10. Colleen Hoover: It ends with us
(Az új forduló bejegyzéseit a Könyvmoly Párbaj 2016-2017 címke alatt tudjátok majd követni.)
A könyv adatai: Eredeti cím: Isla and the Happily Ever After Kiadó: Könyvmolyképző ISBN: 9789633993743 Oldalszám: 344 Fordító: Komáromy Rudolf
A borító:
Fülszöveg:
A városban, amely sosem alszik, fellángol a románc, de vajon kiállja a szerelem az idő próbáját?
A reménytelenül romantikus Isla azóta van belezúgva a zárkózott művész Joshba, mióta csak megkezdték első évüket a Párizsi Amerikai Gimnáziumban. Egy véletlen nyári találkozás után Manhattanben románcuk nem is tűnik olyan lehetetlennek, mint Isla hitte. Ám ahogy Franciaországban megkezdik végzős évüket, Islának és Joshnak komoly kihívásokkal kell szembenézniük: meg kell birkózniuk a családi drámával, bizonytalan egyetemi jövőjükkel, és azzal az igencsak valószínű lehetőséggel is, hogy talán el kell válniuk egymástól.
A rajongók kedvencei, Anna, Étienne, Lola és Cricket mind felbukkannak ebben az igaz szerelemről szóló, bűbájos és elragadó történetben, Stephanie Perkins népszerű sorozatának lezárásában.
Mindehhez New York, Párizs és Barcelona szolgáltatja a bámulatos hátteret.
„Varázslatos... tényleg visszaadja, milyen érzés szerelmesnek lenni.”
– CASSANDRA CLARE méltatása az Anna és a francia csókról
Stephanie Perkins New York Times bestseller szerző, és már számtalanszor elvarázsolta a romantikus lelkű tiniket és felnőtteket.
Észak-Karolinában született, Arizonában nőtt fel, és Kaliforniában és Georgiában járt egyetemre.
Mindig is könyvekkel dolgozott: először könyvesbolti eladó volt, majd könyvtáros, végül pedig maga is regényíró és szerkesztő lett.A legjobb barátjának, férjét, Jarrodot tartja, akivel egy Mr. Tumnus nevű macskával élnek Észak-Karolinában. Egy házban, amiben minden szoba a szivárvány egy-egy színében pompázik.
Az első LOL könyven a Segítség Youtube-sztár lettem volt, így abban a hitben voltam, hogy mindegyik LOL könyv könnyed olvasmány. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. A Cinder és Ella már az első néhány oldalon földhöz vágja az olvasót. És mégis egy csodálatos regény kerekedik ki az egész, borzasztó alaphelyzetből. Lenyűgöző volt, kedvencet avattam. Kelly Oram ezen könyve is azok közé tartozik, amire a molyok hatására esett a választásom. Csupa jó értékeléssel találtam magam szemben, így mikor idén év elején rendelésre esett a sor, bekerült a kosaramba, szerencsére a másik Kelly Oram művel együtt, ugyanis amint befejeztem ezt, jöhetett is a másik, annyira jól ír Kelly.
"Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képest a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?"
"A tündérmesékkel az a gond, hogy rendszerint valamilyen rettenetes nagy bajjal kezdődnek."
Mint már a bejegyzés elején írtam, egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyire a kemény valósággal fogom szembetalálni magamat. Mondhatjátok, hogy de hát a fülszöveg is ezt sugallja, csakhogy mire eljutok egy-egy könyv olvasásáig, általában fogalmam sincs miről fog szólni. És én ezt imádom, így semmit sem apró spoiler nem marad meg, minden fordulat meglepetés marad. A történet egyébként nem tartogat túl sok fordulatot, a vége kifejezetten kiszámítható, és mégis minden sora vonzza az olvasót, lehetetlen letenni. Imádtam, ahogy Hamupipőke történetét átültette az írónő a jelenbe, a modern világba úgy, hogy mégis egyedit alkotott. Valami különlegeset.
Volt néhány részlete a regénynek, amit utáltam. Nem olyan értelemben, hogy idegesített, vagy hogy rosszul volt megírva, hanem hogy egyszerűen a valóságot ábrázolta. Utáltam, hogyan Ella osztálytársai bántak a lánnyal, piszkálták, sértegették, fizikailag és mentálisan is bántalmazták, mert szegény nem olyan, mint a ők. Mert bottal tud járni, mert sok a heg rajta. Az már persze senkit nem érdekel, hogy mennyi rossz dolgon kellett átmennie Ellamarának, vagy mi lenne, ha velük csinálnákn ezt. Az emberek észjárása eddig nem terjed ki. Bár nem is tudom, miért nevezem észjárásnak, aki így viselkedik, az szimplán gonosz. A gonoszság az, ami leginkább irányítja az eseményeket, sok mindent okoz, és még a következmények sem nyitják fel az emberek nagy részének a szemét. Mint már írtam: ez a valóság.
Ellát mind a négyszáz oldal alatt csodáltam. Rettenetesen sok erő és kitartás kellett ahhoz, hogy eljusson odáig, ahová a könyv végén volt. Ez az erő és kitartás kellett, hogy elfogadja a helyzetét, megbékéljen vele, majd túltegye magát mindenféle zaklatáson, minden nehézségen, és csak előre tekintsen. Számomra lenyűgöző volt, hogy minden nehézség ellenére megtalálta a boldog befejezés felé tartó utat. Már az is szuper, ha az ő kitartásának csak a töredéke is lakozik bennünk. Már akkor sok mindent elérhetünk, és Ella megtanítja, mindegy ki mit gondol, amíg van melletted néhány olyan ember, akik feltétel nélkül szeretnek, minden rendben lesz. A Cinder és Ella megmutatja, hogy olykor el kell ismernünk, hogy segítségre van szükségünk, és el kell fogadnunk a segítséget. Olykor padlóra kerülünk, de mindig megéri felkelni. És bár nem mindig tűnik így, minden rosszban lesz valami jó is.
"(…) az igazi szépség belülről fakad. Ha szépnek érzed magad, akkor a külsődtől függetlenül szépnek fognak látni."
Ella mellett a másik főszereplőt, Cindert is megszerettem, Mit szerettem, egyenesen imádtam! Brian hozta el a legviccesebb pillanatokat a nehézségek közepette a hatalmas egójával. Nagyon jó megszólalásai voltak, és imádtam az Ellával való civakodásait is. Valamiért könyvekben mindig jók a nagy egóval rendelkező férfi karakterek, míg ha a való életben találkoznék ilyen emberrel, tuti rövid távon megszabadulnék tőle. De hát a könyvekben minden más. Cinderen kívül még megszerettem Viviant és a végére Juliette-t is. Utóbbinál ott alakult át a véleményem, mikor megmondta Ellának, hogy mit gondol róla és a viselkedéséről, és szép lassan mindketten elkezdtek nyitni a másik felé. Tetszett, ahogy elkezdett felépülni a kapcsolat közöttük, és az is, hogy nem lettek egyik pillanatról a másikra kebelbarátnők.
Összességében azt hiszem elég nyilvánvaló, hogy mennyire szerettem Kelly Oram regényét. Annyira, hogy mindenképpen olvasni akartam tőle mást is, és rögtön a Cinder és Ella után meg is tettem. Kelly fantasztikusan ír, könnyed és kevésbé könnyed történeteket is. És hogy ezt most kinek ajánlanám? Azoknak, akik olvastak már az írónőtől, akik szeretik a nehéz sorsú föszereplőket, a mesefledolgozásokat... és lényegében mindenki másnak is. Úgy érzem, ezt a könyvet olvasni kell, át kell érezni, olykor ejteni rajta egy-két könnycseppet, máskor felnevetni. De ha egyszer elkezditek, legyetek benne biztosak, hogy van elég szabadidőtök, mert nagyon nehéz letenni. Akik pedig már ovlasták, azokank üzenem, ha lemaradtak volna róla, hogy érkezik a folytatás. Bár kicsit szkeptikus vagyok, nagyon várom is, remélem nem kell majd csalódnom benne.
Szerző: Kelly Oram
Cím: Cinder és Ella (Cinder & Ella)
Oldalak száma: 400
Megjelenés: 2015 (2014)
Kiadó: Móra
Borító: Semmi különleges, nem rossz, de nem is jó
Kedvenc szereplő: Ella és Cinder
Legkevésbé kedvelt szereplő: Anastasia
Ami tetszett: A Hamupipőke párhuzamok, és igazából majdnem minden
Ami nem tetszett: Ahogy az emberek Ellával bántak
Kedvenc idézet: "Mégiscsak az apró dolgok szépítik meg az életet."
Amilyen gyorsan elérkezett, olyan gyorsan el is telt az ősz első hónapja. Számomra még mindig felfoghatatlanul gyorsan telik ez az év, amit mutat az is, hogy majdnem mindegyik Ez történt bejegyzésben megemlítettem. Sorry. :D Az augusztusi zárásban szeptemberre kitűztem célul, hogy beérjem magam olvasmányok szempotnjából, de a filmeket és a sorozatokat se hanyagoljam el. Nos, sikerrel jártam, szeptemberben nem is egy, hanem végre több könyvet is elolvastam, úgy érzem, kicsit visszatértem, újuét erővel vetettem bele magam a regények világába az augusztusi kihagyás után. Ezek mellett még a blogon is több bejegyzés született, mint ami idén eddig jellemző volt, ennek is örülök nagyon. Az viszont szinte biztos, hogy hétfőtől megint kevesebb időm lesz ilyenekre, ugyanis végre kezdődik a következő félév.
Mint már írtam, szeptemberben végre megint volt kedvem olvasni, elsősorban még a hónap elején gyorsan bejefeztem az Üvegvárost, majd kézbe vettem az új Harry Potter-t, ami bár nem volt annyira rossz, mint vártam, jónak sem igazán nevezném. Most, hogy elolvastam, már ténylegesen kijelenthetem, hogy ez nem a canon része, és nem is lesz. De erről bővebben majd egy külön bejegyzésben. Most romantikus és/vagy fantasy könyveket olvastam, szám szerint hat regény került a kezeim közé, ebből az utolsót (Oblivion) még jelenleg is olvasom.
Sorban az olvasások:
Cassandra Clare: Üvegváros
J. K. Rowling - Jack Thorne - John Tiffany: Harry Potter and the Cursed Child
Katie McGarry: Szívkarambol
Charlotte Bronte: Jane Eyre
Rick Riordan: A szörnyek tengere
Jennifer L. Armentrout: Oblivion - Feledés
A blog:
Mint már írtam, ezúttal több bejegyzés született az átlagnál, most többször jött meg a kedvem. Nyilván, különben nem írok bejegyzést... :D Ráadásul sok félét is olvashattatok, kezdve például egy sorozat értékelésével. Ezen kívül volt még egy értékelés, két Book Tag, két Cover Reveal, és két naplós bejegyzés is. Ami a rendszert illeti... Terveim szerint szerdán és vasárnap lesznek új bejegyzések (kivéve az Ez történ bejegyzések és a Cover Reveal-ek), de ne vegyétek biztosra. Ez egy terv, de mint tudjuk, nem igazán vagyok jó az ilyen tervek megvalósításában...
Először annyit megemlítenék, hogy a rövidfilmeket már nem fogom megemlíteni, mint a múlt hónapban, mert nem tudnék érdemben írni róluk annyit, hogy megérje beilleszeteni őket a bejegyzésbe.
Once Upon A Time (Egyszer volt, hol nem volt)
Elindult a hatodik évad!!! Oké, még csak egy részt adtak le, de képes voltam azt hétfőn este tízkor megnézni, mert nem akartam még egy napig halasztani, de a felirat csak addigra lett kész. Persze nem is lett volna muszáj megvárnom a feliratot, de vannak sorozatok, aminél szeretek biztosra menni, hogy mindent, minden egyes szót érteni fogok. Az évadkezdés egyébként nekem bejött, nagyon érdekel Emma elmondatlan törtlóénete, na meg a Gonosz Királynővel rossz nem lehet a folytatás. Legalábbis remélem.
Faking It (Simlis spinkék)
Szerintem díjat kéne kapnom, amiért végig bírtam nézni... Karma egy rettentő idegesítő, idióta liba, aki addig érzi jól magát, amíg ő áll a középpontban, mindenki vele törődik. Egyszerűen tönkreteszi az egész sorozatot. A többiekben akadt egy-két jó dolog, Laurent és Shane-t kifejezetten szerettem, igazából miattuk tartottam ki, mert érdekelt, velük mi lesz. De egyébként nem ajánlom senkinek, hacsak nem vagytok mazochisták.
How to Get Away with Murder (Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?)
Újabb kedvenc sorozatom tért vissza az új évadával!! Talán az egyik legnagyobb kedvencem, végig izgalmas, fordulatos, és ez szeremcsére az új évadban sem változott. Jó, igen, itt is még csak egy részt láttam, a másodiknál még várom a feliratot, mert sok a jogi szöveg, azt meg még magyarul sem biztos, hogy értem. :D De ha valaki szereti a bűnügyi sorozatokat, mindenképp nézze meg. Meg igazából az is, aki nem bírja, zseniális sorozat.
The Carrie Diaries (Carrie naplója)
Ha az első évad megnézése nem kellen egy snittes kihívás teljesítéséhez, már a harmadik résznél abbahagytam volna. Tele van klisékkel, az egész valahogy nem áll össze. Rengeteg hasonlót láttam már, és ez már nem tudott megfogni. A folyamatos szenvedés Carrie-vel és Sebastiannal idegesít, Egér szintén idegesítő, egyszerűen ez nálam nem jött be, a második évadot már tuti nem nézem meg.
Csizmás, a kandúr
Csizmás Kandúrtól sokkal többet vártam. A Shrekben nagyon szerettem, főszereplőként viszont nem volt az igazi. A cselekmény unalmas volt, alig történt valami, különösebb rákoncentrálás nélkül simán követhető az egész. Persze értem én, hogy a célközönség a gyerekek, de azért ennél jobban össze lehetett volna hozni. Cicust viszont bírtam, igazi badass csaj főszereplő.
Szerelmünk lapjai
Azt hiszem megkaphatja a hónap csalódása címet... Annyian dícsérik, hogy ennyire, meg annyira jó, mennyit sírtak rajta, én pedig vártam a nagy hatást, ami elmaradt. Persze szép volt, romantikus, de semmi extra. Feleslegesen el van nyújtva, olykor kifejezetten untam. A vége valóban megható volt, de nem annyira, hogy sírjak rajta. Várható volt, hogy ez így lesz, és egyik felet sem szerettem meg, hogy tényleg, igazán meghasson a végkifejlet. Sajnálom, hogy csalódás lett, pedig én nagyon akartam szeretni.
Óz, a hatalmas
Leginkább a látványvilága tetszett a filmnek. Bejöttek az élénk színek, az egész gyönyörű volt. Ezzel szemben a történet nem akkora nagy szám, időnként feleslegesen el volt nyújtva, máskor viszont nagyon élveztem. Ami kifejezetten nem tetszett, az az eleje volt, től hosszú volt, túl sok volt az előzmény, viszont szerencsére a többi részre azért összekapta magát annyira a sztori, hogy ne szenvedjem végig. Sőt, összességében azért tetszett is, és nem kizárt, hogy előveszem máskor is majd.
Tükröm, tükröm
Nem fűztem túl sok reményt a filmhez, nem voltak nagyok az elvárásaim, és szerintem épp ezért élveztem. Tetszett, ahogy átdolgozták a történetet, a végén az almás rész és az öregasszony beépítése is szuper volt. A törpök zseniálisak voltak, tetszett, amilyenek lettek.
Főleg a vígjáték műfaj miatt nem voltam benne biztos, hogy ez jó lehet. Féltem, hogy túl erőltetett lesz, és nem lesz vicces, bármennyire is akarják. Szerencsére jó poénok voltak benne, jó beszólások is akadtak, egyedül az ölebszerelem volt talán kicsit sok, de a maga abszurditásával az sem volt vészes. Egyébként van egy kicsi paródia hangulata is, de akkor, mikor néztem, pont ilyenre volt szükségem, úgyhogy ez nálam betalált, nem kizárt, hogy újranézős lesz.
Elpuskázva
Biztos, hogy nem ez a legjobb film, amit valaha láttam, de egyszer, kikapcsolódáshoz tökéletes. Az alapötlet képtelen, de pont ezért érdekes volt. Végig bennem volt, hogy ezt mégis hogy sikerült összehozni. :D Tetszett, hogy David szép lassan kezd el nyitni a gyerekei felé, nem egyik pillanatról a másikra lesz minden tökéletes. Tetszett az is, ahogy David megváltozott, igyekezett jobb ember lenni a gyerekeiért, segíteni nekik, amennyire csak lehetett, pedig 500 gyereknek nem igazán tud egyszerre az életük része lenni.
Csillagok háborúja I. - Baljós árnyak
Tudni kell rólam, hogy eddig egyetlen egy Star Wars filmet sem láttam, ez volt az első. És ha nem dicsérnék ennyire a régi trilógiát, valószínűleg soha nem folytatnám ez után, így viszont még nincs kizárva, hogy egyszer mindegyik részt megnézem. Számomra rettenetesen unalmas volt, és nem igazán tudom, miről is szólt ez. Mi volt a lényege. Persze lehet szerepet játszik az is, hogy sokszor még csak rá sem tudtam koncentrálni, annyira nem keltette fel az érdeklődésem. Uppsz. :D
A szereplők közül talán Anakint sikerült megkedvelnem, meg talán Padmét. Jar Jar megszólalásainál és viselkedésénél csak a fejemet fogtam, de igazából annyira szenvedtem a filmen, hogy ezeket olykor még viccesnek is találtam. :D Mint írtam, nem kizárt, hogy folytatom majd, de újra soha többet nem szeretném látni.
A hűséges
Már egy ideje megnéztem, de még mindig nem tudom, mit írjak róla. A második rész esetében jót tett a filmnek a sok változtatást, viszont ott még az alapot is fel lehetett ismerni. Itt már azt sem, teljesen más volt az egész, és baromira nem csodálkozom azon, hogy nem hozott annyit, hogy az utolsó filmet is moziba mutassák majd be... Sőt, én annak örülnék, ha lemondanának róla, jobb lenne, ha már meg se próbálnák, úgysem fog sikerülni. Pedig eleinte még bennem volt, hogy talán jót is tesz majd a könyvnek, ha változtatnak rajta. Nem tett jót. Bővebben majd egy külön bejegyzésben akarom kifejteni. :)
Újabb Book Tag-re hívtak meg Molyon (nevezetesen @Evelena), ezúttal is úgy döntöttem, a blogom fogom megosztani a válaszaimat. Mint azt a címből is láthatjátok, a Fairytale Book Tag-et fogom kitölteni, egy ideje már szemeztem vele, most végre eljött az idő a megvaósításhoz. Lássunk is neki!
1. Pinokkió - A fiú, akinek megnőtt az orra, ha hazudott
Hazudtál már egy könyvről, mert szégyellted, hogy tetszett?
Nem rémlik, hogy lett volna ilyen, és őszintén szólva értelmét sem látom, hogy hazudjunk ilyen dologról. Ha nekünk tetszett, akkor mondjuk el miért, hátha valakit ráveszünk élete legjobb könyve elolvasására. :)
2. A Szépség és a Szörnyeteg - A lány, aki nem a külsőbe szeretett bele
Melyik könyvet imádod, annak ellenére, hogy rémes a borítója?
Egyből az Alaska nyomában jutott eszembe John Green-től. Bár a legújabb, rózsaszín borítóját szeretem, az másik eléggé khm... csúnya. Valamint Gayle Forman Ha maradnék című regényének első két borítója nem sikerült túl esztétikusra, ezzel szemben például a filmes verziót imádom.
3. Hófehérke - Akire a szépségéért vadásztak
Vettél már meg könyvet csak a borítója miatt, és ha igen, mi volt az?
Nem, általában elolvasom a fülszöveget is. Persze akadt olyan könyv, amire a borítója miatt figyeltem fel, mint például a Ne érints, de csak azért még nem vettem meg egy könyvet.
4. Csipkerózsika - Akit elátkoztak, hogy aludjon, majd az igaz szerelem csókja ébresztette fel
Melyik a kedvenc könyves párod?
Ajjj, hát elég sok olyan páros van, akiket nagyon kedveltem, csak egyet nem tudnék kiválasztani, így inkább írok hármat, és még így is lecsökkentettem a listát.
Ron és Hermione (Harry Potter)
Katy és Daemon (Luxen)
Virág és Ricsi (Szent Johanna gimi)
5. A kis hableány - Aki feladta az életét a szerelemért
Szoktál kipróbálni új műfajokat vagy inkább maradsz azoknál, amelyeket ismersz és szeretsz? Ha kipróbáltál már újakat, melyik volt az utolsó ilyen könyv?
Mostanában egyre többször merek kipróbálni új műfajokat, de azért nyilván még mindig a kedvenceim, a romantikus, ifjúsági, new adult könyvek vannak többségben. Legutóbbi regény "új műfajban" azt hiszem A másik én volt S. J. Watsontól, és bár maga a könyv nem jött be túlságosan, nem kizárt, hogy majd még fogok thrillert olvasni. :)
6. Hamupipőke - Aki elvesztette a cipőjét éjfél után
Melyik volt az utolsó könyv, ami miatt fennmaradtál egész éjszaka?
Bármennyire is meglepő, egyeten könyv miatt sem maradtam fent éjszaka. Annál jobban szeretek aludni...
7. Rapunzel - Akit bezártak egy toronyba
Melyik volt a legrosszabb könyv, amit az elmúlt hónapban olvastál?
Bármennyire is szomorú, de a Harry Potter és a Cursed Child. Nem volt borzasztó, olvastatta magát, de igazából az egész olyan volt, mintha fanfictiont olvasnék, és sajnos nem a legjobbak közül valamelyiket. :/
8. Aladdin - A szegény fiú, aki egy dzsinnt talált
Melyik volt az utolsó "könyvkincs", amit találtál?
A Jane Eyre. Egyszerűen imádtam.
9. Alice Csodaországban - A lány, aki nyúlüregbe esett
Melyik könyv olvasása során érezted úgy, hogy egy teljesen új világba csöppentél?
A Harry Potternél, minden egyes alkalommal, mikor olvastam valamelyik részt.
10. A békakirály - Az elvarázsolt herceg, aki újra emberré vált
Melyik volt az a könyv, amelyikről azt gondoltad, hogy utálni fogod, de végül mégis megszeretted?
A villámtolvaj mindenképpen ilyen. Annak ellenére, hogy mennyien dícsérik, mennyien imádják, sosem gondoltam volna, hogy ez nekem tetszene. Végül a kíváncsiság győzött, elolvastam, és imádtam. Örülök, hogy végül adtam neki egy esélyt.
11. Jancsi és Juliska - Akik elvesztek az erdőben és egy boszorkány elfogta őket
Melyik testvérpár (fiú-lány) a kedvenced és miért?
Nem igazán tudok választ adni, ennyire a testvérpárok nem szokat megmaradni, vagy ha mégis, akkor azért, mert külön-külön szerettem mindkét testvért, de az egymáshoz való viszonyuk ritkán marad meg.
Oké, néhány órája írtam meg a bejegyzést, és most megkaptam az emlékeztetőt. Daemon és Dee a Luxen sorozatoból. Nem is tudom, hogy felejthettem el őket, pedig éppen az Obliviont olvasom.. Na őket nagyon bírom, ahogy beszólogatnak egymásnak, de mégis azonnal ugranak, ha a másiknak segítségre van szüksége, bármit megtennének egymásért.
12. Piroska - Akit a nagymamának öltözött farkas felfalt
Melyik könyvben csalódtál azután, hogy beleszerettél a borítóba és a fülszövegbe?
A Jóslatok hálójában című könyvben nagyot csalódtam, erről ITT írtam is. Amennyire imádtam a borítót, annyira rosszul sikerült a kivitelezés.
13. Rumplestiltskin - Akinek senki sem tudja a nevét
Melyik az a könyv, amelyiket imádod, de nem kapott elég figyelmet?
Elsőre a Milo szerint a világ jutott az eszembe, az egy olyan könyv, amit bárkinek odaadnék, hogy olvassa el. Ha kíváncsiak vagytok, ITT már írtam róla.
