A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kelly Oram. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kelly Oram. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 9., szerda

Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

A Cinder és Elláról írt értékelésemben (amit ITT elolvashattok) már említettem, hogy a könyv befejezéseután azonal nyúltam Kelly Oram másik irományához. Ez a Szívzűrterápia strébereknek. Gondolom sokatokank ez nem volt újdonság, nézzétek el nekem, latinon kezdtem el a bejegyzést megírni uppsz, és nem vagyok éppen formában. De vissza a Szívzűrhöz. Alapjaiban teljesen más, mint a Cinder és Ella, sokkal könnyedebb, de imádtam. Nagyon hamar bedaráltam, egyszerűen csak jól esett, megnevettetett és kikapcsolt. Ahogy annak lennie kellett. Lényegében azt kaptam, amit az értékelések alapján vártam. És nagyon örülök, hogy nem kellett csalódnom, sőt, igazából kedvencet avattam.

Avery elég régóta (gyakorlatilag születésétől fogva) szerelmes a legjobb barátjába. Aiden persze erről semmit sem tud, egészen addig, míg közli, barátnője van... Mit tesz a kicsit stréber Avery? A tudományba menekül. Számos társadalmi kísérlettel be akarja bizonyítani, hogy a szerelmi bánatból csak akkor lehet kigyógyulni, ha az ember túljut a gyász hét fázisán. A lánynak ebben Aiden bátyja, Grayson segít. Ő rávaszi Avery-t olyan dolgokta, amit magától valószínűleg soha nem tenne meg, és közben egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz... Ahogy az lenni szokott.

Mint azt az előbb érzékelhettétek, első olvasásra tényleg nincs semmi különleges a történetben, pedig bizonyos dolgokért mégis az. Imádtam, hogy nem hal meg senki, senki nem szenved halálos betegségben, nem kell megmenteni a világot, és nincs főgonosz sem. Egyszerűen csak valóságos. Persze nem azt mondom, hogy teljesen realsita, mert például még nem találkoztam olyan sráccal mint Grayson (bármennyire is jó lenne), és amúgy is... kicsit tündérmesés. Nem teljesen úgy, ahogy azt először gondolnánk, de kicsit mégis. De ez nem baj, egyébként sem a saját életemet akarom viszont látni könyvben. Az még szerintem engem sem érdekelne...


A könyv alapötlete, a gyász hét fázisán való végigmenetel az összetört szív gyógyulásának útján, nagyon érdekes volt. Nem vagyok éppen szakértő a szerelmi bánatban (és szerencsére a gyászban sem), de így is nagyon tetszett ez az elgondolás. És jól is volt kivitelezve, teljesen hihetőre sikerült. Egyes fázisokon való továbbjutás kifejezetten viccesre sikerült. Na meg egyébként szinte minden más is az volt. A sokat emlegetett zuhanyzós jelenet az egyik kedvencem lett. Ha olvastátok már a könyvet, tudjátok miről beszélek, ha nem, olvassátok el gyorsan! :D A humor is nagy erőssége a regénynek, így igazán "egy-hosszú-nap-után-kikapcsolós" olvasmány.

A szereplők közül Grayson abszolút a szívem csücske lett. Újabb álompasi a háremben, mert hát így is alig van egy-két karakter, akiért oda vagyok... Tényleg... Na jó, úgyse hiszi el ezt senki. :D Az első számú imádnivaló Graysonon a humora. A vicces pillanatok nagy része az ő nevéhez köthető, de közben mégis tudott komoly lenni, ha arra volt szükség. Kezdve azzal, hogy segített Avery-nek. Meg ami még nagyon tetszett, hogy nem rosszfiú, és nem az a lényeg, hogy megváltozik a kiszemelt lány érdekében. Természetesen kicsit ő is változik (de ki nem?), de nem olyan, mint mondjuk Deamon Black. 

Avery... őt is egészen megszerettem. Nem lett kedvenc, az biztos, volt egy-két pillanat, mikor meg tudtam volna ütni, de összességében egy normális női főszereplő normális, korához illő problémákkal. Akit viszont nagyon nem bírtam, az Aiden. Az, hogy szimplán eldobja a legjobb barátját a barátnőjéért, nem volt éppen jó kiindulópont. Ezen kívül rémlik, hogy volt még egy pillanat, amikor különösen utáltam, de sajnos ahhoz már régen olvastam, hogy tudjam, melyik résznél volt az. Rajtuk kívül még Libby-t akarom mindenképp megemlíteni, őt is különösen bírtam, amit Owennel művelt, fantasztikus volt. Fantasztikusan vicces. Kíváncsi vagyok az ő történetére is, majd egyszer mindenképp sort kerítek rá. 

Egyáltalán nem bántam meg, hogy tavaly esélyt adtam a LOL könyveknek, idén pedig pont Kelly Oram könyvei kerültek a kezem közé a sorozatból, megérte elolvasni őket, mindkettőt másért. Úgy érzem, a Szívzűrt elég sokszor elő fogom még venni, ha kis vidámságra van szükségem, egyrészt tényleg felvidír, másrészt gyorsan is olvasható, így ha valakinek van felesleges néhány órája, jó választás lehet ez a könyv. Meg csak úgy is. Mindenképp megéri adni neki egy esélyt, én nem bántam meg, hogy elolvastam, mint már írtam, igazság szerint kedvencet avattam vele. És érzéseim szerint, Kelly is kedvenc lehet majd. :)

Szerző: Kelly Oram
Cím: Szívzűrterápia strébereknek (The Avery Shaw Experiment)
Oldalak száma: 232
Megjelenés: 2014 (2013)
Kidó: Móra
Borító: Nem vagyok oda érte, de nem is rossz
Kedvenc szereplő: Grayson
Legkevésbé kedvelt szereplő: Aiden
Ami tetszett: Az alapötlet különösen
Ami nem tetszett: Most így nem igazán jut eszembe semmi konkrét dolog:D
Kedvenc idézet: "…ekkor fogtam fel, hogy a zuhany alatt állok, egy nagyon meztelen Grayson Kennedyt ölelek, akinek bizonyos testrésze nem kifogásolta ezt a felállást."

2016. október 9., vasárnap

Kelly Oram: Cinder és Ella

Az első LOL könyven a Segítség Youtube-sztár lettem volt, így abban a hitben voltam, hogy mindegyik LOL könyv könnyed olvasmány. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. A Cinder és Ella már az első néhány oldalon földhöz vágja az olvasót. És mégis egy csodálatos regény kerekedik ki az egész, borzasztó alaphelyzetből. Lenyűgöző volt, kedvencet avattam. Kelly Oram ezen könyve is azok közé tartozik, amire a molyok hatására esett a választásom. Csupa jó értékeléssel találtam magam szemben, így mikor idén év elején rendelésre esett a sor, bekerült a kosaramba, szerencsére a másik Kelly Oram művel együtt, ugyanis amint befejeztem ezt, jöhetett is a másik, annyira jól ír Kelly. 

"Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés… 
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képest a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?"

"A tündérmesékkel az a gond, hogy rendszerint valamilyen rettenetes nagy bajjal kezdődnek."
Mint már a bejegyzés elején írtam, egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyire a kemény valósággal fogom szembetalálni magamat. Mondhatjátok, hogy de hát a fülszöveg is ezt sugallja, csakhogy mire eljutok egy-egy könyv olvasásáig, általában fogalmam sincs miről fog szólni. És én ezt imádom, így semmit sem apró spoiler nem marad meg, minden fordulat meglepetés marad. A történet egyébként nem tartogat túl sok fordulatot, a vége kifejezetten kiszámítható, és mégis minden sora vonzza az olvasót, lehetetlen letenni. Imádtam, ahogy Hamupipőke történetét átültette az írónő a jelenbe, a modern világba úgy, hogy mégis egyedit alkotott. Valami különlegeset. 


Volt néhány részlete a regénynek, amit utáltam. Nem olyan értelemben, hogy idegesített, vagy hogy rosszul volt megírva, hanem hogy egyszerűen a valóságot ábrázolta. Utáltam, hogyan Ella osztálytársai bántak a lánnyal, piszkálták, sértegették, fizikailag és mentálisan is bántalmazták, mert szegény nem olyan, mint a ők. Mert bottal tud járni, mert sok a heg rajta. Az már persze senkit nem érdekel, hogy mennyi rossz dolgon kellett átmennie Ellamarának, vagy mi lenne, ha velük csinálnákn ezt. Az emberek észjárása eddig nem terjed ki. Bár nem is tudom, miért nevezem észjárásnak, aki így viselkedik, az szimplán gonosz. A gonoszság az, ami leginkább irányítja az eseményeket, sok mindent okoz, és még a következmények sem nyitják fel az emberek nagy részének a szemét. Mint már írtam: ez a valóság.

Ellát mind a négyszáz oldal alatt csodáltam. Rettenetesen sok erő és kitartás kellett ahhoz, hogy eljusson odáig, ahová a könyv végén volt. Ez az erő és kitartás kellett, hogy elfogadja a helyzetét, megbékéljen vele, majd túltegye magát mindenféle zaklatáson, minden nehézségen, és csak előre tekintsen. Számomra lenyűgöző volt, hogy minden nehézség ellenére megtalálta a boldog befejezés felé tartó utat. Már az is szuper, ha az ő kitartásának csak a töredéke is lakozik bennünk. Már akkor sok mindent elérhetünk, és Ella megtanítja, mindegy ki mit gondol, amíg van melletted néhány olyan ember, akik feltétel nélkül szeretnek, minden rendben lesz. A Cinder és Ella megmutatja, hogy olykor el kell ismernünk, hogy segítségre van szükségünk, és el kell fogadnunk a segítséget. Olykor padlóra kerülünk, de mindig megéri felkelni. És bár nem mindig tűnik így, minden rosszban lesz valami jó is.

"(…) az igazi szépség belülről fakad. Ha szépnek érzed magad, akkor a külsődtől függetlenül szépnek fognak látni."
Ella mellett a másik főszereplőt, Cindert is megszerettem, Mit szerettem, egyenesen imádtam! Brian hozta el a legviccesebb pillanatokat a nehézségek közepette a hatalmas egójával. Nagyon jó megszólalásai voltak, és imádtam az Ellával való civakodásait is. Valamiért könyvekben mindig jók a nagy egóval rendelkező férfi karakterek, míg ha a való életben találkoznék ilyen emberrel, tuti rövid távon megszabadulnék tőle. De hát a könyvekben minden más. Cinderen kívül még megszerettem Viviant és a végére Juliette-t is. Utóbbinál ott alakult át a véleményem, mikor megmondta Ellának, hogy mit gondol róla és a viselkedéséről, és szép lassan mindketten elkezdtek nyitni a másik felé. Tetszett, ahogy elkezdett felépülni a kapcsolat közöttük, és az is, hogy nem lettek egyik pillanatról a másikra kebelbarátnők.

Összességében azt hiszem elég nyilvánvaló, hogy mennyire szerettem Kelly Oram regényét. Annyira, hogy mindenképpen olvasni akartam tőle mást is, és rögtön a Cinder és Ella után meg is tettem. Kelly fantasztikusan ír, könnyed és kevésbé könnyed történeteket is. És hogy ezt most kinek ajánlanám? Azoknak, akik olvastak már az írónőtől, akik szeretik a nehéz sorsú föszereplőket, a mesefledolgozásokat... és lényegében mindenki másnak is. Úgy érzem, ezt a könyvet olvasni kell, át kell érezni, olykor ejteni rajta egy-két könnycseppet, máskor felnevetni. De ha egyszer elkezditek, legyetek benne biztosak, hogy van elég szabadidőtök, mert nagyon nehéz letenni. Akik pedig már ovlasták, azokank üzenem, ha lemaradtak volna róla, hogy érkezik a folytatás. Bár kicsit szkeptikus vagyok, nagyon várom is, remélem nem kell majd csalódnom benne. 

Szerző: Kelly Oram
Cím: Cinder és Ella (Cinder & Ella)
Oldalak száma: 400
Megjelenés: 2015 (2014)
Kiadó: Móra
Borító: Semmi különleges, nem rossz, de nem is jó
Kedvenc szereplő: Ella és Cinder
Legkevésbé kedvelt szereplő: Anastasia
Ami tetszett: A Hamupipőke párhuzamok, és igazából majdnem minden
Ami nem tetszett: Ahogy az emberek Ellával bántak
Kedvenc idézet: "Mégiscsak az apró dolgok szépítik meg az életet."