2016. április 12., kedd

Shadowhunters - 1. évad


Egy könyvmoly általában alig várja, hogy film (vagy éppen sorozat) készüljön kedvenc regényeiből, látni akarja hogy mutat a történet vásznon, milyenek a színészek, stb. Én is így voltam vele, de sajnos manapság csak egyre rosszabb és rosszabb adaptációkkal találkozni. Az még elmegy, hogy egy-két dolgot kihagynak, megváltoztatnak, ezt könnyen megértjük, hiszen más leírni és lefilmezni valamit. De ha rosszak a színészek, tehetségtelenek, és az egész teljesen logikátlan lesz, akkor azt hiszem jogosan mondom, hogy inkább meg se csinálták volna. Pontosan így van ez a Shadowhunters esetében is. Hatalmas csalódás lett annak ellenére, hogy nem voltak magasak az elvárásaim... Lássuk, mi volt a bajom az első évaddal.

Az Árnyvadász világgal a Csontváros film (!) ismertetett meg, a könyv már korábban felkeltette az érdeklődésem, de nem voltam benne biztos, hogy tetszene, így először moziba mentem. Nagyon-nagyon élveztem az adaptációt, tetszett a történet, meg az egész, így végül elolvastam a sorozat első részét, azonban tovább sajnos máig nem jutottam, így úgy ültem le megnézni az új sorozatot, hogy tökéletesen el tudtam vonatkoztatni a cselekménytől. Mármint az alapmű szempontjából, mert különben rengeteget dühöngtem, unalmas volt, logikátlan, és összességében borzalmas. A készítők kaptak egy lehetőségekkel teli alapot, de egyszerűen képtelenek voltak kiaknázni a lehetőségeket, a látványon látszott az alacsony költségvetés, a történet bizonyos részei kifejezetten gagyik voltak, és akkor még a színészek hetven százalékáról nem is beszéltem. 

2016. április 6., szerda

Agatha Christie: Tíz kicsi néger

Azt hiszem senkinek nem kell bemutatni a krimi koronázatlan királynőjét, Agatha Christie-t, és abban is biztos vagyok, hogy mindenki hallott már a Tíz kicsi négerről. Úgy érzem ez az a műve az írónőnek, ami a leginkább ismert, bár Poirot és Miss Marple is nagy népszerűségnek örvend. A Guinness Book of World Records szerint Christie érte el a világ minden idők legtöbb eladott példányszámát. Legalábbis a wikipedia ezt írja. :D Sokáig szemeztem a regénnyel mire bele mertem vágni, kicsit tartottam tőle, hogy nem ér fel az elvárásaimhoz, meg hát nem is szoktam krimit olvasni, de ahogy az lenni szokott, csakis pozitívan csalódtam. Egyszerűen fantasztikus volt a hangulata, végig izgultam, teóriákat gyártottam, találgattam, aztán meglepődtem. Én is azok táborát erősítem, akik nem jöttek rá a megoldásra.

És hogy honnan is indulunk? Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap a Néger-szigetre, és bár minden vendégnek van a múltjában olyan dolog, amit legszívesebben elfelejtenének, örömmel és reménykedve érkeznek meg a sziklás öbölbe, hogy eltöltsenek néhány kellemes napot. Hamar rá kell jönniük, hogy egyikük sincs biztonságban. Az órákat félelmetes, hátborzongató események árnyékolják be, szép lassan eluralkodik a kétségbeesés, a bizalmatlanság. Tízen érkeznek, vajon hányan távoznak?

"Egy sziget körül mindig van valami varázslatos: már maga a „sziget” szó is fölkelti az ember fantáziáját. Elvesztjük a kapcsolatot a külvilággal: egy sziget külön világ. S lehet, hogy ebből a világból nincs is visszatérés.„Magam mögött hagyom a szürke hétköznapokat” – gondolta."

2016. április 1., péntek

Ez történt - 2016. március

Eltelt egy újabb hónap, és abból a szempontból semmi sem változott, hogy továbbra is vágtatunk előre 2016-ban a nélkül, hogy igazán feltűnne. És most sem mondanám, hogy túlságosan izgalmas hónapom lett volna. Ami igazán fontos volt márciusban, hogy végre valahára elkezdtem az egyetemet, így elmondhatom, hogy anglisztika szakos vagyok!! Nagyon akartam már kezdeni, egyelőre nem tudok különösebben mit mondani, csak két hetem volt, a második fele a hónapnak tavaszi szünet volt. És most hányan utálhattok ezért. :D Már most akadt dolgom, igyekszek folyamatosan tanulni, nincs túl sok tárgyam, és egyelőre tartom magam nagyjából, így majd nem vizsgára zúdul rám minden szinte teljesen ismeretlenül minden. Aztán majd meglátjuk mi lesz, ugyebár ember tervez... 

A tavasz kezdete elhozta a... szakadó hósesést... Hetedikén esett egész nap, vidám volt az első napomon reggel fél hétkor a hóval szembesülni, amit még tejesen fitten és éberen sem díjazok, nem hogy félkómásan. Azóta persze itt is szép idő van (és ne kérdezzétek miért tartok időjárásjelentést...:D), és örül a lelekem. Olvasás szempontjából szinte változatlan a helyzet, bár valamivel kevesebbet olvastam, mint februárban, inkább több sorozatot néztem, bedaráltam két hét alatt a Kertvárosba száműzvét, és két évadot megnéztem a Szívek szállodájából, szóval elmondható, továbbra is rengeteg volt a szabadidőm. 

2016. március 31., csütörtök

Lana Millan: Átkozott Hannah Brown

Valószínűleg soha nem olvasom el Lana Millan Átkozott Hannah Brown című regényének a fülszövegét sem, ha az Athenaeum kiadó nem ajánlja fel recenzióként, úgy gondolván ez nekem tetszene. Nyilvánvalóan elfogadtam az ajánlatot, hiszen itt vagyok, és ezúton is köszönöm a kiadónak a lehetőséget! A címkék, a vélemények és a történet alapján egy könnyed és vicces olvasmányra számítottam, mégsem ezt kaptam, csak részben. Eleinte nehezen haladtam vele, majd belerázódtam, elkezdett érdekelni, voltak nagyon jó pillanatai, olykor mosolyt is csalt az arcomra, de egyáltalán nem vagyok elégedett. Mondjuk úgy, egy közepesre szerepelt, ha valaki kedveli a műfajt, vagy csak kikapcsolódásra vágyik és semmi másra, semmi nagy dologra, annak mindenképpen ajánlanám. Egy próbát megér, és léteznek ennél sokkal-sokkal rosszabb könyvek is, csupán nekem ez most nem igazán jött be.

Hannah Brown a médiában dolgozik, egyik napról a másikra pedig műsorvezetőként kell megállnia a helyét. Hannah Brown makacs, szarkasztikus, csípős, kíméletlen és mégis jószívű, és ha akar, még kedves is tud lenni. Többnyire elégedetlen magával, hajszolja a boldogságot, a szerelmet, bár igencsak nehezen akaródzik elérni ezeket. Aztán jön Clive az erkélyén keresztül, megjelenik Dolores, aki szerint a lányon átok ül, és Hannah élete fenekestül felfordul, a körülmények hatására elindul a változás útján, igyekszik pozitívabb és életvidámabb, na meg kedvesebb lenni. Ez a könyv olykor keserű, máskor vicces, a mindennapok nehézségeit mutatja be, ami bárkivel megtörténhet. Vagy legalábbis egy része biztosan.

"Női táskák, átok van mindegyiken. Ha valamit keresek, tuti, hogy nem találom meg. A tárgyak egy láthatatlan féreglyukon keresztül a párhuzamos dimenzióba siklanak, és csak akkor kerülnek elő, ha már nincs rájuk szükségem."

2016. március 27., vasárnap

Rick Riordan: A villámtolvaj (Percy Jackson és az Olimposziak 1.)

Nagyon sok könyvvel kerültem közelebbi kapcsolatba a moly miatt. Mióta regisztráltam mindig látom, mi az aktuális kedvenc a könyvmolyoknál, mi az, amit szerintük érdemes elolvasni, így nyilván én is előbb belevágok, persze nem árt, ha alapból is érdekel a regény, mert például A szürke ötven árnyalatát soha nem olvasnám el, akkor sem, ha ez maradna az egyetlen könyv az egész világon. A Percy Jackson sorozat is azok táborát erősíti, akikkel gyakran összefutottam, dicsérték, és egyre inkább úgy éreztem, olvasnom kellene. Ennek ellenére féltem tőle, nem voltam benne biztos, hogy az én világom, és megint óriásit tévedtem. Egyszerűen imádtam A villámtolvajt, faltam a sorokat, izgalmas és érdekes volt.

A tizenkét éves Percy Jacksont mindig megtalálja a baj, már a sokadik iskolából tanácsolják el, miután megvédi magát a szörnyeteggé változott algebratanárnővel szemben. Senki nem hisz a fiúnak az esettel kapcsolatban, sőt igazából Percy sem képes hinni saját magának egészen addig, míg "össze nem fut" a Minótaurusszal. Egy nyári táborba kerül, ahol rá kell jönnie, Istenek és mitikus lények a XXI. században is élnek. Már ez is éppen elég megdöbbentő, hát még az hogy Percyt gyanúsítják Zeusz villámának ellopásával. A fiúnak tíz napja van, hogy előkerítse a főisten jelképét, és békét hozzon az Olimposzra. Vajon sikerül neki?

"Amint a hegy lábához értem, visszanéztem. A fenyőfa alatt, mely egykor Thalia, Zeusz lánya volt, Kheirón állt teljes lóember alakban, üdvözlésre felajzott íjjal. Szóval, semmi különös, csak egy tipikus kentaur gesztus egy tipikus halálba menőnek. Az utóbbi történetesen én vagyok. Tipikus."

2016. március 25., péntek

Zombiapokalipszis Book Tag


Nem igazán van hangulatom továbbra sem értékelésekhez, ezért inkább egy Book Tag-et hoztam, méghozzá a Zombiapokalipszis Book Tag-et. Alapjaiban véve nem rajongok a zombikért, igazság szerint egyetlen zombis filmet/könyvet sem láttam/olvastam, viszont ez a tag megtetszett, így megcsinálom.
A szabályok: ki kell választani öt könyvet, amiknek a címeit fel kell írni egy-egy cetlire, és bedobni őket valahova, ahonnan ki lehet húzni őket. Minden könyvhöz két kérdés tartozik, amikre a válasz az a szereplő, akit a könyv random felcsapása után elsőként meglátsz.
A kérdéseket AniTiger oldaláról néztem, az ő válaszait ITT olvashatjátok. 

Az általam választott könyvek:
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Kelly Oram: Cinder és Ella
Jennifer L. Armentrout: Opál
James Dashner: Halálkúra
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7.

1. Könyv: Jennifer L. Armentrout: Opál

Az első ember, aki meghal:
Dawson. Na ne, tudom, hogy az élet nem fair, de azért pont Dawson?! Annyi mindenkit tudnék mondani, viszont legalább nem Deamon. :D

Az a személy, akit elgáncsolsz, hogy elmenekülj a zombik elől:
Blake!! Ezaz!! :D Szívesen elgéncsolom, sőt, remélem a zombik el is kapják. 

2. Könyv: James Dashner: Halálkúra

Az első ember, aki zombivá változik:
Thomas. Hát bármi előfordulhat, bár azért őt pont nem gondolnám, hogy elkapják.

Az az ember, aki téged gáncsol el, hogy elmeneküljön a zombik elől:
Brenda. Kösz szépen, én pedig már kedveltelek...


3. Könyv: Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7.

A csapat idiótája: 
Kinga?! Na pont ő nem. :D

A csapat agya:
Dave. Hát végülis a kütyükhez van agya, hátha segítene valamit, bár nem éppen túl bíztató, ha ő a csapat esze.

4. Könyv: J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly

A csapat orvosa:
Oliver Wood. Hááát remélem tud segíteni.

A fegyverszakértő:
Hermione. Na végre egy jó válasz, belőle bármit kinézek, azt is, hogy ért a fegyverekhez.

5. Könyv: Kelly Oram: Cinder és Ella

A harcos:
Juliette. Ki is nézem belőle.

A csapatkapitány:
Brian. Érdekes egy csapat lenne, nem biztos, hogy pont Brian kéne az élére. :D

2016. március 20., vasárnap

Tahereh Mafi: Ne érints

Mondják, hogy ne ítéljünk borító alapján, ami lényegében rendben is van, hiszen a külső nem minden, olvastam már olyan fantasztikus könyvet, aminek csúnya volt a borítója, de persze fordítva is akadt példa. Ennek ellenére mindenkinek el kell ismernie, nem mindegy, mit látunk, nem mindegy, hogy ha szembejön velünk egy regény, felkelti e az érdeklődésünket külsőleg, hogy utána legalább a fülszöveg elolvasásáig eljussunk. Soha nem érdekelt a Ne érints sorozat (őszintén szólva még csak arra sem emlékszem, találkoztam e vele korábban), amíg ki nem jött új borítóval, ami lélegzetelállítóan gyönyörű lett. Megvettem, elolvastam, a többi meg már történelem, igaz?

Senki nem tudja, miért halálos Juliette érintése, szerinte átok, ám a Regeneráció kormányának erő. Terveik vannak, fegyverként akarják használni a lányt, csakhogy ehhez neki is lesz egy-két szava. Juliette nem ismeri a szabadságot, túl régóta zárták el a külvilágtól, hosszú ideje senkihez sem szólt, majd jön Adam és felborítja a dolgokat. Aztán megérkezik a hőn áhított szabadság. Vagy mégsem? Juliettnek fel kell fedeznie magában az erőt a visszavágásra. "Tahereh Mafi delejes erejű első regényében egy emberfeletti erővel rendelkező lány egy hatalmi játszma közepén találja magát egy szánalmas világban, mely tele van vérpezsdítő szerelemmel, kábító gonoszsággal és a jövőt meghatározó választásokkal."

"Azon gondolkodtam, vajon az eltérő szemszín azt jelenti-e, hogy az emberek másként látják a világot. És hogy fordítva is működik-e a dolog: a világ is másként látja-e az embert."

2016. március 4., péntek

Marissa Meyer: Cinder

Nem vagyok nagy sci-fi rajongó, nem érzem úgy, hogy kifejezetten az én műfajom lenne, mégis akadtak már olyan könyvek ebben a témában, amik tetszettek. Ennek ellenére nagyon nehezen jutottam el odáig, hogy belevágjak a Cinderbe, hiába dícsérik rengetegen Molyon. Konkrétan három évig kerülgettem a regényt az Alexandra nagy nyári akciói során, mire végül megvettem, és elolvastam. Szerencsére nem kellett csalódnom, és már értem azt is, miért van így mindenki kiakadva, hogy nem akarják folytatni a sorozatot. Kegyetlen a függővég, és bár a második kötet már megjelent, a többi nem, és azt az egyet is irreálisan drágán árulják. Majd ha akciós lesz, beszerzem, előbb biztos nem.

Új Pekingben járunk százhuszonhat évvel a negyedik világháború után, mikor már az emberek és kiborgok egymás mellett élnek. Mondhatni békében, bár ez azért nem teljesen igaz. Cindert a társadalom nagy része elítéli kiborgléte miatt, mostohaanyja egyenesen utálja, mégis ő a város legjobb műszerésze. Ezért is fordulhat elő, hogy Kai herceg felkeresi, hogy megjavítassa meghibásodott androidját. Cinder nagyon meglepődik azon, amit az android rendszerében talál. Vajon az ő kezében van a Föld jövőjének kulcsa? És mi köze ehhez a holdbéli kirélynőnek? A Holdbéli krónikák első kötete az ismert és klasszikus Hamupipőke történet modernkori feldolgozása.