Nem vagyok nagy sci-fi rajongó, nem érzem úgy, hogy kifejezetten az én műfajom lenne, mégis akadtak már olyan könyvek ebben a témában, amik tetszettek. Ennek ellenére nagyon nehezen jutottam el odáig, hogy belevágjak a
Cinderbe, hiába dícsérik rengetegen Molyon. Konkrétan három évig kerülgettem a regényt az Alexandra nagy nyári akciói során, mire végül megvettem, és elolvastam. Szerencsére nem kellett csalódnom, és már értem azt is, miért van így mindenki kiakadva, hogy nem akarják folytatni a sorozatot. Kegyetlen a függővég, és bár a második kötet már megjelent, a többi nem, és azt az egyet is irreálisan drágán árulják. Majd ha akciós lesz, beszerzem, előbb biztos nem.
Új Pekingben járunk százhuszonhat évvel a negyedik világháború után, mikor már az emberek és kiborgok egymás mellett élnek. Mondhatni békében, bár ez azért nem teljesen igaz. Cindert a társadalom nagy része elítéli kiborgléte miatt, mostohaanyja egyenesen utálja, mégis ő a város legjobb műszerésze. Ezért is fordulhat elő, hogy Kai herceg felkeresi, hogy megjavítassa meghibásodott androidját. Cinder nagyon meglepődik azon, amit az android rendszerében talál. Vajon az ő kezében van a Föld jövőjének kulcsa? És mi köze ehhez a holdbéli kirélynőnek? A Holdbéli krónikák első kötete az ismert és klasszikus Hamupipőke történet modernkori feldolgozása.
