Shadowhunters - 1. évad

Egy könyvmoly általában alig várja, hogy film (vagy éppen sorozat) készüljön kedvenc regényeiből, látni akarja hogy mutat a történet vásznon, milyenek a színészek, stb. Én is így voltam vele, de sajnos manapság csak egyre rosszabb és rosszabb adaptációkkal találkozni. Az még elmegy, hogy egy-két dolgot kihagynak, megváltoztatnak, ezt könnyen megértjük, hiszen más leírni és lefilmezni valamit. De ha rosszak a színészek, tehetségtelenek, és az egész teljesen logikátlan lesz, akkor azt hiszem jogosan mondom, hogy inkább meg se csinálták volna. Pontosan így van ez a Shadowhunters esetében is. Hatalmas csalódás lett annak ellenére, hogy nem voltak magasak az elvárásaim... Lássuk, mi volt a bajom az első évaddal.

Az Árnyvadász világgal a Csontváros film (!) ismertetett meg, a könyv már korábban felkeltette az érdeklődésem, de nem voltam benne biztos, hogy tetszene, így először moziba mentem. Nagyon-nagyon élveztem az adaptációt, tetszett a történet, meg az egész, így végül elolvastam a sorozat első részét, azonban tovább sajnos máig nem jutottam, így úgy ültem le megnézni az új sorozatot, hogy tökéletesen el tudtam vonatkoztatni a cselekménytől. Mármint az alapmű szempontjából, mert különben rengeteget dühöngtem, unalmas volt, logikátlan, és összességében borzalmas. A készítők kaptak egy lehetőségekkel teli alapot, de egyszerűen képtelenek voltak kiaknázni a lehetőségeket, a látványon látszott az alacsony költségvetés, a történet bizonyos részei kifejezetten gagyik voltak, és akkor még a színészek hetven százalékáról nem is beszéltem. 

Valentina Cernobilban...

Alacsony elvárások, mégis nagy remények - avagy hogyan indultam neki?

Mint már írtam, nem vártam sokat, úgy ültem le a laptopom elé, hogy lesz ami lesz, még akár jó is lehet, de nem akartam túlságosan csalódni. Alapjaiban véve nem volt rossz a Pilot, akkor még rengeteg potenciált láttam benne, bizakodtam, hogy összekapja magát a sorozat, az eleje egyébként is ritkán nagyon-nagyon jó egy-egy szériának, szóval itt még reménykedtem, bár már akkor is feltűnt néhány probléma, kezdve Csernobillal. Megkérdezném, hogy én vagyok az egyetlen, aki ezt a helyszínválasztást gagyinak és ízléstelennek érezte, de tudom, hogy nem. Mindenki kritizálta, és szerencsére a későbbiekben (mondjuk úgy az évad felénél) elhagyták Csernobil kiírását annak ellenére, hogy továbbra is ott jártunk, és igazából itt már mindegy volt. És ha már a helyszíneknél járunk, ami különösen zavart még az az, hogy az Intézetet egy profi kutatólaboratórium is megirigyelné, tele volt mindenféle kütyüvel, és persze csomó Árnyvadász futkos fel-alá. Miért is tartották volna meg a könyvben leírtakat?!

Kiveszett a logika a világból?

Hatalmas gond volt, hogy logikátlan és sok helyen érthetetlen lett a cselekmény a rengeteg változtatással. Az első részben például miért nézik halál nyugodtan Valentine emberei, hogy Jocelyn megissza azt a valamit? Ennyire azért nem lehetnek ostobák... Aztán ott volt Clary nyaklánca, amit számomra a mai napig homály fed, nem értem, miért kellett, mi volt az értelme, bár tény, hogy hasonló dolog visszatért az utolsó részben csak gyűrű képében, de logikát ott sem találtam benne. Pluszban pedig ott van az, ami majdnem minden adaptáció hibája: az, aki nem olvasta a könyvet, nem ért mindent. Pontosan így éreztem, voltak alap dolgok, amikre nem kaptam választ, nekem például az egész parabatai dolog kicsit zavaros volt, nem rémlik, hogy megmagyarázták volna, bár lehet, hogy csak unalmamban nyitott szemmel átaludtam. Simán előfordulhatott.

Izgalmi szint nulla

Az a jó A Végzet Ereklyéiben, hogy izgalmas, fordulatos, kiszámíthatatlan (és ezt ki merem jelenteni úgy, hogy csak az első részt olvastam, és azt is a főbb történések ismeretében). Bőven lett volna mihez nyúlnia a forgatókönyvíróknak, még csak nagy fantázia sem kellett volna hozzá, de ezt a lehetőséget is kidobták az ablakon. Helyette inkább beállt a Pretty Little Liars-effektus, azaz alig kapunk valami információt, és ha mégis, azzal meg semmit nem értünk el... Aztán ott van az akció. Mint sok mást, ezt is kihasználhatták volna, de nekik mindent el kellett vágni. Például ott volt a harmadik részben a vámpíros rész, lehetett volna némi harc, erre simán kisétálnak, és ennyi... Mondjuk az utolsó részben visszaszívtam azon kérésemet, hogy mutassák már a harcokat, mert esküszöm, még egy zs kategóriás filmbe sem feltétlenül illett volna bele.

Hiszti - még Bella Swan is megirigyelné

Egek, mennyire idegesítő lett Clary karaktere!! Szerettem a könyvben, teljesen reális volt a viselkedése, kiakadt, de nem hisztizett folyamatosan, és alapjaiban véve megkedveltem. A filmben szintén nem volt vele semmi bajom, tetszett, ahogy Lily Collins eljátszotta, kemény csaj vált belőle, és akkor jött a sorozat. Most még tekintsünk el Katherine McNamara színészi teljesítményétől (már ha ezt lehet annak nevezni), mert magával a karakterrel is rengeteg gond volt. Egy hisztis p-betűvel kezdődő személy lett belőle, semmi több, az egész évadban nagyjából ennyi hagyta el a száját: Meg kell találnunk az anyámat. Meg kell találnunk Simon-t. Fel kell ébresztenünk az anyámat. És hasonlók. Köszönjük, elsőre is felfogtuk. Ne meg ott volt az, hogy rohadt könnyen fogadta, hogy Árnyvadász, mármint az egyik pillanatban tökéletesen kiismeri magát, mindent tud, a másikban (vigyázat, sokkoló lesz!) hisztizik azon, hogy ő semmit nem tud, nem illik ebbe a világba. Basszus, döntsd már el, hogy mi van! És akkor még nem is említettem, hogy Clary badass fele is elveszett az éterben, összesen kétszer tűnt elő, és abból az egyik jó ha tíz másodpercig tartott...

Mi van a többiekkel?

Simon-t szerencsére mindhárom verzióban megkedveltem, bár bőven nem aknázták ki a vámpír létében rejlő lehetőségeket, sokkal nagyobb szerepet is kaphatott volna, felpörgethette volna kicsit az eseményeket. Izzy-t szúrták el az elején a készítők nagyon, neki szexinek kellett volna lennie, nem olcsónak. Túúúúúl sok volt, mind ruházkodásában, mind viselkedésében, a Meliornnal az ágyon vonaglós jelenet kis túlzással a Szürke ötven árnyalatában is megállta volna a helyét. Komolyan nem lehet máshogy megoldani a dolgokat? Komolyan muszáj volt ezt így, ebben a sorozatban? Szerencsére azonban kicsit visszavettek Izzy karakteréből, így nagyon megszerettem a végére. Jace-ről sokat nem tudok mondani, teljesen semleges maradt, hol jó volt, hol nem; aztán Valentine nekem egyáltalán nem jött be, a filmes sem, de ha választani kéne, akkor inkább a film. Akiket viszont tejes szívemből imádtam, az Magnus és Alec. Csakis miattuk szenvedtem végig, és valószínű miattuk folytatni is fogom, szuperek voltak a karakterek, jók voltak, és Harry Shum Jr. és Matthew Daddario is azt adta, amit vártam. (Sőt, igazából többet is.)

Luke, Alec, Izzy, Clary, Jace, Simon, Magnus

Színészek - megkapták a szerepet, de akkor milyen lehetett a felhozatal?

El nem hiszem, hogy nem találtak jobb színészt Clary szerepére Kat McNamara-nál, a csaj Kristen Stewart szintjén áll, és ez egyikükre nézve sem dicséret. Mind a tizenhárom részben ugyan azt az arckifejezést láttam tőle, semmi változás, semmi hihető reakció, vagy egyáltalán valami. Talán egyszer-kétszer felcsillant valami, de ez édeskevés volt, egyszerűen nem illett a szerepre. A Luke-ot alakító Isaiah Mustafa-val az volt a legnagyobb bajom, hogy akárhányszor ránéztem, az Old Spice reklám jutott eszembe, és nagyon zavaró volt, bár magával a színésszel nem mondanám, hogy volt probléma, de semmi extra, és nem is illett Luke karakteréhez, de hát ez van. Azért természetesen volt, akivel meg voltam elégedve, mint már írtam, Harry és Matt is szuperek voltak, valamint a Simon-t alakító Alberto Rosende is tetszett, ők igazán jók voltak, meg mondjuk Izzy-vel sem volt bajom színészügyileg, csak magával a karakterrel az elején. (Hodge-dzsal nem tudtam mit kezdeni, fura volt ilyen fiatalon látni, bár tény, hogy jobb volt nézni, mint a filmbelit. :D)

Megnézzem vagy ne?

Ne. Csak ha vannak olyan mazochista hajlamaid, mint nekem. Rövid az élet ahhoz, hogy ilyen gagyi, logikátlan katyvaszra pazaroljuk az időnket, bár tény, hogy végignéztem, és valószínű, hogy folytatom is... Amit leírtam, az még mindig csak a töredéke annak, ami zavart a részek nézése alatt, csak sok minden volt, amit közben elfelejtettem, a többiért pedig hálás köszönetem a snittnek és az epizódértékeléseknek. :D Annyit azért elért a Shadowhunters, hogy most már tényleg nagyon akarom a könyvsorozatot, egyben szeretném megvenni, csak hát az ára... Sajnos időközben nem lettem milliomos, pedig milyen jó is lenne! Na szóval nem ajánlom a sorozatot, inkább a film, nekem továbbra is tetszik, vagy mindig ott a lehetőség az olvasásra. Nektek hogy tetszett a sorozat? :)