
Azt kell mondjam, egyre jobban szeretem a disztópikus regényeket. Fogalmam sincs mi is fog meg bennük valójában, talán az, hogy megvilágítanak apró dolgokat, amik a leírtakhoz vezethetnének, és ezáltal gondolkodásra is késztetnek.
Veronica Roth regényében az embereket öt csoportba osztják (Bátrak, Önfeláldozók, Műveltek, Barátságosak, Őszinték) a szerint, hogy melyik tulajdonság jellemző leginkább az adott személyre, és így szépen lassan a többi jellemzőt el is nyomják benne.
Ám ennek a világnak, mint szinte mindennek, vannak hibái. Mit lehet kezdeni azokkal, akik egyértelműen nem sorolhatok egyik csoportba se? A válasz: "természetesen" le kell mészárolni őket. Ahogy, megint csak, szinte mindenhol vannak, akik hatalomra akarnak törni, és egyeduralmat kialakítani. Ez sosem vezet jóra. Mi is történik pontosan? Nos olvassátok el, és megtudjátok! ;) Annyit, hogy folyamatosan felkelti az érdeklődést apró puzzle darabkák kiderülésével, az utolsó oldalak/fejezetek pedig rettentő izgalmasak, ekkor már tényleg mindenki száméra letehetetlen.
Veronica Roth regényében az embereket öt csoportba osztják (Bátrak, Önfeláldozók, Műveltek, Barátságosak, Őszinték) a szerint, hogy melyik tulajdonság jellemző leginkább az adott személyre, és így szépen lassan a többi jellemzőt el is nyomják benne.
Ám ennek a világnak, mint szinte mindennek, vannak hibái. Mit lehet kezdeni azokkal, akik egyértelműen nem sorolhatok egyik csoportba se? A válasz: "természetesen" le kell mészárolni őket. Ahogy, megint csak, szinte mindenhol vannak, akik hatalomra akarnak törni, és egyeduralmat kialakítani. Ez sosem vezet jóra. Mi is történik pontosan? Nos olvassátok el, és megtudjátok! ;) Annyit, hogy folyamatosan felkelti az érdeklődést apró puzzle darabkák kiderülésével, az utolsó oldalak/fejezetek pedig rettentő izgalmasak, ekkor már tényleg mindenki száméra letehetetlen.
Már említettem, hogy az alaptörténet nagyon elnyerte a tetszésem, szívem szerint a Bátrakhoz csatlakoznék, azonban tudom, hogy mindegyikbe beleillenék, hacsak egy kis mértékben is. És ez az, ami talán a leginkább elgondolkoztatja az olvasót, hiszen ki ne szeretné tudni, hova kerülne? Ugyanúgy, ahogy mindenki szeretné megkapni a roxfort-os levelét,, és ahogy egy időben várta az Edawrd-ját.
Négyes mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Ő sem egy igazán tipikus karakter. Bátor, de félelmei is vannak, macsó, de sebzett. És nem sportoló. :D (nem mintha ide illett volna egy sportoló szépfiú)
A kettejük közötti szerelem csak nagyon lassan alakul ki, amivel nincs is gond. Sőt! Végre nem egy 'elsőpillantásrahalálosanbeldészerettemszenvedjükvégigésakkorjöjjünkössze' típusú kapcsolat, mert itt nem ez volt a lényeg.
A mellékszereplők is szuperek voltak. Jók, rosszak, jók, akikről kiderül, hogy rosszak. Tökéletes felállás. Megkaptuk azt a szereplőt, akit mindenkinek utálnia kell, kaptunk befolyásolhatót, aranyosat, szerelmest, szókimondót, hatalomra törőt, pont, ahogy az életben megtalálunk ilyen embereket.
Ajánlanám főleg azoknak, akik szeretik a disztópiákat, akik nem tipikus főszereplőkre várnak. De figyelmeztetek: erős függővég! Én személy szerint még nem olvastam a következő részeket, de alig várom, hogy megtehessem.
![]() |
Hé te ott! Igen, te! Húzzál olvasni! ;D |
Adatok a könyvről:
Szerző: Veronica Roth
Cím: A beavatott (Divergent)
Oldalak száma: 440
Megjelenés: 2012.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése