Fúúúú... igazság szerint már körülbelül egy hónapja olvastam el, de nem volt energiám megírni. Na nem azért, mert nem tetszett, sőt, egyszerűen imádtam!
Nem sok olyan könyvet olvastam, ami ennyire megfogott, vagy elgondolkodtatott volna. Még mindig alig tudom megfogalmazni, milyen gyönyörű. Hihetetlen. A borítóval kezdenék, mert még az is tökéletes. Nem szoktam borító alapján könyvet választani, de most pont az fogott meg először, azért figyeltem fel erre a műre.
És akkor következzen a lényeg. Ott van Camryn, aki egy átlagos lánynak tűnik, valójában nagyon nincs megelégedve azzal, amivel más meg lenne. Őt foglalkoztatja egy kérdés. Miért kell minden nap ugyan azt csinálnunk újra meg újra? Miért nem élhetünk tényleg a mának? Miért nem utazgathatunk, csak úgy? Több rossz dolog hatására, végül minden cél nélkül felszáll egy buszra... és minden megváltozik. Találkozik Andrew-val, aki szintén menekülni akar a mindennapok elől. A két főszereplő együtt utazik tovább, és végül egymásra is találnak.
Imádom a történetet; azt, hogy Camrynnak lényegében igaza van; hogy ennyire merész és bátor (bár azért nem ajánlott vadidegen emberrel kocsikázni :D). Ez a könyv arról szól, hogy mindenkinek vannak problémái, amiken nem egyszerű, vagy nem is lehet túllépni. Csodálom Andrew-t, amiért sikerült úgy tennie, mintha nem lenne nagyon-nagyon beteg. Az, hogy ezt félvállról is veszi, az egy más kérdés, és nem követendő példa. A végén, amikor már a kórházban voltak, ott kezdtem - khm - homályosan látni. Nagyon féltem attól, hogy bekövetkezik, amit nem akarok, de hál' Istennek minden hepi lett.
A kedvencem a New Orleans-ban játszódó jelenetek voltak, azért, mert akkor ismerik meg igazán egymást, akkor bontják le mindketten a falat maguk körül. A másik 'nagyon imádtam rész' az epilogus volt. Akkor, és ott minden helyre állt, Andrew felépült, életben maradt (<3), Cam magára varratta a tetkó másik felét, terhes, illetve a két főszereplő össze is fog házasodni. Egyszerűen csodálatos befejezés.
És mivel említettem egy tetkó másik felét: Andrew tetkójának az ötletét is bírom, mert van történetet. Nem csak azért csináltatta, mert jól néz ki, hanem, mert neki sokat jelent.
Mindent végiggondolva minden egyes pillanatát imádtam, élveztem. Úgy érzem kicsit mindenkiről szól ez a történet. Ha ajánlanom kéne könyvet, ezt biztos mondanám. :)
Adatok a könyvről:
Szerző: J. A. Redmerski
Cím: A soha határa (The Edge of Never)
Oldalak száma: 506
Megjelenés: 2013.
Sajnálom, hogy csak most hoztam újat, és hogy rövidebb lett, meg talán nem is annyira jó, de egyszerűen nem tudom megfogalmazni igazán azt, amit éreztem, mialatt olvastam A soha határát.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése