Katie McGarry könyve egy újabb történet sérült lelkű fiatalokról. Mostanában minden második regényben megtalálható ez a szál, én magam is rengeteget olvastam, így nem hittem, hogy tud újat mutatni. Hogy igazán imádni fogom. Persze olvastam az értékeléseit, valamiért csak kedvelték annyian, amennyien, de itt saját tapasztalat kellett. Egyszerűen lenyűgöző volt, elgonolkodtató és rengeteg érzelmet váltott ki belőlem. Nem sírtam rajta egyszer sem, ennél jóval mélyebb volt.
A mű egyik főszereplője Echo Emerson, akivel rettenetes dolgok történtek, hirtelen népszerű lányból kirekesztett lett, ám ő sem emlékszik mindenre. Aztán ott van Noah Hutchins, akinek élete szintén nem egyszerű. Echo tudni akarja az igazságot, míg Noahnak szüksége van az öccsei nevelőszüleinek elérhetőségére, így hát összefognak. Egymás iránti vonzalmuknak nehezen tudnak ellenállni, ám a kapcsolatuk sem lehet egyszerű. Vajon sikerül nekik megoldani a dolgokat? Túllépni a nehézségeken?
"Néha, mikor látod a határt, úgy gondolod, jó ötlet átlépni – amíg meg nem teszed."
