Cecelia Ahern könyvével az adaptáció ismertetett meg, és bevallom, az is csak Sam Claflin miatt. Ő volt az, aki miatt megnéztem az előzetest, majd a filmet is. Tetszett, aranyos romantikus történet volt, de nem volt túl nyálas, valamint megjelentek az élet nehézségei, nem volt minden tökéletes, de a végére azért sikerült elérni a vágyott álmokat. Mivel általában el is olvasom a könyvet, amiből a film készült, ez most sem lett másképp, csak a sorrend fordult meg.
A regény során nyomon követhetjük Rosie és Alex életét, a barátságuk alakulását, hogyan válnak felnőtté, hogyan bírkóznak meg az eléjük kerülő nehézségekkel. A gyerekek hamar felnőnek, dolgoznak, házasodnak majd válnak, de barátságuk megmarad, még a kisebb-nagyobb bukkanók ellenére is. Ez a könyv a barátság szépségéről szól. Az élet bonyodalmairól. A küzdésről. A kitartásról. És valójában arról, létezhet e barátság fiú és lány között.
"Csak hallgass a szívedre, kövesd az ösztöneidet, és rávezetnek majd a helyes útra."
