Simone Elkeles: Láncreakció

Egy újabb trilógia végére jutottam, és egy újabb trilógia, melynek utolsó része tetszett, de csalódtam is benne. Valahogy úgy éreztem, hogy jó meg minden, de mégsem az igazi. Nem fogott meg úgy, mint az előző részek, talán túl magasra rakták a lécet. Mindenesetre elfogytak a Fuentes fiúk, és ez kis szomorúsággal töltött el az utolsó oldal végeztével. 

Read More

Jennifer L. Armentrout: Luxen 2. - Ónix

SPOILER!

Nem hittem volna, hogy jobb lehet, mint az előző rész, de mégis az volt. Egyszerűen imádtam minden sorát. Hihetetlenül lenyűgöző, izgalmas, csodálatos, na és ott van Daemon. :D

A történet egyszerűen megdöbbentő, és természetesen fantasztikus. Folyamatosan volt mi miatt izgulni, vagy kíváncsinak lenni, hiszen mindig történt valami. Az előző résznél is írtam, hogy örültem a Dawson-szálnak, na itt most bőven volt a harmadik testvérből, ugyan nem sokat szerepelt még szegény.

Read More

Búcsú a Szent Johanna gimitől

Talán az egyik legnehezebb feladat elé állítottam saját magamat azzal, hogy megpróbálok egy összegző értékelést írni A Szent Johanna gimi sorozatról, egyfajta módon elbúcsúzni tőle. 

Mikor én elkezdtem, már mindenki erről beszélt, állandóan szembe jött vele, végül nyáron a kíváncsiság győzött, nekivágtam az olvasásnak, és beszippantott. Hihetetlen, mikor egy könyv ilyen szélsőséges érzelmeket tud kiváltani belőlem, vagy akárki másból. Örömet, bánatot, együttérzést, vidámságot... stb. Egy-egy unalmasabb, vagy éppen rosszabb napomat mindig feldobta, sikerült megnevettetnie. Olykor azonban a lapokat is alig láttam a könnyeimtől, márpedig ritkán tud megsiratni egy könyv. 

Read More

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi - Kalauz

Ismét újra együtt. Én és A Szent Johanna gimi sorozat. Két héttel a nyolcadik rész befejezése után sikerült végre a Kalauzt is elolvasnom, de már nem érzetem ugyan azt. Nem hozta azt az egyszerre vidám és szomorú érzést, mint az eddigiek, nem hozta már el azt az igazi Szent Johanna életérzést. Ez már csak tényleg arról szólt, hogy hogyan húzzunk le még több bőrt a sikeres sorozatról. Azért annyira nem volt rossz, mint az előbbi pár mondatból sejteni lehetne, de akkor is csalódtam.

És akkor utoljára, egy igazi SzJG-s értékelés tőlem:

Read More

Scott Westerfeld: Szépek

SPOILER!

Még karácsonykor olvastam a könyvet, hát elég régen volt, de nem igazán éreztem hangulatot az értékelés írásához. Nehéz lesz most bepótolnom a lemaradást, de igyekszem. :)

Akkor kezdjük az elejéről. Nagyon jó volt Szépújhelyről tényleg bőven, részletesen olvasni, nagyon érdekes világ az egész, de nekem nem tetszik. Erről kicsit később. Tetszett, hogy viszonylag hamar előkerült az a bizonyos első részben írt levél az igazsággal, és, hogy Tally hitt is benne. A Pengék csapatát imádtam, annyira mások voltak, nekik sikerült az egyforma eberek közül is kitűnniük, legbelül önmaguk maradniuk.

Read More

Összegezzünk!

Először is szeretnék minden kedves olvasómnak nagyon boldog új évet kívánni. Ez az év sok mindenben volt meghatározó, ha csak egy kicsit is. Most készítek egy összegzést, hogy mi történt velem 2013-ban, leginkább könyves szempontból. :D

Idén elolvasott könyvek: 41 db [lehetne több is, de azért ez is szép:)]

Félbehagyott könyv: 3 db

Read More

Game over

Sziasztok! Megosztanám veletek az első saját írásomat. Nem túl hosszú, nem igazán vidám, de én írtam. :) Remélem tetszeni fog. :)

Minden csendes. Nyugodt. Meghitt. Fehér. Bennem vihar tombol. Karácsony van. Mindenki ünnepel. Szeretteikkel vannak. Nekem nincs senkim. Egyedül maradtam. Tehetetlen vagyok. Miért? Miért jutottam el idáig? Olyan boldog voltam. Mindenem meg volt, amit csak kívánni lehetett volna: boldog házasságban élő szülők, kis hugica, igaz barátnők. Mindenkit elvesztettem. Két hete történt. Éppen hazafelé tartottunk. Én voltam a hibás. Miattam mentünk el arra az előadásra. Karamboloztunk. Csak én éltem túl. Most már jól kéne, hogy legyek, de nem vagyok. Belül még mindig fáj, és csak egyre rosszabb és rosszabb lesz. Én tehetek róla! Magamba zárkóztam. A barátnőim, az igaznak hitt barátnőim elfordultak tőlem. Nem értik meg, hogy mit érzik. Nem értik, hogy szükségem van rájuk… vagy valakire, akivel beszélhetek. Aki segít. Fény villan, hatalmas csattanás. Képzelődtem… megint. Kísért a baleset. Azóta nem aludtam rendesen. Állandóan azon gondolkozok, mi lett volna ha… Mi lett volna, ha apa nem visz el arra az első színdarabra tíz éves koromba? Mi lett volna, ha nem jön éppen a kedvenc társulatom a városunkba? Mi lett volna, ha nem kapunk jegyet? Hibáztam! Meg kell torolnom a bűnömet. Miattam haltak meg! Valaki! Segítsen! Nem bírom már egyedül! Karácsonyi énekszót hallok. A környéken élő gyerekek járják a házakat ilyenkor. Pár éve még én is velük mentem. Akkor még gondtalan és vidám voltam. Most már csak egy pötty vagyok a világegyetemben. Egyre kisebb és kisebb leszek, míg végül teljesen eltűnök. Nem hiányoznék senkinek, hiszen nincs senkim. Menekülni akarok! Elbújni! Egyedül lenni? De miért? Így is egyedül vagyok. Elvesztettem mindenkit magam körül. Meghoztam a döntésem. Sikoly, fény, hangok. Minden zavaros. Visszatért. Nem hagy nyugodni. El. Kell. Mennem. Nem. Élhetek. Tovább. Miért is tehetném, ha a családom miattam halt meg? Nem élhetek nélkülük. Nem élhetek a bűntudattal. Beveszem a gyógyszereket. Erősek. Alig pár perc múlva újra együtt leszünk. Boldogan. Úgy, mint azelőtt. Teljesen összezsugorodtam. Eltűntem. Nem létezek többé. Távoztam.

Pandaa

Read More

Egy kis karácsony:)

    Mint a cím is mutatja, ma egy kis karácsonyi hangulatú válogatást hoznék Nektek. Na de miért éppen most? A Molyon @domimi ötlete és szervezése alapján elindult egy Adventi Blogturné, melynek mai napját kaptam én. És akkor lássuk! :)

    Biztos sokan ismeritek a karácsony ünnepének történetét, azonban most ezzel kezdenék. A kereszténység államvallássá tétele után nyilvánították hivatalos ünneppé Jézus születését. Ezt kezdetben január 6-án ünnepelték, majd 325-ben került át december 25-re. A XVI. században a reformáció új tartalommal töltötte meg a karácsonyt. Németországban állítottak először karácsonyfát (XVIII. század), és ez a szokás a XIX. században terjedt el egész Európában. Kezdetben a fát gyümölcsökkel, édességgel díszítették, majd szép lassan elterjedtek az üveg-, később műanyagdíszek. 

Read More