Ismét újra együtt. Én és A Szent Johanna gimi sorozat. Két héttel a nyolcadik rész befejezése után sikerült végre a Kalauzt is elolvasnom, de már nem érzetem ugyan azt. Nem hozta azt az egyszerre vidám és szomorú érzést, mint az eddigiek, nem hozta már el azt az igazi Szent Johanna életérzést. Ez már csak tényleg arról szólt, hogy hogyan húzzunk le még több bőrt a sikeres sorozatról. Azért annyira nem volt rossz, mint az előbbi pár mondatból sejteni lehetne, de akkor is csalódtam.
És akkor utoljára, egy igazi SzJG-s értékelés tőlem:
