Az After-sorozat negyedik kötetével egy érzelmekkel teli, izgalmas utazás ért véget. Anna Todd a könyveivel minden pillanatban hatott rám, elérte, hogy felvidítson, de sokkal többször megsiratott. Hol a szerelem szépsége okozta a könnyeket, hol pont annak ellenkezője. A döntések, amik nem csak a szereplőknek, de nekem is fájdalmat okoztak, hiszen én mindenhol ott lehettem. Mindkét féllel együtt voltam újra, ha ők épp nem. De akkor is, ha igen. Nem volt könnyű, de sosem bántam. Soha nem szeretném átélni mindazon fájdalmat a saját életemben, amit a kötetek olvasása alatt éreztem. De a regényben ez volt a jó. És ezért is szerettem. És minden másért is. Apróságokért, nagy dolgokért, mindenért.
Sokat beszéltem már a ledobott bombákról a sorozat kapcsán, ez az előző kötet végén sem maradt el. És a két főszereplőnk ismét nem lehet boldog. Ismét közéjük áll a sokkoló igazság. Visszagondolva elég sok jel utalt erre, de hát az igazság ismeretében mindig mindent könnyebb értelmezni. Hardint az elején nagyon tudtam sajnálni, hiszen végre kezdett volna megbékélni az adott személlyel, erre kiderül az, ami. És kezdhet mindent elölről.
