John Green nagy kedvencem lett a Csillagainkban a hibával, majd másik két könyvével is, melyek közül az egyik a Paper Towns avagy Papírvárosok volt (értékelés ITT), így egyértelmű, hogy a filmet mindenképp meg kellett néznem. Így tehát 2015. 08. 05-én egy barátnőmmel elmentünk moziba, tele kíváncsisággal és Keresztapás colával a részemről. :D Már az előzetesek alapján megvett magának a film, és szerencsére nem kellett csalódnom, mint mostanában sok mindenben. Ugyanis imádtam az adaptációt!
Egy feldolgozásnál az első, hogy mennyire hű a könyvhöz. Ha ez nincs meg, csak pár pillanat erejéig, akkor bármilyen is legyen a látvány vagy a szereplők alakítása, nem fogom szeretni a filmet. Újrenézem, mert a könyvet szeretem, kikapcsolódásnak jó, de akkor sem az igazi.
Na már most a Paper Towns sem volt tökéletes, kihagytak részeket, megváltoztatták a végét, de ez nem volt zavaró. Nem veszett el a lényeg, a rejtélyek, a poénok. Igazság szerint többet nevettem rajta, mint néhány mai vígjátékon. Hasonlóan a TFIOS filmhez, itt is megvoltak az apróságok, arra is figyeltek, hogy meglegyen Radar családjánál a fekete mikulások sokasága; hogy milyen kocsival mennek el Margo után, stb.
Már amikor kiderült, hogy film készül John Green könyvéből, tudtam, hogy nem ugyan olyan lesz a vége, így nem ért felkészületlenül. Kicsit furcsa, hogy végül elment Q a bálra, de azt hiszem, még így is megfelelő üzenetet közvetítette a film. Ugyanis a barátaink fontosak. Ki kell használni az alkalmat, amikor velük lehetünk és szórakozhatunk. A későbbiekben rengeteget jelent egy-egy ilyen emlék. Pláne rossz napokon.
A filmnem volt azonban negatívuma is: kicsit lassan indult be. Quentin túl sokat beszélt, túl erőltetett volt a múlt bemutatása. Persze, szükség volt rá, a könyvben is így volt, viszont filmen lehetett volna valahogy finomítani rajta. Élvezetesebbé tenni. Viszont a parkos eset legalább benne volt. És az első mondat is egyezett a könyvbelivel, plusz több idézet is jelen volt. :)
A szereplők közül Nat Wolff-nak kifejezetten örültem, hiszen Isaac szerepét is remekül alakította, így kíváncsi voltam, ezúttal milyen teljesítményt nyújt. Nem csalódtam benne sem, jól alakította a kicsit esetlen, reménytelenül szerelmes srácot.
Cara Delevingne alakította Margot, akit már olvasáskor sem kedveltem, és ezen az adaptáció sem tudott változtatni. nem segített az sem, hogy egyáltalán nem tudtam elképzelni Carat ebben a szerepben, de lényegében pozitív csalódás volt ő számomra. Nem volt tökéletes, de elképzeléseimhez képest jobban szerepelt, és összességében is egész jóvolt Margo-nak.
Bent és Radrat alakító színészek is szuperek voltak, azt hozták, amit vártam tőlük. Az arckifejezések, a vívódások (legyenek azok bármilyen komolytalanok is), de legfőképp a támogatás, a barátságuk Q-val.
Mindent összevetve nem csalódtam, azt kaptam, amit a Csillagainkban a hiba után vártam. Remélem, az Alaska nyomában is tényleg érkezik majd filmen!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése