Egy könyv a rákról. Egy könyv a szerelemről. Egy a halálról. Egy a küzdésről. Egy az igazságokról. Egy az élet igazságtalanságáról. Azt hinnénk, ezt egy könyvben lehetetlen megírni. John Green megtette és az eredmény lenyűgöző... és fájdalmasan igaz.
Sosem gondoltam volna, hogy ezt a könyvet ennyire imádni fogom,pedig megtörtént. Minden sorát tökéletesnek találtam, a fél könyvet idézni tudnám, és ez azért jelent valami, nem? ;)
Adott egy sztori Hazelről, akinek nem egyszerű élet jutott. Rákos. Ő elfogadta ezt, és küzd ellene. Hihetetlen, hogy egy ennyi idős tiniben mennyi kitartás van. Minden ember példát vehetne róla, nem csak akkor, ha egy ilyen komoly betegséggel kell megküzdenie, hanem az apró dolgoknál is, legyen a cél egy jobb jegy, vagy napi torna. Teljesen mindegy. Hazel az a személy képtelen vagyok úgy tekinteni rá, mint aki csak egy könyv főszereplője, akire fel lehet, és szerintem fel is kellene nézni. A másik ilyen személy természetesen Augustus. Ugyanazokat nem írom le még egyszer, csak annyit mondanék, hogy ő az, aki még a képes volt a Kívánságát felhasználni, a szerelme álmaiért. Nem igazán szerette, ha a betegség miatt máshogy kezelik, kivételeznek vele. Egyszerűen csak egy hétköznapi emberként akart élni.
A történetet nem szeretném részletezni, mert mindenkinek meghagyom a lehetőséget, hogy átélje az első olvasás élményét, érezze azt a fájdalmat, szomorúságot, döbbenetet, mint mindannyian, akik már elolvastuk. Nem vagyok gonosz, de ezt a sztorit csak úgy ismerhetjük meg, ha leülünk egy csendes kis sarokba, ahol senki nem zavarhat minket, és körülvesszük magunkat sok-sok zsepivel, mert igen sírni fogsz! Nem is kicsit... Olykor csak mély fájdalmat fogsz érezni, de rájössz, hogy ez jó! Ez a könyv megtanít átértékelni mindent, mióta olvastam teljesen másképp látom a világot, a betegséget, a rákot, a halált, az igaz szerelmet. Ez lenne az első, amit kötelező olvasmánynak ajánlanék, mert mindenkinek tudnia kell Hazel és Augustus történetét! És mindezeken kívül annyi mindent tanultam John Greentől. Tudom, hogy "a világ nem kívánságteljesítő gyár", hogy az örökké nem mindig jelenti azt, hogy örökké, hogy az élet igazságtalan, hiszen senki sem menekülhet a végzete elől. A Csilagainkban a hiba óta hintázni akarok, minden hinta egy kicsit pedofíliás, és én lennék az a popsi, aki visszahúzná őt a magányból. Amikor meglátok egy cigit, a metafora szó jut eszembe. 
Soroljam még? Dióhéjban nagyon sok mindent köszönhetek John Grennek. És tudjátok mi volt az egészben a legrosszabb? Hogy ezután Csehov Sirályát kellett olvasnom... Nem ülhettem le egy sarokba összekucorodva, zokogva, a könyvet ölelgetve
Az Író megfogalmazta ebben a műben mindazt, amit jelent nekem.
"Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek…, amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik."
És végezetül ennyit:
Kedves John Green!
Olyan vagy, mint Van Houten, és utállak ezért!
Óóóó és ezt a képet mindenkinek megmutatom, mert igaz!
 |
| Most ülj a sarokba és gondolkozz el azon, mit tettél! |
Adatok a könyvről:
Szerző: John Green
Cím: Csillagainkban a hiba (The Fault in Our Stars)
Oldalak száma: 292 oldal
Megjelenés: 2013.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése