Cecelia Ahern könyveitől rengeteget vártam, nagyon jó értékelések kerültek elém, ám azt kell mondjam, eddig egyik általam olvasott könyve sem érte el az elvárt szintet. Három művén vagyok túl, ebből kettő, az Ui.: Szeretlek és az Ahol a szivárvány véget ér kifejezetten tetszett, viszont egyik sem volt tökéletes, nem adták meg kifejezetten azt a Hűha! érzést. Aztán ott volt a harmadik, A szerelem kézikönyve, amit nem szerettem, sok negatívumot fedeztem fel, ami mellett eltörpültek a jó dolgok. Az Ui.: Szeretlekkel a film ismertetett meg, nagyon kíváncsi voltam, miért szereteik az emberek, így megnéztem, imádtam, tudtam, hogy a könyv is kell. Viszont azt kell mondjam, összességében a film jobban elnyerte a tetszésemet.
Vannak azok a regények, amiknek világába bele akarunk csöppeni, azt kívánjunk, bárcsak abban születtünk volna meg, bárcsak mi élhetnénk át azokat a dolgokat, amikről olvasunk. Aztán ott vannak azok a történetek is, amiket szerettünk, ám nem akarjuk átélni. Nos ilyen ez a könyv is. A történet kezdetén megismerkedünk Hollyval, akit férje elvesztése, természetesen, teljesen összetört. Nincs kedve semmihez, úgy érzi Garry nélkül nincs értelme az életének, ám egy nap csomagot kap, melyben több boríték lakozik. Garrytől. Holly ezentúl izgatottan várja minden hónap elsejét, ugyanis akkor bonthatja ki a következő borítékot, ami mindeig egy feladatot, üzenetet tartalmaz férjétől. Ezek az apró dolgok segítenek Hollynak visszatalálni a saját útjára, új barátokat szerez, kilép a komfortzónájából. Újra megtanul élni.
"Fárasztó volt a létezés. Holly belefásult abba, hogy harcoljon az emlékeivel és a gondolataival. Sokkal erősebbek voltak, mint a teste."
Nagyon-nagyon imádtam az alapötletet, az apró kis dolgokat az elvesztett személytől, amik segítenek a továbblépésben. Azonban hiába tűnik ez jó dolognak, nem teljesen az. Ugyanis az illető ezektől a feladatoktól függ, szinte csak túléli a hónapok nagy részét, hogy megismerhesse a következő boríték tartalmát, aztán mikor eljön az utolsó, újra el kell búcsúznia. Elveszít egy illúziót, így nem igazán tartom reálisnak az elgondolását ennek az egésznek, azonban lehet csak azért, mert nincs tapasztalatom. És mint már írtam: nem is szeretném, hogy legyen. Ha ettől eltekintek, még mindig imádom a regény történetét, jó volt olvasni.
Az írásmóddal volt talán a legnagyobb problémám, ám nehezen tudom megfogalmazni, mi is volt a gond. Biztosan nem az egyes szám harmadik személy, mert bár nehezen szoktam hozzá, tetszett. Jó néha ilyeneket is olvasni, nem árt egy kis változatosság. Ami nem tetszett, hogy néha a szereplők viselkedése kimondottan gyerekes volt számomra. Nem éreztem azt, hogy érett, felnőtt emberek lenének, így egy esküvő vagy egy kisgyerek érkezése furcsán hatott. Nem éreztem végig ezt, főképp a testvéri kapcsolatok esetében mutatkozott meg. Értem én, hogy Richard egy kicsit más volt, mint ő, kicsit stréber, precíz, de attól még nem csinált semmi rosszat, ráadásul a fájdalma is csak nehezen tűnt fel a családnak. Az most lényegtelen, hogy nekem ez mennyivel hamarabb leesett...
Holly, főszereplőként nem tudta megkedveltetni velem magát, valami hiányzott a személyiségéből. Az elején át tudtam érezni, még tapasztalat hiányában is, hogy mennyire szenvedett, és ez természetes is. Viszont többször is úgy éreztem, nem viselkedik irreálisan, már-már túldramatizálja a dolgokat. Nem vagyok szívtelen, de olvasóként ezt az érzést keltette. Ami tetszett, hogy sokat változott az eltelt idő alatt, és külön öröm volt, hogy nyitott Richard felé, átgondolta, miért is viselkedett úgy vele, ahogy, rájött, hogy változtatni kéne a viselkedésén.
Összességében tetszett a könyv, csupán akadt néhány negatívum, ami miatt nem teljesített maximumon. Mindenképpen megéri elolvasni, pláne, ha valaki keserédes történetre vágyik, vagy éppen ilyen helyzetben van. Az adaptáció is nagyon jó, viszont olvasás előtt ajánlanám, ugyanis nagyon sok a változtatás, viszont tényleg szuper. És rám nagyobb érzelmi hatással is volt, holott azért a regényt is megsirattam picit. Tehát, aki teheti olvassa el. Nem lesz mit megbánni.
Szerző: Cecelia Ahern
Cím: Ui.: Szeretlek (P.S. I Love You)
Oldalak száma: 512/440
Megjelenés: 2007/2013
Kiadó: Tercium/Athenaeum
Borító: A Terciumos nem tetszik, a másik igen
Kedvenc szereplő: Gerry
Legkevésbé kedvelt szereplő: --
Ami tetszett: Az alapötlet!
Ami nem tetszett: Néha irreálisnak tűnt.
Kedvenc idézet: "Célozd meg a holdat. Nem baj, ha nem találod el. Legrosszabb esetben is a csillagok között leszel."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése