Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Vannak olyan könyvek, amik nagyon megérintenek minket, így nehéz róluk beszélni. Nem találjuk a szavakat, nem tudjuk, mi az, amivel pontosan ki tudnánk fejezni az érzelmeinket. Annyi minden kavarog bennünk: boldogság, szomorúság, düh, fájdalom. Sosem egyszerű megmondani, miért tetszik valami, miért volt ránk akkora hatással, ám most, mint mindig ezen a blogon, ismét megpróbálkozok ezzel a nehéz feladattal. Ezer éve vágytam már az Elakadó lélegzetre, mikor egy 1+1-es akcióban kihagyhatatlannak bizonyult. Mikor elkezdtem olvasni, tudtam, hogy nem lesz egyszerű könyv, de nem sejtettem, hogy ennyire. Hihetetlen erős érzelmeket váltott ki belőlem, örülök, hogy végre elolvastam.

"Olyan szorosan elzársz magadba mindent, hogy attól félek, egy napon felrobbansz."

Emma Thomas kívülről kissé furcsa lánynak tűnik. Mindössze egyetlen barátja van, nem beszél senkivel, úgy öltözködik, hogy senki ne láthassa a rajta lévő zúzódásokat, igyekszik elrejteni, hogy az élete koránt sem tökéletes. Egy napon azonban felborul az addigra megszokottá vált rendszer, mikor Evan személyében beköszönt a szerelem. Emma kénytelen szembenézni a valósággal, ami magával hozhatja, hogy kiderül az oly gondosan és kétségbeesetten takargatott titka. "Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről."

Manapság egyre több olyan regény kerül a kezembe, amiben a főszereplő sanyarú sorssal rendelkezik, és ez a könyv is ebbe a kategóriába illik, ám ha valami jól van megírva, akárhányszor el tudom olvasni. Szerencsére itt sem kellett csalódnom, nagyon élveztem, már amennyire ezt élvezni lehet. A szívem szakadt meg Emmáért, megértettem, milyen nehéz döntést kellett meghoznia, ám nem teljesen tudtam elfogadni azt. Megértem, hogy a kicsik miatt rejtegette a történteket, ám pont miattuk kellett volna beszélnie róla. Hiszen ami egyszer megtörtént Emmával, az később a kisebbekkel is megtörténhetne, bárhogy is tűnjön. Utáltam, hogy magába zárta az egészet, legalább a barátnőjével beszélhetett volna nyíltan erről, vagy Evannel, ha mással nem is akart.

A könyv egy hosszú érzelmi hullámvasút, hol felemelkedünk, de csak azért, hogy magasabbról zuhanhassunk. Féltettem Emmát, nagyon, rettenetesen aggódtam érte, de szurkoltam is neki, hogy sikerüljön kitörnie, sikerüljön megbíznia másokban, sikerüljön neki kezelni a helyzetet. Annak ellenére, hogy mennyire padlóra küldött, sokszor meg is nevettetett, legtöbbször persze Evan. Nagyon jó volt a stílusa, a mondatai (és ez persze az írónőt dicséri). Aztán Sara is sokban hozzájárult a hangulat jobbá tételéhez, imádtam a megszólalásait Evan és Emma "kapcsolatával" kapcsolatban.

"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én, Evan létezésének túlfűtött tudatában nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."

Sokat nem tudok beszélni a szereplőkről, azonban van három ember, akit mindenképp ki akarok emelni, velük kapcsolatban voltak igazán erős érzéseim. Az első természetesen Evan, akit imádtam. Majdnem minden megmozdulása mosolyt csalt az arcomra, melegséggel töltötte el a szívemet, igazi könyves álompasi. Imádtam benne, hogy tudatlanul is ott volt Emmának, támogatta őt, mellette volt, mikor a lánynak szüksége volt rá, még ha csak barátként is, semmi több. 

Carolt gyűlöltem. Nagyon. Sosem értettem hogy képes valaki arra, amit ő tett. Az emberség hiányzik ezekből az emberekből, a szeretet. Meg úgy általában minden jó dolog. Egyszerűen kegyetlenek. Érthető hát, hogy olyan intenzív utálatot váltott ki belőlem, mint előtte kevés szereplő. Aztán persze ott van George. Mondhatjuk, hogy semleges karakter, hiszen nem tett semmit, de pont ez a probléma. Nem látott a saját szemétől, nem volt hajlandó észrevenni, mi folyik körülötte, mindig a felesége oldalára állt, de azért a végén éreztem úgy, hogy talán mégsm teljesen reménytelen eset.

Aki kedveli a műfajt, annak mindenképpen ajánlom olvasásra, nem egyszerű olvasmány, de ettől nem is vártam azt. Amit sajnálok, hogy függővége lett, a nélkül egy tökéletes egy részes regény lehetne. A folytatásra kicsit kíváncsi vagyok, ugyanakkor tartok is tőle, sok rosszat hallottam már róla, a harmadik részről meg pláne. Majd meglátjuk hogy alakul, addig is bőven van még mit olvasnom. :D

Szerző: Rebecca Donovan

Cím: Elakadó lélegzet (Reason to Breathe)

Oldalak száma: 494

Megjelenés: 2013 (2011)

Kiadó: Maxim

Borító: E miatt figyeltem fel a könyvre, most már azt is értem, miért ez lett.

Kedvenc szereplő: Evan

Legkevésbé kedvelt szereplő: Carol

Ami tetszett: Hogy ennyi érzelmet váltott ki

Ami nem tetszett: Hogy Emma nem akart beszélni a történésekről

Kedvenc idézet: "A szerelem és a veszteség mérlegében a szerelem adott erőt harcolnom azért, hogy tudjak… lélegezni."