Tracey Garvis Graves: Kötelék

Ha jól rémlik, 2013 nyarán figyeltem fel először a Kötelékre az Alexandra nagy nyári akciója keretén belül, ám akkor visszatettem a polcra. Egy évvel később megvettem, majd újabb egy évvel később végre el is olvastam. Nagyon jó értékeléseket olvastam róla, ám ettől függetlenül kicsit tartottam tőle, nem tudtam mire számítsak igazán, féltem, hogy esetleg túlságosan egysíkú lesz, hiszen mégis csak egy lakatlan szigeten vannak, csak ketten, ám valami mégis megfogott olvasáskor, nagyon tetszett a regény, örülök, hogy végül elolvastam.

A történet középpontjában a harmincéves tanárnő Anna és a tizenhét éves, a rákból éppen kigyógyult T.J. áll. T.J. szülei nyári munkát ajánlanak Annának, felkérik, hogy tanítsa fiúkat a Maldív-szigeteken. A két főszereplő együtt utazik hidroplánon a cél felé, mikor pilótájuk végzetes szívrohamot kap, így az oceánba zuhannak. Szerencséjükre kisodorja őket a víz egy szigetre, ám az lakatlan, sőt, még ivóvíz, élelem, vagy menedék sincs rajta. Annának és T.J.-nek küzdenie kell a túlélésért, rögtönözniük kell, használniuk kell az eszüket, közben várják, hogy megmentésk őket. Napok telnek el, majd hónapok és évek... Mi lesz ennek a vége? Természetesen a könyvből kiderül. ;)

Érdekesnek találtam az alapsztorit, főleg a lakatlan sziget miatt, kíváncsi voltam, hogy boldogulnak majd. Érdekelt, hogyan oldja meg majd ezt az egészet az írónő, érdekelt, hogy vajon túlélik e, ha megmentik őket, akkor mikor, és így tovább. Féltem, hogy unalmas lesz, és nyilván az első fele a könyvnek nem volt túl pörgős, hiszen a túlélés volt a fontos, de nekem ez tetszett benne. Szerettem olvasni az apró pozitívumokról, mint mondjuk mikor lett menedékük, és a többi. Rengeteget aggódtam a szereplőkért, mikor azok elkaptak valamit (mert hát azért ez elkerülhetetlen), vagy mikor megsérültek. A cápa jelenléte kilendítette mindig egy kicsit az eseményeket, a delfineket pedig imádtam, kis vidámságot hoztak.

Alapjaiban véve nem szeretem, mikor a történet során heteket, hónapokat ugrunk az időben, és csak a visszautalásokból tudom meg, az alatt az idő alatt mi történt. Itt azonban ez nem zavart, sőt, kifejezetten örültem neki, hiszen valljuk be, egy lakatlan szigeten élni unalmas. Nincs szükség arra, hogy minden egyes megmozdulást az olvasó elé tárjon, mikor nem történik semmi érdemleges, a fontos eseményeket így is láttatta az írónő. Ami azért ebben a stílusban kicsit zavart, hogy nehezen tudtam fejben tartani, akkor most összesen mennyi idő telt el, ki hány éves.

A szereplők helyzete érdekes, hiszen tulajdonképpen csak a két főszereplő szerepelt annyit, hogy értékelni is tudjam őket, a többiekről nem igazán alakult ki kép a fejemben, már nem is igazán emlékszek rájuk. Anna és T.J. is kedvelhető karakter volt számomra, ám egyikük sem volt tökéletes. Anna esetében egyszerűen meg nem mondtam volna, hogy harmincéves, ha nincs rajta a borítón. Minimum öttel kevesebbnek gondoltam volna a gondolatai alapján, néha meg inkább tizenötnek érződött. Ez azért nem befolyásolta, hogy megkedveljem, a szociális munkáért pedig plusz pont is járt.

T.J.-t pont idősebbnek gondoltam volna, ha nem tudom a korát (csak ha már ennyit beszélek a korról:D), viszont ez sem zavart. Alapjaiban véve egyébként is megszerettem őt is, kifejezetten a szívemhez nőtt, pláne, ahogy igazán szerette Annát. Azt azoban nem tudtam megérteni, miért akarja eldobni ennyire a fiatalsággal járó dolgokat. Mármint értem, hogy nem akar már leérettségizni ennyi idő után, felnőtt, stb., de akkor is. Az írónő a könyv második felében egyszer igazán megijesztett és összetörte a szívem, de szerencsére az epilógus kárpótolt mindenért. Imádtam olvasni, midnen sor tele volt boldogsággal.

Örülök, hogy molyon ezt választották nekem az egyik kihívás során, így végre sort kerítettem Tracey Garvis Graves könyvére, igazán megéri elolvasni. Annak ajánlom, aki szereti a reális történeteket, a romantikusokat, aki kicsit másra vágyik. Igazából mindenkinek. Ha tehetitek mindenképp szerezzétek be, ha máskor nem, jövő nyáron, mivel mindig ott van az Alexandrában az akciósok között. :)

Szerző: Tracey Garvis Graves

Cím: Kötelék (On The Island)

Oldalak száma: 332

Megjelenés: 2013 (2011)

Kiadó: Pioneer Books

Borító: Nem az igazi, nem igazán értem, miért ilyen lett

Kedvenc szereplő: T.J.

Legkevésbé kedvelt szereplő: Anna volt barátja (annyit azért szerepelt, hogy ne tudjam megkedvelni:D)

Ami tetszett: Az alapsztori

Ami nem tetszett: ??

Kedvenc idézet: "Az emberek valami olyat akarnak látni ami nincs.Ez az emberi természet."