Elég sok emberrel előfordult már, hogy többek között azért is olvasott el egy könyvet, mert a
közvélemény imádta, és folyamatosan dicséri, aztán pedig jön a csalódás. Nos, sajnos velem is ez történt a Rubinvörös esetében. Nem állítom, hogy nem tetszett, sőt érdekes volt, de valamit hiányoltam. Nem éreztem, hogy nekem mindenképp tudnom kell a végét, nem igazán értettem meg a történetet, és olyan volt, mintha nem történne semmi, közben pedig minden.
A történet során megismerkedhetünk Gwendolynnal, akinek családja koránt sem hagyományos. Ugyanis néhányan tudnak utazni az időben.. Ehhez hozzá jön, hogy nem is neki kéne örökölni ezt a képességet, ám egy napon csak úgy a 19-20. század fordulóján találja magát. Na most akkor mi is van? Hát ezt én sem tudom igazán...
