B. M. Grapes: Jóslatok hálójában

Egy jó könyvhöz sok minden szükséges, nem csak a jó alapötlet a fontos, ugyan úgy számít a kivitelezés, a stílus, kellenek a szerethető karakterek, és ha mindehhez még izgalom és akció is társul, már jó lehet. (Persze az utolsó kettő csak opcionális, olykor kell egy egyszerű romantikus regény is.) B. M. Grapes regénye, a Jóslatok hálójában már a borítójával, a címével és a fülszövegével is megvett magának, ám hatalmas pofára esés lett belőle. Eleinte mindenképp meg akartam venni, úgy éreztem tetszeni fog, azonban végül máshogy alakultak a dolgok. Milyen nagy szerencse!

A történet a Hot Hill-i középiskolában játszódik, ahol egyik nap egy rejtélyes idegen kifüggeszti a faliújságra a Mai hírek feliratú lapot, ami, mint rövidesen kiderül, a jövőben bekövetkező eseményeket taglalja., és ezek sorra be is következnek. Három lány: Ada, Julie és Jess nyomozásba fognak, hogy kiderítsék ki a jós, mi ezzel a célja, és végül: ki is a titokzatos JJ? 

Hát nem hangzik szuperül? Ugye, hogy de. Annyira kíváncsi voltam, de hatalmasat kellett csalódnom. Egyszerűen borzalmasra sikerült kivitelezni, kezdjük is rögtön az elején. Nem tudom, pontosan mit vártam a Mai hírektől, de nem azt, hogy minden fejezet elején konkrétan kiderül, mi fog történni, így semmi izgalom nem marad meg. Persze ezeket a híreket az írónő próbálta kétértelműen, rejtélyesen ábrázolni, de mégis túl egyszerűek voltak. Vagy csak én lennék túl okos ehhez? Nem hiszem. Ráadásul némelyiknél még ennyire sem vette a fáradtságot, csupán leírta: "Mrs Bennett eltöri a lábát." Most akkor meg kellett volna lepődnöm, hogy ez megtörtént?! Gyenge próbálkozás. 

Az egy dolog, hogy lelőtte a lényeget, mert hát JJ és a jós kiléte lehetett volna az izgalom forrása, az, ami miatt akarom tovább olvasni a regényt, de ez sem sikerült. Nem mondom, hogy rögtön a legelején rájöttem, kikről is van szó, de még a könyv fele előtt megtörtént. Nos akkor miért is olvastam ki? Mert muszáj volt, kellett molyon egy kihíváshoz. Csak ennyi. Nem tudok felhozni semmi mást, mert nagyon szenvedtem. A végén, mikor végre-valahára ötszáz kínkeserves oldal után az írónő felfedte JJ kilétét, tett egy meglepő (tényleg az volt, kis öröm az ürömben...) fordulatot, hirtelen belekerült egy fantasy szál. Nagyon örültem, gondoltam, kicsit megmenti a történetet. Hogy én milyen naiv voltam! Leírás szinte egyenlő a nullával, így ami izgalmas lehetett volna, inkább nevetséges lett. És ha már itt tartunk: a szerelem ereje. Tök jó, szeressük egymást, mindenen átsegít, a Harry Potterből is megtanulhattuk, hogy életet menthet a szeretet, de ebben a középiskolás közegben ezekkel a szereplőkkel konkrétan röhejes lett. 

Azt hihetnénk, hogy ennyire azért nem lehetett rossz, biztos akadt legalább egy olyan szereplő, aki miatt megérte elolvasni. Talán volt is, de annyira eltörpült az a kis jó a rossz dolgok mellett, hogy szinte meg sem maradt bennem az érzés. Nem egy könyvben van olyan főszereplő, vagy mellékszereplő, aki olykor kissé butácska, de még szerethető értelemben, nem ez uralja a személyiségét. Na ez megint máshogy volt. Ilyen ostoba szereplők sem sűrűn fordulnak meg regényekben. Vagy ha igen, legalább nem halmozottan. Azonban itt mindenki egy teáskanál értelmi szintjén állt. MINDENKI! (És most szeretnék bocsánatot kérni minden teáskanáltól, akit megsértettem ezzel a hasonlattal.) Kérem szépen, ha valakinek 260 oldal kell, hogy leessen, hogy az a valami, amit napok óta szorongat, nem egy egyszerű papírdarab, hanem pergamen, a lehető legnagyobb jóindulattal sem nevezhető okosnak! Jó értem, nem találkozunk már a mindennapokban pergamennel, de annak fel kellett volna tűnnie, hogy nem egyszerű, füzetből kitépett lap, vagy géppapír, vagy mit tudom én. 

Ada, kedvenc főszereplőnk matekzseninek van beállítva. Ennek ellenére, ha elé állnánk, és beleordítanánk a képébe a megoldást, neki akkor sem esne le. Mondjuk a barátnői sem jobbak. Juliet az írónő próbálta aranyosan naivnak, butácskának beállítani, de inkább szimplán idióta lett. Jess volt talán az aprócska fény, ő hozott némi értelmet, de csak csekély mennyiségben. Ilyen karakterek mellett ez édeskevés volt. Na meg hát azért ő sem egy Einstein. Ezen kívül egyikükről sem maradt meg semmi, csak egy-egy idegesítő szokás, de azok is csak azért, mert minden ötödik oldalon ismétlődtek. Az egyikük folyamatosan a karkötőivel szórakozik, a másik a fülbevalóit csavargatja, meg mindenki mindig almát eszik, mert hogy ettől okosabbak lesznek. Kár, hogy nem jött össze. Persze ismerem azt is, hogy "napi egy alma az orvost távol tartja", csak hát nem kell egy könyvben mindig részletezni, ki mit eszik, meg mikor.

A doktor és a mérnök ugyan azt a lányt szerették.

A doktor minden nap adott neki egy rózsát.

A márnök minden nap egy almát adott neki.

Miért adsz neki minden nap egy almát?

Mindennap egy alma az orvost távol tartja.

Az értelmi képességek a jóslatok elemzésében is megmutatkoztak. Mégis ki a fene értelmezi úgy azt, hogy 'megkapja, amit érdemel', hogy ez jó dolog lesz, mindazok után, hogy a bizonyos "gonosz" tett róla, hogy a matektanár leessen a lépcsőről, Ada majdnem meghalt, aztán mindenki más is majdnem meghalt?! Na meg a 'lángra lobban a szíve.' Biztos meg fog gyulladni! Nektek is tök egyértelmű volt, drága olvasóim, nem? A szereplők még véletlenül sem hallottak a metaforáról és társairól, ugye? Pedig elvileg hű de nagyon szerelmesek egy-egy fiúba. Ez is menti meg őket, vagy csak nekem rémlik rosszul?

Két dologról szeretnék még mindenképp említést tenni, ebből az egyik a stílus. A regény több, mint ötszáz oldalas, de ebben alig van leírás. Nem azt mondom, hogy tömény oldalakon kell részletezni valamit, de nem ártott volna például jellemrajz. Hogyan legyen valami valósághű, ha nem tudunk képet alkotni magunkban, mert alig tudunk valamit, ami ehhez hozzásegítene? Ugyan úgy a leírás hiánya mutatkozott meg ott is, mikor Ada egyszer csak, természetesen az olvasóhoz képest meglehetősen későn, összerakta a kirakós darabjait. Oldalakon részletezi a megoldást, de még véletlenül sem mondta volna el, hogyan esett le minden a lánynak. Nem, ez teljesen felesleges, minek megírni? A mondatok sem voltak a legjobbak, sokszor voltak tőmondatok, mellette pedig olyan szavak használata jelent meg, amit egy tizenéves sosem mondana ki. 

A másik dolog, amit sosem értettem, hogy miért kell egy magyar írónak Amerikában játszódó történetet írni angol nevekkel. Tudom, ezzel elvileg könnyebb eladni egy könyvet, mert az emberek nem olvasnak magyar szerző tollából származó regényeket, de hahó! Hallott más valaki Leiner Lauráról? Hogy csak egyet említsek. Sikeres regényei, sorozatai vannak magyar szereplőkkel, magyar helyszínekkel. Ha jó a könyv, nem mindegy, hol játszódik? 

Keserves órákat töltöttem el a Jóslatok hálójában című "remekművel", de a bejegyzés megírását felettébb élveztem! Szeretném tisztázni, hogy senkit nem szeretnék megbántani a véleményemmel, elfogadom, ha valakinek ez tetszik, csak maximum nem tudom megérteni, miért. :D Ez a regény számomra 300 oldalban is sok lett volna, hát még ennyiben. De szerencsére nem sorozat, nem adtam ki érte pénzt, és nem is kell többet találkoznom vele. Molyon először két csillagot kapott tőlem, aztán most rájöttem, az túl sok volt, úgyhogy maradtam az egynél.

Szerző: B. M. Grapes

Cím: Jóslatok hálójában

Oldalak száma: 536

Megjelenés: 2011

Kiadó: Könyvmolyképző

Borító: Ez azért még mindig tetszik

Kedvenc szereplő: --

Legkevésbé kedvelt szereplő: Mindenki!

Ami tetszett: Az alapötlet és a borító

Ami nem tetszett: Minden más

Kedvenc idézet: --