Cynthia Hand: Angyalsors

Nem egy fantasyt olvastam már, viszont az angyalok egészen mostanáig elkerültek, valószínű ezért is érdekelt annyira Cynthia Hand sorozata. Kíváncsi voltam, mit lehet kihozni egy ilyen témából, és egyáltalán hogyan ábrázolja az angyalokat, milyen tulajdonságaik vannak, stb. Nagy reményekkel álltam neki az Angyalsorsnak, hiszen rengeteg jó értékelés kering róla a világhálón, mégis úgy érzem, egy kicsit csalódtam. Egyáltalán nem volt borzalmas, élveztem is, de akad pár dolog, amin javítani lehetne, vagy éppen ki kellett volna hagyni, de lehet, azt csak én nem szerettem/szeretem.

A regény középpontjában Clara Gardner áll, kinek ereiben angyalvér csörgedezik, így kiemelkedik az egyszerű emberek közül: okosabb, gyorsabb, erősebb. Nem elég, hogy nem szabad feltűnést keltenie, még rendeltetése is van, amit azonban nehéz pontosan megfejteni. Kénytelen új városba költözni, ahol megismerkedik - szó szerint - álmai fiújával, Christiannel. Clara kezd közel kerülni hozzá, mikor felbukkan Tucker, és mindent összezavar. Vajon Clara képes lesz teljesíteni rendeltetését? Vajon kit választ? És egyáltalán: mi is ez az egész?

"Jártál már olyan helyen, amit elvileg imádnod kellett volna, de egyfolytában hazavágyódtál?"

A történet nagyon izgalmasan hangzik, kicsit misztikus, kicsit rejtélyes, kicsit romantikus is, azonban voltak vele problémáim. Jól meg lehetett volna csinálni, ám úgy éreztem, mindig egy lépéssel előrébb vagyok a szereplőknél. Mindig hamarabb összeállt a kép, sejtettem, mi fog következni, és hogy egyáltalán mi lesz a vége. Szerencsére a könyv olvastatja magát, illetve az előbb leírt dolgok ellenére is okozott egyszer-kétszer meglepetést, valamint a cselekmény attól, hogy sejtettem a dolgok alakulását, érdekes maradt. Meg persze ha úgy érzem, tudom a végét, mindig csak egyre jobban és jobban akarom olvasni, hogy kiderüljön, igazam volt e. Itt igazam volt, de sebaj. :D

Ami a legjobban idegesített, az a szerelmi háromszög. Ki nem állhatom, hogy manapság mindenbe muszáj beleírni. E nélkül már nem is könyv a könyv? De igen. Nem egy olyat olvastam, amiben nem szerepelt, és mégis jó volt. Nem szeretem őket, mert így mindig akad szinte biztosan egy szereplő, akit nem bírok. Egy olvasó szíve mindig húz az egyik fél felé, olyankor pedig a másikat hogy is tudnánk kedvelni? Meg persze szenvedünk egészen addig, míg ki nem derül, a főszereplő kit választ. Hát ez itt nem derült ki, mert persze sorozat. Mindenesetre Tuckernek szurkolok!

"Úgy érzem magam, mint Hamupipőke, aki az út közepén ül egy tökkel meg pár egérrel, miközben a királyfi elrobog, hogy megmentsen egy másik csajt."

A szereplők sem lettek túlságosan a kedvenceim, de nem is utáltam őket. Clara volt az, akit hol szerettem, hol nem, mindig ingadozott. Néha úgy éreztem, hogy buta, pedig elvileg sokkal okosabb az egyszerű embereknél, máskor pedig brillírozott. Ami az idegeimre ment, az a látomása kapcsán a fenyők tűlevele. Igen, az. Mégis ki az, aki egy hatalmas erdőtűz közepén, mikor elvileg meg kéne mentenie valakit, meg tudja figyelni, hogy milyen tűlevelei vannak a fáknak körülötte. Értem én, hogy látomás, rá kell jönni, hogy hol következik be, de ez nagyon irreális még egy fantasyben is. 

Christiant sem tudtam megkedvelni, számomra mindig a felesleges harmadik szerepét töltötte be, ellenben Tuckerrel, akit imádtam. Mindig meg tudott mosolyogtatni, nevettetni, egyszerűen nagyon a szívemhez nőtt. Christian ellenben túl zárkózottnak tűnt, alig tudtam megismerni, és az sem okozott meglepetést, ami a végén kiderült róla. Félreértés ne essék, nem utáltam, de különösebben egyéb érzelmeket sem váltott ki belőlem. Remélem, Clara nem mellette dönt majd...

" Sokszor egyszerűen azt tesszük, amiről úgy hisszük, elvárják tőlünk."

Mindent összevetve azért érdemes adni egy esélyt a regénynek, a sorozatnak, tökéletes kikapcsolódás, olykor izgalmas is, a célnak megfelel, csupán léteznek jobbak is. Mindenképp szeretném majd folytatni a trilógiát, felkeltette az érdeklődésem a további történések iránt, meg hát azért csak van egy kicsit függővége az Angyalsorsnak. Ha valaki szereti az angyalos történeteket, vagy esetleg még nem olvasott róluk, annak valószínű tetszeni fog. Ismétlem: egy próbát megér. :)

Szerző: Cynthia Hand

Cím: Angyalsors (Unearthly)

Oldalak száma: 452

Megjelenés: 2011 (2011)

Kiadó: Maxim

Borító: Tetszik :)

Kedvenc szereplő: Tucker

Legkevésbé kedvelt szereplő: Fogalmam sincs, sajnos nem igazán rémlenek mások a főszereplőkön kívül:D

Ami tetszett: Az alapötlet, Tucker, a vége

Ami nem tetszett: A szerelmi háromszög

Kedvenc idézet: "Gondolom, a telivér angyalok mind olyan jóképűek, hogy meg kell értük dögleni, de azt eddig nem fogtam fel, hogy ez szó szerint értendő."